2007. november 10. @ Szombathely, Haladás Művház
Szombathelyen nem minden évben kerül megrendezésre ilyen neves metal esemény, mint a mostani „Metal Feszitvál”. Régebben nagyobb nyüzsgés mutatkozott a vasi megyeszékhelyen, de mostanság eléggé pang minden. Persze a szokásos „nagyobb nevek” azért minden évben eljönnek, de egy jó kis underground-eseményért van hogy éveket kell várni. No mindegy, a lényeg az, hogy nem hagyhattam ki ezt a november tizedikei koncertet, már csak azért sem, mert három kedvenc bandám is fellépett a deszkákra aznap este.
A 19:00-ás kezdést majdnem sikerült is betartani, szinte pontban kezdett a Teurgia. A nagykanizsai formációt már láttam egyszer a Stygian fesztiválon, de ott sem nyűgözött le. Most is azt kaptam, amit vártam, izgalmaktól mentes dallamos black metalt. A közönség (már ha annak lehet nevezni az öt főt aki tombolt) szerintem nem igazán ismerte a bandát. Igazából nem műveltek semmi rendkívülit, letolták a bulit és lementek. Valahogy nehezen találok a zenéjükben olyat, ami megfogna. Jó, persze volt egy-két jó riff, de nem éreztem bennük azt az átütő erőt, amit egy kezdő bandától elvárna az ember, például, hogy bemelegítse a közönséget, lelkesedést, vagy mit tudom én. Mindegy, fiatal zenekar még a Teurgia, lesznek ők még sokkal jobbak is ennél.
Majd Magyarország legjobb old school death metal bandája, az Age Of Agony következett, de ők aztán nem szaroztak. Felmentek a színpadra, és olyan hihetetlen energiát szabadítottak fel, hogy öröm volt látni és hallani. Itt már azért jóval többen voltak, sőt nem egy emberrel találkoztam, akik szinte csak miattuk jöttek el. Jó volt látni, hogy mennyire élvezik, amit csinálnak. Persze a nagylemezükről elhangzott nótákat a közönség nagy örömmel fogadta. A hangzás kicsit „búgós” volt, de ez lényegében senkit nem zavart. „Kálmi” énekes bömbölt, ahogy tudott, és színpadi mozgásban sem volt hiány. Jó kis buli volt, megint nem csalódtam az Agonyban és mindenki, aki teheti, nézze meg élőben a bandát, mert hatalmasat üt és vérprofin tolják. Persze a koncert után még ment a hangos „Agony,Agony” kántálás, de sajnos nem jöttek vissza.
Utánuk a soproni Dalriada következett. Már régóta meg akartam nézni őket élőben, mert a lemezeiket nagyon szeretem. Hát, most itt volt az alkalom, és ráadásul úgy, hogy nem kellett értük 100 kilómétereket utaznom. Egy igazi best of- programot nyomtak, szinte az összes lemezről terítékre került egy-egy dal. Úgy mint: a Népdal, Téli Ének; 500 Máglya stb. Mindegyiket tökéletesen adták elő, és ezt vastapssal és őrült tombolással hálálta meg a szép számú közönség. Meg merem kockáztatni, hogy náluk voltak a legtöbben a színpad előtt. Ficzek András bebizonyította, hogy milyen jó frontember, szinte végig tartotta a közönséggel a kontaktot. Amúgy jól szóltak, és mindenki hibátlanul tejesített. Le a kalappal a Dalriada előt,t remélem mihamarabb visszatérnek hozzánk.
Nem sok idő telt el, és már kezdődött is a Sear Bliss koncertje. Elég sokszor láttam már őket élőben, de még mindig tartom magam ahhoz a megállapításhoz, hogy ez az új felállás most nagyon erős élőben. Sokkal jobban dörrenek meg a dalok, mint eddig. A nemrég megjelent nagyszerű új lemez, a „The Arcana Odyssey” bemutatója volt ez a buli, és elég sok nóta terítékre került a lemezről, melyek tökéletesen illeszkedtek a régi dalokhoz. A koncert végig teljes fordulatszámon pörgött, és persze mindenki kívülről fújta dalokat. A vissza-taps után persze nem maradhatott el a két örök klasszikus, a „Pagan Winter” és az „1100 Years Ago”. Megint külföldi szintű koncertet adott a Sear Bliss, és mindenkit csak buzdítani tudok, hogy támogassák ezt a nagyszerű zenekart.
Jó kis koncert volt, nagyon színvonalas fellépőkkel. Köszönet a szervezőknek és remélem mihamarabb lesz még egy ilyen nívójú esemény Szombathelyen.
