2009. október 29. @ Budapest, Dürer kert
Október 29-én ismét tiszteletét tette nálunk a folk metal egyik alapító zenekara, a brit Skyclad. A stílus őszülő úttörői a tavalyi Folk n” Roll-os fellépés után most a fővárosban is megmutathatták, mitől is lettek ők legendává.
Már a rendezvény előtt többször is a számra vettem a jóisten nevét, miért kellett egy BMX-es/Hip-hop rendezvényt ugyanazon a helyszínen tartani, ahol ez a fantasztikus koncert is lesz (persze a Skyclad a kisteremben!). A hely programszervezői részéről ez teljesen logikus, mivel a RHM Pipe Nite nagyságrendekkel nagyobb közönséget mozgat. Pénz beszél, ugyebár! Minden esetre, ha az este folyamán 200-szor nem hallottam a „metált bírod?” és a „Nézd már, Rokker Zsoltti!” kategóriájú poénokat komplexusos tizenéves gangsta-k szájából, akkor egyszer sem.
Háromnegyed 9 körül elkezdődött a Sacra Arcana koncertje, akik egy minden szempontból kifogástalan bulit csináltak. Sajnos ekkora számú közönségnek bőven elég volt a kisterem, enyhén fogalmazva közel sem volt telt ház. A magyar történelmet és népmeséket feldolgozó dalaik rendkívül kreatívak és érdekesek, ráadásul a srácok (és persze Kata, a hegedűs) rendkívül közvetlenek, jól kommunikálnak a közönséggel és ügyesen mozognak a színpadon. A programban szerepelt a Titkos szertartás legtöbb szerzeménye (Visszavárnak az álmokba, Isten kardja, Fekete sereg, A szegény ember és a halál, A magyaros Szent Gallenben), pár tétel a már eléggé régóta ígérgetett új lemezről (Hej, ti udvarbírák!, Lehel kürtje), valamint a Round the Fields of Athenry című ír dal feldolgozása. Ráadásként persze előkerült az Another drinking song is, mivel a banda tagjai közismerten nagy Skyclad rajongók hírében állnak. Remélem, a Sacra Arcana záros határidőn belül sikereket fog elérni a magyar színtéren, mert igazán megérdemelnék! Valahogy igaznak érzem a frontember azon mondatát, hogy ők Magyarország egyetlen hiteles folk metal bandája (persze lehet ez poén volt, de közel áll az igazsághoz).
Rövid átszerelési szünet következett, megjelent a színpadon a mindig vidám Steve Ramsey, majd sorra jöttek a többiek is, hogy előkészüljenek a show-ra. A frontember Kevin előre odakészített magának egy ólomkupát, valamint egy üveg magyar bort, ezzel nagyon gyorsan belopva magát a szívembe. Az Earth Mother, the Sun and the Furious Host-al kezdték, és akkora energiával vágtak bele, hogy az elképesztő! Egy 20 éves zenekar esetében eléggé ritka az, hogy semmi póz és unottság nincs a koncertjeikben, de a Skyclad teljesen lazán és kitörő jókedvvel játszott, öröm volt nézni őket. Az első sorban természetesen ott voltak már a Sacra Arcana tagjai is, akik az összes szöveget kívülről fújták. Kevin egyre jobb kedvű lett, folyamatosan itta a jóféle vörösbort, meg a Jägermeister-t, közben pedig kedélyesen elbeszélgetett a közönséggel, mintha régi ivócimborákkal mulatna együtt. Természetesen a többiek sem voltak depressziósak, Georgina összevissza ugrált a színpadon a hegedűjével, Mr. Ramsey szolidabban, de fülig érő szájjal pengette a Gibson-ját, a basszusgitáros „Bean” pedig végig headbang-elt az egész koncert alatt. Arron dobjátéka abszolút pontos és rutinos volt, és közben néha a vokálozásba is beszállt. A setlist főként az In the… All Together-re koncentrált (Words Upon the Street, Modern Minds, Still Small Beer, A Well-Travelled Man, Hit List, Superculture), de természetesen a régi klasszikusokban sem volt hiány (Another drinking song, a Parliament of fools, Great blow for a day job, Spinning Jenny, The Antibody Politic, The Song of No-Involvement, Penny Dreadful, stb.).
Természetesen játszottak ráadást is, de ezzel sajnos vége lett ennek az egyedi hangulatú estének. Remélem, legközelebb a Skyclad őket megillető helyen fog fellépni nálunk, a legjobb egy Paganfest jellegű turné egyik headliner-eként lenne viszontlátni őket.
