2022. április 11. @ Budapest, Robot
Erős hétfői kezdés
Hétfőn egy hideg áprilisi estén nehéz kimozdítani az embereket. Főleg két nálunk majdnem teljesen ismeretlen zenekarral. Aki viszont eljött a Robotba, az egy muzikálisan felsőkategóriás 2-3 óráról tud beszámolni.
A turné zászlóvivői a dán Slaegt nem volt ismeretlen számomra. Látogatásom célzott volt. Pár éve a Dürerben a Ketzer előzenekara volt, viszont akkor még köd fedte őket előttem. Akkora black/heavyt csavartak, hogy a buli után muszáj voltam utánajárnom a munkásságuknak, mellyel meg is győztek, hogy érdemes beállnom a fanatikusaik sora közé.
A szinten dán Demon Head doom metal/occult rock brigádot viszont nem ismertem, így kellemes meglepetés ért, amikor kis csúszás és sejtelmes intro után belekezdtek a szellemidézésbe. Pár dalt lepörgettem felkészülés gyanánt, de valahogy nem kaptam rá az ízére. Élőben viszont valami iszonyat intenzív örvénybe lökött. A tradicionális doom a 70-es évek Sabbath-jának komor világa volt megfűszerezve az occult rock hamvaival, melyhez egy Danzig féle erőteljes vokál társult.
A dán srácok pedig mocsok dinamikusan, pontosan és belevalóan pengettek, ütöttek és vokáloztak. Egyben volt az egész, beleértve az outfitet is. Totál 70-es évek szerelésben nyomták, viszont szigorúan tetőtől talpig feketében. A Robot kis színpadán látszott, hogy szűkösen férnek el, ettől függetlenül teljes mértékben összhangban voltak. A frontember többször is lemászott a színpadról, de nem tudtam eldönteni, hogy azért mert nincs hely, vagy annyira beleéli magát a rituáléba. Mind két opció erősen esélyes.
Következzen az est fő attrakciója, bár a leírtakból érezhető, hogy a Demon Head is keményen magával ragadott. A Slaegt a kevesebb, mint egy hete megjelent új korongjukat, a Godesst turnéztatták és a srácok olyan komolyan vették ezt a feladatot, hogy tulajdonképpen az egész lemezt lenyomták az elejétől a végéig. A skandináv black metallal kevert NWOBHM és klasszikus heavy metal/rock fúziójuk már a Deceived By An Amethyst első riffjével elsöpörte a hallgatókat.
A srácok megjelenése szintén nagyon a 70-es évekre hajaz. Külön kiemelném a szőke gitáros Anderst, akinek göncei és előadásmódja kísértetiesen hasonlít a volt Tribulation gitáros Jonathan Hultén megjelenésére és mozdulataira. A Tribulation zenéje egyébként nagy adagban visszaköszön a Slaegt munkásságban is, bár egy teljesen más formában. Visszatérve ritkán lát az ember egyébként ilyen beleélést és varázslást, mint amit Anders lenyomott. Az első számnál el is szakított egy húrt, szóval a Kiss From A Knife-ra már egy új kurva menő gitárral tért vissza. És itt indult be igazán a buli, mert ez a dal talán a legkeményebb a lemezen.
Ezután hangulatos intróval egy dán erdőbe hipnotizálta, majd invitálta a frontember Asrok a közönséget és a kürt megfúvása után elkezdődött a vadászat (Hung Again). A szintén sötét, de pörgős Fealty, Thunder Whip után nagyjából meg is érkeztünk a koncert végéig, mivel minden dal átlagosan 7 perc felett volt. Egy rövid átvezető után megszólaltatták az istennőt, a lemez címadóját a Godesst, mely egy 11 perces black/heavy eposz a javából. A közönségnek nem volt elég, így barbárok módjára visszaüvöltöttük őket a színpadra. Bár nem vagyok benne biztos, de ráadásnak a V.W.A-ra keresztelt tornádót szabadították ránk, amit ugyanolyan energiával fogadott a közönség, mint az első tételt. Szerény levonulás után, zártuk is az estét. Aki nem jött bánhatja!
FOTÓK: Farkas Luca
