2024. október 19. @ Budapest, Barba Negra
Heavenly Down lemezbemutató koncert és Glory and Perdition XX. koncert
Noha a black metalról sokaknak a norvég klasszikusok, mint a Mayhem, Burzum és a Dimmu Borgir ugranak be, november 19 estéjén fül- és szemtanúja voltam a műfaj folk, doom és atmoszférikus zenei elemekkel való találkozásának. Az ősznek ezen a szakaszán az erdők és parkok sárguló levelei, az utcákat szürkeségbe borító őszi köd csak úgy ontja magából az elmúlás melankóliáját, a túlvilág baljós árnyékának érzetét. Mi sem ideálisabb időzítés egy olyan költőien melankolikus és túlvilági életérzéshez, amit a Sear Bliss muzsikája a nagyérdeműnek nyújthat! Miután a zenekarnak az olyan legendás albumok miatt, mint a Pagan Winter, Phantoms, a The Haunting vagy az évfordulóját ünneplő Glory and Perdition lelkes rajongója vagyok, nem csoda, hogy a koncertjükre egy randevúra készülő kamasz izgatottságával indultam.
Ezen a késő októberi estén, a Barba Negra Blue Stage deszkáin meglehetősen családias légkör fogadta a csehországi Bohemyst színpadra lépését, akik nem mulasztották el mindezt vaskos gitár riffekre és sejtelmes billentyű futamokra építkező zenéjükkel meghálálni. Az black/death veterán Avengers hamvaiból és a Master’s Hammer korábbi tagjaiból létrejövő zúzda brigád Čerň A Smrt (Fekete Halál) albumával 2017-ben debütált, a pestis által sújtott Prága kihalt utcáinak baljós hangulatát hivatott visszaidézni. Noha számomra a lemez az esszenciális black metal témák technikás váltogatásán -és néhol dallamos billentyű szólókkal való megbolondításán- túl újító erejű produkciót nem nyújtott, a prágai pestisdoktorok műsora a közönség soraiban meglepően ragályosnak bizonyult. Köszönhették mindezt Infernitis erőteljes és technikás dobjátékának, valamint a Ramus által megszólaltatott mázsás súlyú gitártémáknak, ami az első sorokban sokakat elégedett bólogatásra tudott bírni.
(Szavamra mondom, a Bohemyst nem a Bohém Rapszódiák, de annál inkább az erőteljes black metal riffek kútforrássa!) Ennél rosszabb felvezető muzsika egy ilyen nívós black metal estéhez ne is legyen!
A Bohemyst produkciója kellő sötét energiát és lendületet biztosított a pestist követő boszorkány ceremóniához, amit a Tiroli származású Prechta zenekar vezetett. A sámánisztikus kellékekben bővelkedő, osztrák folk/black alakulat alaposan kitett magáért, hogy Heilung koncertekre emlékeztető ritualitást, törzsi hangulatot megteremtse, közönségét egy boszorkányosan mágikus utazásra kalauzolja. Nem véletlenül, hiszen a zenekar névadója az osztrák-bajor folklórban szereplő karácsonyi boszorkány, Frau Perchta (más elnevezésben; ’Berchta’), aki karácsony és vízkereszt ünnepe között a vidéket járva a rendetlennek, züllöttnek talált falusi házakat lángra lobbantotta, a házigazdák bendőjébe pedig köveket varrt. Egy ilyen különleges folklórral felvértezett zenekarnál a produkciót a megjelenésnek is illik kihangsúlyozni, aminek a koponyás trófeákban, sámán dobokban gazdag színpadi imázs maradéktalanul eleget is tett. A zenekar énekesnője, Frau Perchta fekete kámzsájában, éles karmaival a levegőt markolászva, feketére mázolt fogai közül -tiroli akcentussal- átkokat préselve hajlongott és táncolt a színpadon, mintha csak egy ördögi rituálét kántálna. Személy szerint hozzá képest a többi bandatag megjelenését -a boszorkány fekete stigmájával az arcokon- kissé szolidnak is tartottam, holott a hagyomány szerint Perchtát gyakran krampuszok, szellemek kíséretében ábrázolták. Ugyanakkor meglepve tapasztaltam a másik alapítótag Fabio D’amore játékát a cimbalmokon, amivel a Perchta hangzásvilágába rendkívül egyedi hangzást csempészett. A balladisztikusabb, folkos hangzású dalok, mint a Wassa vagy az Atem változatosságot varázsoltak az olyan sodróbb black metal zúzdákhoz, mint a legutóbbi album címadójaként szolgáló D’Muata. Perchta Anyó kisugárzása láthatóan bűvkörébe a közönség sorait, akik közül néhányan még a boszorkány mágikus kézmozdulatait is mímelni kezdték.
Megítélésem alapján a látványos elemekkel kísért zenés műsort valahol az Arkona és a Heilung pogány nászának tartanám, és mint olyan kétségtelenül látványos és magával ragadó produkcióként marad meg emlékezetemben. Még ha a személyes kedvenceimet és black metálos toplistámat ettől egészen eltérő zenekarok lakják, az osztrákok boszorkányjárását -nem csak karácsony és vízkereszt között- a folk metal zenék kedvelőinek figyelmébe ajánlom.
Végül pedig, az izgatottság tetőfokán színre lépett a hazai metál és black metál szcéna monstruma, a Sear Bliss, hogy fennállásának 30. jubileumán az egész Barba Negrát megrengető bulit csapjon. Noha a Sear Bliss jóval szerényebb színpadi körítéssel érkezett, az új lemezük egyik legmarkánsabb tételével, az Upperworld-del már a kezdésnél hatalmasat robbantott. Pál Zoltán harsonái már-már a Wagner operák monumentalitását idézik, ebben a dalban pedig kiemelten hangsúlyosan szólnak. Az erőteljes nyitányt egy másik személyes kedvencemmel, a Seven Springs-sel folytatták, majd szép sorjában előkerült a diszkográfia legjava a Hauntingtól a Pagan Winterig, nem is beszélve a 20. évfordulóját megért Glory and Perdition lemez válogatott gyöngyszemeiről (Two Worlds Collide,Blood Serenade, Glory to Perdition). Fennállásának 30. évében a zenekar kirobbanó formában játszott, amiben Pál Zoltán harsona szólamai mellett Csejtei Gyula lehengerlő dobolásának és Vígh László precíz gitározásának egyaránt oroszlánrésze volt. Mindeközben pedig a legújabb albumuk, a Heavenly Down jobbnál jobb momentumai is elhangzottak (Infinite Grey, Watershed, Chasm), majd következett az est megkoronázása. Utóbbihoz méltó -és az ekkorra már igen népessé váló közönségnek is kifejezetten kedvére való – választás volt a pogány lázadások történetét elregélő black metal ballada, a 1100 years ago amelynél a zenekar ikonikus hangzásvilágát kevés dal tudná jobban fémjelezni.
Egyedül azt sajnáltam, hogy egy ilyen hihetetlenül gazdag diszkográfiából még bőven előkerülhettek volna még kultikus dalok, mint az Unholy Dance, As the Bliss is Burning vagy a Shroud. Tagadhatatlan viszont, hogy Andráséktól a ráadás dalokkal együtt (Far Above the Trees) is bőséges játékidőt, valamint egy igen emlékezetes október esti bulit kaptunk. A Bohemysttel és a Prechtával az oldalán a Sear Bliss nem csupán 30 éve épülő legendás karrierjét koronázta meg, hanem a folk, doom és szimfonikus black metalban rejlő szépséget, költőiséget és muzikális gazdagságot is demonstrálta.