2008. július 05. Budapest, After Music Club
A Negative Art Prod. szervezésében:
Figyelem, a lett Skyforger zenekar Magyarországra jön. Mindenki el is indult volna Ásotthalomra, ha a World at the End of Light fesztivál nem maradt volna el. De sajnos elmaradt. A Skyforger koncert viszont nem, ugyanis a szervezők Budapesten, az After Music Pubban biztosítottak nekik fellépési lehetőséget. Ahogy hallottam, nagyon last minute akció volt ez, de a koncerten és az érdeklődők számán ez nem látszott. A fellépők kilétén viszont igen, hiszen csak az odaérkezésemkor tudtam meg, hogy a plakáton csak vendég néven aposztrofált másik zenekar a Dharma.
A nyolcra kihirdetett buli azonban még kilenckor sem kezdődött el. Az emberek csak gyűltek, gyűltek, és lassacskán a helyen a közlekedés is szlalomozást kívánt meg. Olyan negyed tíz körül csapott a húrokba a Dharma. A produkcióra azt mondanám, hogy érdekes. Az első pár szám után komoly nehézségekbe ütközött a műfaji besorolás is. Ennek egyrészt az volt az oka, hogy a koncert elején a gitárból és a basszusból elég keveset hallottam, a dob és az ének pedig hengerelt, másrészt a billentyűsampler, amit leginkább csak abban lehetett észrevenni, hogy még jobban elnyomja a húros hangszereket, harmadrészt pedig a zenekar megjelenése. Tudom, sokan azt vallják, hogy tök mindegy, ki hogyan jelenik meg, de szerintem egy koncert pontosan attól koncert, hogy a zenei élményen kívül vizuálisokban is részesülünk. Az énekesnő megjelenéséről, mozgásáról csak annyit, hogy szerintem nem metal színpadra való… Apropó metal. Nekem folyamatosan az járt a fejemben, hogy ez most hard rock, kis gothic beütéssel. Nekem a gothic kicsit magasztosabb fílingjéből semmi nem jött át, az egy-két számban hallható üvöltés pedig nekem nem nagyon illett a képbe. A zene maga pedig nem lenne rossz. Jó kis riffek, jó kis szólók, jó zenészek, amellyel a túl hangos, néhol hamis, az üvöltéseknél pedig nagyon nem oda illő hang próbálta volna tartani a lépést. Nem nagyon sikerült… A hangulattal azért nem volt ennyi gond sem: kicsit bátortalan közönségből páran intenzív headbangelésre is vállalkoztak. A zenekar szimpatikusan, szolidan megköszönte a fellépési lehetőséget, majd átadta a terepet a főzenekarnak.
A Skyforger nem egy szokványos csapat. Már a megjelenésük is le a kalappal. Tradicionális ingek, szőrmekapca, szakáll. Az énekes/gitárosról teljesen az jött le, hogy ha valaki, akkor ő folk metalt játszik. Nem is játszhat más zenét. Amikor végignéztem a gitárszekción, tényleg a pogány világba kalauzolnak minket, már a megjelenésükben is. Amikor a húrokba csaptak, megbolydult a hely. Erre mondjuk a beállás közbeni Sky-for-ger skandálás is következtetni engedett, de ekkora hatásra nem számítottam. A hangosítás ismét nem volt tökéletes, hiszen a dobok majdnem mindent elnyomtak, többek között az épphogy hallható szólógitárt. Mindenki szerencséjére pár szám után helyreállt a rend, ekkor már nagyon figyelve a szólók is élvezhetőek voltak. A fiúk a színpadon beleadtak apait-anyait. Ment a mozgás, ment a headbang, ment az üvöltés, amit a közönség hasonló módon viszonzott is. Jópáran üvöltötték velük a szövegeket is, és egészen sok Skyforger pólót is láttam. A banda minden szám után megköszönte a hangos éljenzést, legtöbbször pedig magyarul tette mindezt, ami persze olaj volt az amúgy is lobogó tűzre. A basszusgitáros srác iszonyatos beleéléssel nyomta a kíséretet, nagy szemforgatások közepette, egyfajta harci transzban lehetett. A nagy zúzás közepette felcsendült egy akusztikus, három énekkel előadott templomi ima, amit az elesett harcosok emlékére adtak elő. Változatos számok, hol akusztikus betétek, hol harci kántálások, hol zakatolós középtempók követték egymást, de mind ugyanazzal a harci lázzal előadva. A harci lázat pedig még tovább fokozta a teremben lévő iszonyatos meleg is, amit a tomboló közönség és a zenekar együttesen teremtett meg, a félelmetes hangulattal együtt. A basszer néha térdre rogyva játszott, kifordított szemekkel az égre nézve, mintha onnan kérne segítséget a sikeres csatához. Amikor bejelentették, hogy most következik az este utolsó száma, hatalmas tüntetés vette kezdetét, amit egy gyönyörű akusztikus, folkos intro igyekezett elnyomni, a dallamvilág pedig végigvonult a számon, hogy aztán ismét kiváljon kicsit a két akusztikus gitár. A zenekart alig akarták elengedni, és fel sem tűnt, hogy alsó hangon is bő másfél órát tomboltak velük együtt. Hiába, jó hangulatban gyorsan repül az idő…
A Skyforger nagy üdvrivalgás közepette hagyta el a színpadot, és nem győzték megköszönni a fogadtatást. Még azt is megígérték, hogy visszatérnek még Magyarországra. Mi mást is mondhatnék: ÁMEN.