Setherial, Corpus Christii, Ravencult – Koncertbeszámoló

2007. október 21. @ Székesfehérvár, Fezen Klub

A meghirdetett időponthoz képest fél órás késéssel, de még bőven időben érkeztünk meg a székesfehérvári Fezen Klubba. Nagy megkönnyebbülésünkre még nem kezdődött meg a sokak által várt triumvirátus eme békés vasárnap estét elsötétítő produkciója. A régies, de felújított épület kellemesen komfortos szórakozóhelyet rejt magában. A klubba belépve kellemes, kékes fények játszottak az előtér kényelmes bőr ülőgarnitúráin, igen megnyerő volt az összhatás. Beljebb kerülve hatalmas koncerttér fogadott minket, óriási pult, ráadásul jó árakkal, és persze rengeteg elvetemült ember, minden ami egy ilyen koncerthez csak kellhet. Jópáran érkeztek más városokból is, szóval az ország minden tája képviseltette magát a szép számú helyi alakulatok mellett.

Kilenc körül elkezdett bemelegíteni a színpadon a Ravencult hordája. Már a nyers, brutális, zord tempókkal teli ízelítőből érezhettük, hogy valódi old school szellem fog megelevenedni nemsoká a sötét falak között. Kisvártatva zajos intró kíséretében meg is kezdődött a műsor, kegyetlen, zajos massza, amely a zenekar tolmácsolása által beteggé teszi az emberi elmét. Leginkább az öt éves fennállásuk után végre idén kiadott teljes lemezről, a Temples of Tormentről játszottak, de belefért a programba pár szám a 2002-es és 2003-as demókról is. A német srácok szó szerint leszaggatták a közönség fejét, hiszen ugyancsak gyors tempót diktálva következtek egymás után a legbrutálisabb számaik, az Onslaught Command, The Sigil of Baphomet, In Times of Demise és a Dethrone The Son of God.

Ekkor már mindenki előtt tiszta volt hogy a játék neve thrash-black, az ősgonoszok, a Venom, a Bathory és a Possessed igaz szellemében. Felismerhető volt még a Carphatian Forest nihilista, életundorodott hangulata is. Ezután jött a Cosmic Chaos Pandemonium, ugyancsak gyors szám, az Utter Cold Void, és még jópár ütős szám, nagyon jó lecke volt ez a fiataloknak arról, hogy milyen is az igazi zene. Linos vokálos kiváló metal-frontember, Stefanos gitárosnak pedig sikerült igazi lendületet adnia az estének, zseniális riffjei azokat a porlepte időket idézték, amiket ma már ritkán érezhetünk át. És persze biztos alapot adott mindez alá Konstantinos dobos és Costas basszeros remek ritmusszekciója.

Időközben egyre nagyobbra duzzadt a közönség létszáma, nem kellett hát sokáig várnunk hogy a portugál Corpus Christii megmutassa szadista, embertelen arcát a színpadon. Tudtuk, hogy ez a mélységesen gonosz négyes nem fog sokat szarakodni, éjkultusz iránt elkötelezett zord intrójukkal megkezdődött az emberi lélek szépérzései ellen elkövetett merénylet. A közönségből a sok megszállott, verejtékes arc mind az ő nevüket hallatta. Az imígyen felhergelt, istentelenre mázolt arcú banda militáns, kőkemény rutinnal indította ezt a földi paradoxonnak is nevezhető műsort. A lassan egy évtizede alakult bandának szintén idén gazdagodott a diszkográfiája, a rising című album immár a tizenegyedik kiadványuk. A Fireguarddal kezdtek, ez egy nagyon gonosz, szélvészgyors, jól megkomponált szerzemény. Ezt a Crow Denied követte, emberi elmével nehezen felfoghatóan és a durvaság még ezután sem ismert határt, A Holy Masturbationnal Nocturnus Horrendus frontember utat adott a démonoknak ebbe a világba, és a legpokolibb hangulat lett a mérvadó.

Ez a banda megint csak megmutatta, mennyire elegük van az életből, a földi mocsokból, a mentális járványokból. Arcukon szinte véres verejték folyt, megmutatva a bennük élő őrültségek és az élők világa közti mélységes szakadékot. Következett a Melancholy Beginning álmatlan, lassú, ködfátyolos hangulatával, és az Arising from The Ashes, amiáltal az emberi hamvak szürkesége telepedett a légkörre. Következett az Ultrasonic Violence, az egyik legjobb a Fireguard albumról, utána az All Hell, ami még régen, a bemutatkozásuk idején született, persze ezek közöt végig szigorú koncepció volt megtalálható, ami által ez az elitista black metal horda szigorúan ápolja a hagyományokat, és persze a jól ismert Ave Domini, Bleak Existence, és mé sorolhatnánk. Az utolsó számok fele a tagok kifulladva, mint halottak néztek vissza a színpadról. Kiváló tanítás volt ez hagyománytiszteletből, elhivatottságból.

A következő percekben csend honolt, csak páran adták át lelkesen kifakadva egymásnak a frissen szerzett élményeket, vagy a késve érkezett hullarészeg fazonoknak a még agyuk által felfogható foszlányokat. A tömeg azonban nem fogyott el a színpad elől, újult erővel várakoztak a főzenekarra. Mindenki tudta, hogy a svéd Setherial banda professzionális lesz, és nemsoká megintcsak egy durva intró hangjai törték meg a csendes átmenetet. Most, a turné jópár állomása után is fáradhatatlannak látszottak a zenekar tagjai. Koncertjük azon nyomban kezdetét is vette, az ugyancsak sebességcentrikus honfitársaik zenei és eszmei szellemében. Magnus Ödling vokálos arca hajthatatlanságáról tett már most tanúbizonyságot. Kiválóan tolmácsolta a vérbűzös szerzemények sorát. A Shadows of The Throne számot a Hellstorms Over The Empyrean követte, a zenészek masszív hangzásvilágot teremtettek, bár programjuk kilisés volt, és nem annyira egyedi amennyire a mélyen elhivatott underground hívek elvárnák egy ilyen aktív bandától, hiszen 1993 óta léteznek, igaz, több éves szünet után tavaly adtak ki új lemezt, a sorban a kilencediket, de hűek maradtak a hagyományokhoz, és sikerült elsöprő hangulatot teremteniük. Persze jópáran egyenesen őrjöngtek, úgy látszik, sokaknak jobban fekszik ez a modernebb hangzás.

A Nord, a Lords of the Nightrealm, és a Hell Eternal albumokról is elnyomtak jópár számot, amik annak idején meghatározóak voltak a Setherial zenei háborúba való menetelése útján. Végülis tipikus északi horda, jellemző riffekkel, de nagyon kiforrott koncertbanda. A közönség üvöltött, őrjöngött, a zenészek büszkén búcsúztak, maguk mögött hagyva a légkörben szikrázó energiákat és az elcsendesült éjszaka komorságát. Jópáran még maradtak, páran elmentek, mi is utunkra indultunk, de úgy, hogy tudtuk, egy színvonalas este élményeivel gazdagodhattunk. A hallójáratain ellen intézett kimerítő támadás után következhetett a jól megszokott, vasútállomáson való hajnalig tartó rohadás, de elmondhattuk, hogy megérte…

Beszámoló: R.I.P., Wintermass
Fotók: Wintermass

TOVÁBBI KÉPEK:

 Ravencult_01

 Ravencult_02

Ravencult_03

 Corpus Christii_01

 Corpus Christii_02

 Corpus Christii_03

 Corpus Christii_04

 Corpus Christii_05

 Setherial_01

Setherial_02

Setherial_03

 Setherial_04

Kapcsolódó cikkek

CORPUS CHRISTII – PaleMoon

Menegroth

CORPUS CHRISTII – Luciferian Frequencies

Menegroth

Hot News – Setherial signs with Debemur Morti Productions

NorthWar

RAVENCULT – Morbid Blood

Dr. Feelgood

SETHERIAL – Ekpyrosis

Gwanath

Setherial, Impiety – Koncertbeszámoló

Jillian

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár