2024. október 24. @ Budapest, Analog Music Hall
Az október 23-i ünnep köré szervezett metalorgia harmadik felvonása az Equilibrium és a Septicflesh közös turnéjának budapesti állomása volt az Analog Music Clubban. Egy kiválóan sikerült MVM Dome-os Hammerfall, Powerwolf buli után a Barba Negrás In Flames, Arch Enemy koncert is visszalépés volt a helyszín tekintetében, jelen cikk tárgya pedig egy igazi klubbulinak ígérkezett annak minden előnyével és hátrányával.
Sajnos a szervezésben akadt egy kis kalamajka, az eredetileg kiírt kezdésre hiába értem oda, akkor már csak az utolsó taktusait hallhattam a Scar Of The Sunnak, így a görögökkel való megismerkedés elmaradt, hiába szerettem volna őket is meghallgatni. Így az első fellépő számomra a német Oceans volt, ahogy egy ismerősöm fogalmazott, tipikusan német zenével, haha. Saját megfogalmazásukban nu death metalt játszanak.
A körülbelül fél órás szettjük egyre jobban bemelegítette a közönséget, a végére még egy kis circlepit is kialakult, aminek láthatóan nagyon örültek a zenészek, többször elmondták, hogy nem számítottak ilyen lelkes fogadtatásra, hiszen először játszottak hazánkban. A különböző mentális betegségekre, szorongásra, rossz sémák megtörésére utaló dalok a lelkes, igencsak beleélő előadásmóddal kombinálva még szép jövőre predesztinálhatják a fiatal német csapatot, akik főleg a szeptemberben megjelent Happy című albumukra fókuszáltak, de megidézték legalább 1 dal erejéig minden Nuclear Blastos nagylemezüket is. A szintén új lemezes Breed Consume Die tételnél már egy kis közönségénekeltetéssel is megpróbálkoztak, elég nagy sikerrel. Összességében egy átlagosnál sokkal jobb bemutatkozó koncertet adott az Oceans a nagyjából negyedháznyi közönségnek. Aki szeretné, a Painnel közös turnéjukon elcsípheti őket Pozsonyban jövő év elején.
SETLIST:
Parasite
We Are Not Okay
Breed Consume Die
Icarus
I Sing Alone
The Awakening
Spit
Az Equilibrium háza táján a tagcserék sűrűbben következnek be, mint más zenekaroknál turnékon az alsónemű cseréje, legutóbbi találkozásunk óta négy fősre olvadt a legénység létszáma, ráadásul Dom R. Crey gitáros is megsérült, az egész koncertet ülve nyomta le, kiszorulva a rivaldafényből. Új divat szerint mondjuk az egész zenekart csak hátulról világították, jobbára kékes, zöldes fénnyel, semmi nem látszott belőlük az est nagy részében, de a hölgyek szerint kinézetben utcahosszal nyerték a versenyt a többi zenekar előtt, még Fabian Getto (új énekes) leopárdmintás felsője ellenére is.
Zeneileg azonban nem volt már ekkora előnyük, az Oceanshoz képest rosszabbul szóltak a terem nagy részében, több helyről is hallgattam őket, a laza félház bőven adott lehetőséget a mozgásra. A zenekar státuszához képest nagyon rövid játékidő, mindössze háromnegyed óra jutott nekik ezen az estén, amibe az abszolút sláger Born To Be Epic, Blut im Auge mellett csak a Renegades fért be a nagylemezeken is megjelent dalokról. A műsor nagy részét vélhetően az új énekes miatt csak a Renegades óta külön kiadott dalok jelentették, a német nyelvű őslemezek dalai közül pedig csak a már említett Blut Im Auge maradt utolsó hírmondónak.
A buli egyébként a rosszabb hangzás ellenére se volt rossz, a közönség aktív volt, a zenekar két járóképes tagja, Fabian és René felszántották a színpadot, beletették, amit kellett. Már rég nem az a németül éneklő folk metal csapat, ami egykoron voltak, de nem is baj, ha nem minden zenekar adja ki mindig ugyanazt a lemezt sokszor egymásután. A játékidő és a kicsit szerencsétlen hangzás- és egészségügyi körülmények mellett azonban így is kicsit hiányérzetem maradt a koncert után, legközelebb remélem már egy még jobban összeszokott zenekart láthatunk, nem samplerről bejátszott basszustémákkal kell beérnünk.
SETLIST:
Legends
Renegades
Gnosis
Born to Be Epic
Awakening
Blut im Auge
Cerulean Skies
Shelter
One Folk/Nexus
A Spiros Antoniou által vezetett Septicflesh pedig jött, látott és győzött. A szimfonikus death metal görög atyjai a 2008-as Communiun lemezük óta szinte évente megfordultak nálunk, legutóbb éppen 2 éve játszottak az Analogban, szóval ez már a második koncertjük, ami hazánkban a Modern Primitive nagylemezt propagálta, de most már főzenekarként léptek a deszkákra.
Az Equilibrium, a hátráltató tényezők ellenére, roppant energikus koncertjét is sikerült felülmúlnia a görög kvartettnek. Szerencsére az est végére a közönség is egy bő félházat összehozott a klubban, nem volt tömegnyomor, de azért nem volt feltűnően szellős sem a nézőtér. A hangzás is sokat javult, tisztábban szóltak a görögök hangszerei, de a zene is igényelte ezt, hiszen a szimfonikus részek a spéci koncertjeikkel ellentétben most csak samplerről szóltak. Már a nyitó Vampire from Nazarethre elég nagy üdvrivalgás és mozgolódás kezdődött a színpad előtt, ami nagyjából a koncert egészén kitartott, folyamatosan mosolyt csalva a zenészek arcára.
A koncert abban is különleges volt, hogy a vokálos/basszer Spiros aznap ünnepelte az 51.születésnapját, így a szervezők egy tortával kedveskedtek neki a ráadás előtt, a közönség pedig elénekelte neki a Happy Birthdayt, láthatóan jól esett neki ez a kis megemlékezés.
A nagyjából 75 perces műsoridő roppant gyorsan elrepült, a görögök kb gőzhengerként bontották le a helyet, nem volt kímélet senkinek, sorjáztak egymás után a különböző mitológiai témájú dalok, sokat nem bajlódott Spiros a szövegeléssel sem, a zenére helyezték a hangsúlyt ezen az estén is. A szülinapi köszöntés utáni Anubis/Dark Art kettős már csak feltette az i-re a pontot, mindenki tombolhatott egy utolsót, aztán indulhatott haza.
SETLIST:
The Vampire from Nazareth
Neuromancer
Pyramid God
Hierophant
Portrait of a Headless Man
Coming Storm
Martyr
Prometheus
A Desert Throne
Communion
The Collector
Persepolis
Anubis
Dark Art
Ilyen szempontból az Analog nem a legrajongóbarátabb helyek egyike, ritkán van értékelhető esemény a koncertek után, így hamar kiürül, pedig néha-néha lehetne valami jó kis aftert tartani az egybegyűlteknek. Az est jó lezárása volt a három napos koncertmaratonnak, egyesek szerint októberben ez már túl sok is. Ha nem közvetlenül két ekkora szabású koncert utánra szervezik le, akkor biztos vagyok benne, hogy többen is tiszteletüket tették volna a görögök hangversenyén, de nagy dömping van, az emberek az egyre növekvő koncertjegyárak mellett megválogatják mire is adnak ki pénzt és mennyit. Remélem legközelebb már egy teltházas bulija lesz itt a Septicfleshnek!
