Koncertbeszámolók

Slayer, Anthrax – Koncertbeszámoló

2019. június 11. @ Budapest, Papp László Aréna

Annak idején, a nyolcvanas évek végén, amikor még a külföldi kazettákat csak a heti piacon, a pult alól lehetett venni, vagy éppen a megyeszékhely félhivatalos könnyűzenei ellátó helyén minőségi SONY, TDK, BASF kazettákra átmásolt, színesen fénymásolt booklettel megtűzdelt csodákhoz lehetett 300 forintért hozzájutni, akkor akadt a kezembe a SLAYER South of Heaven című kiadványa. A hanghordozó igen lendületes tánczenét tartalmazott, és fiatal lelkemet átjárta, a nagy, pátosszal teli „ez de marha jó öregem” érzés. Nekem legjobban az ép ésszel fel nem fogható dobtémák ültek be először a szívem közepébe, és Dave Lombardo jóvoltából a mai napig ott is maradtak. De amikor kisvártatva kiadták a Season in the abyss lemezt, akkor eldöntöttem, hogy lesz, ami lesz, de leteszem a voksom a thrash metal mellett.

A nagy thrash metal négyes egyetlen megalkuvásoktól mentes tagja egy ideje már járja a világot, hogy annak rendje és módja szerint elbúcsúzzon a rajongóktól. Nem mondom, elgondolkodtam, hogy tavaly elmegyek én is Bécsbe, és megnézem őket, de vagy lusta voltam, vagy időm nem volt, már nem emlékszem, de kihagytam őket. Utólag azt mondom, nem kellett volna, mert kétszer annyi zenekart láttam volna sokkal olcsóbban, de ezt most nem nyitom ki.

Már decemberben megvettem a jegyeket, és csak ismételni tudom magam, ezt sem kellett volna, mert az esemény előtt egy héttel nagy leárazás volt, de jobb félni, mint megijedni, jó előre bebiztosítottam a kényelmes ülő helyünket. Tudom, hogy lehet egy thrash koncerten ülni, de higgye el kedves olvasó, lehet. Csak akarni kell!

A Papp László Budapest Sportarénában már voltam egyszer SLAYER koncerten, akkor a MEGADETH-tel közösen ügyetlenkedtek egy pár órát, és anno is a földről szedtem fel az államat, pont, mint most. Igaz, ha jól emlékszem, akkor csak az aréna fele volt a koncertre allokálva, de most majd minden ülőhelyre és természetesen a küzdőtérre is szükség volt, hogy az az egy-két tánczenekedvelő találkozhasson kedvenceivel. Nem állítom, hogy teltház volt, de ennyi embert ritkán lát a műértő úri közönség itthon egy olyan koncerten, ahol a fellépők nem folynak a rádióból percről percre. Most, hogy így belegondolok SLAYER számot egyetlen egyszer hallottam magyar rádióban, valamikor a múlt évezredben egy Nagy Ferós Garázs elején.

A tömeg vonult, mert bent mégis csak többet lehet látni és hallani. A nagy átengedő képességű motozókapuba nem álltunk be, hanem egy szélsőhöz somfordáltunk, így a 300 méteres sor helyett egy 8 méteresbe biztosítottuk a biztonságiakat, hogy semmiféle szúró és lőfegyver, vagy erre a célra átalakítható tárgy nincs nálunk. A jegykapuban már többet álltunk, de az is ment hamar. Kell sör, ott is sorba kellett állni. Később rájöttünk feleslegesen, mert a bejárattal szembeni büfépultnál elrettentő mennyiségű metal merch-ös fazon állt, de az életünk kockáztatásával megszerzett két korsó sörrel büszkén vonulván felfedeztük, hogy a helyünkig eljutva két büfé mellett is elmentünk, ahol senki nem állt sorba. Tanulópénz. Csak mondom.

Már bőven dübörgött a Caught in mosh, amikor a helyünkre cihelődtünk. Az ANTHRAX az előzenekar. Nem hozakodok fel vele, hogy sokak szerint ők a Big4 leggyengébb láncszeme, de ezt az estét rendesen hozták. Oldalt ültünk, nekem nem volt gondom a hangzással. A színpadkép rendben volt, jól volt világítva, mindenki látszott. Jöttek a klasszikusok az arcunkba, ahogy kell. A végén egy kis meddley-vel. Scott Ian is mikrofonhoz lépett, és feltette az este szerinte is leghülyébb kérdését: szeretitek a kib@szott thrash metalt? A közönség hümmögött, meg persze néhányan bekiabáltak, hogy egy kis smooth jazz-nak jobban örülnénk, de nem hatotta meg őket, nyomták tovább. Akkor meg minek kérdi, nem?

Scott lendületes, görkorizós ugrálásaival szántotta fel a színpadot, és úgy általában véve a húros hangszereken játszó zenészek showelemei pont passzoltak a hangulathoz, de valahogy Joey Belladonna-t nem tudom hova tenni. Hallottam, hogy annak idején felsőbb utasításra szállt be a Lépfenébe mert, te jó hangú gyerek vagy, ők meg lelkes rockerek, csináljatok valamit! De hogy majd negyven év színpadi rutin után se igazán érezzen rá a metal feeling-re, azért az elismerésre méltó. Pont olyan csajosan tartotta a kezét a metálvillába, mint a BabyMetal leánykái, és pont annyira volt súlytalan a színpadi jelenléte, mint amennyire bravúros a zenei teljesítménye. Mert azt ugye nem lehet letagadni, hogy énekelni, csókolom, azt tud.

Kitérhetnék persze a bravúros szólókra, a precíz ritmus szekcióra, az óramű pontos és fejleszakítós riffekre, de ha egyetlen pici dolgot kellene említeni – amihez persze olyan perverznek kell lenni, mint én –, hogy mi győzött meg, hogy ezek a srácok hihetetlen profik? Az volt, amikor a koncert végén Charlie Benante kijött a dobok mögül, hogy bedobja az ütőit a közönségnek, az egyiket úgy vágta a fölhöz, és kapta el visszapattanva, mintha az egy teniszlabda lenne.

Aztán jött negyven perc szünet, és megállapítottuk, hogy a merch pult nem magyar pénztárcához van kalibrálva. Újabb sör, és vissza a helyünkre. A színpadot egy hatalmas lepellel takarták el, és amikor megkezdődött a show, arra vetítettek. Először három keresztet… amik lassan megfordultak. Hatásvadász, de a közönségnek bejött. A színpad hátul egy hatalmas molinóval volt letakarva, amit a koncert során többször cseréltek, azaz egyszerűen lehullott, de mögötte volt újabb. A széleken egy-egy fémből készült SLAYER embléma, a sas mellén a négy kardos pentagram. Középen Bostaph, akit egyetlen percre sem láttunk a koncerten, mert vagy égett mellette a színpad (pirotechnika), vagy 30 m3 füstben úszott, de amúgy sem látszott ki a dobok mögül. Régi poén, ráadásul nem is az enyém, de üt: Paul ezen az estén is slayer dobolta magát. A lángok használata általános volt, mondjuk a Born of fire alatt meg szinte értelemszerű is. Tom középen, Kerry jobbra, Gary balra.

Tom Araya hangja valami félelmetesen erőteljes most is. Majdnem hatvan éves. Ritmusszekcióban a SLAYER mindig is világklasszis volt, de érdekes, hogy amíg Tom énekel/versel/hadar addig a bal keze a basszus nyakán nem nagyon mozog. A jobb annál inkább. Mr. King meg egy haragos, kis törpéhez hasonlított, mert amikor szólózik, annyira beleéli magát, hogy meggörnyed, és úgy nyúzza a hangszerét, de amúgy sem magas. Gary Holt, az Exodus atyja, pedig nagyon élvezi Slayer-es tagságát, és jól állnak neki Hanneman szólói és persze a sajátjai is.

A setlist szinte hibátlan volt, de hogy a Season in the abyss, War ensemble, Mandatory suicide, South of heaven, Rain in blood, Dead skin mask és az Angel of death is benne volt, azért külön köszönet.

Tom összesen két vagy három alkalommal szólt a közönséghez, akkor is annyit mondott, hogy nagyon köszönik, hogy eljöttünk, és nagyra értékelik. Utolsó mondata is az volt a koncert végén, „hiányozni fogtok”.

Nekünk is hiányozni fogtok! Köszönjük, hogy eddig kitartottatok, és maradtatok mindvégig azok, akik voltatok 1983-ban!

Kapcsolódó cikkek

Thrash Metal extravaganza: Jön a Kreator, az Anthrax és a Testament!

KMZ

Slayer, Lamb Of God, Anthrax, Obituary – Koncertbeszámoló

Gyrsee

Júniusban ismét Anthrax: szabadtéren dupláz a thrash brigád

KMZ

Anthrax: márciusban érkezik a New York-i thrash brigád

KMZ

Márciusban érkezik Budapestre az Anthrax turnéja

KMZ

KME videók: Vinterbris, Allegaeon, Fake Idols, Anthrax, Frozen Ocean, Hanging Garden, Nothgard, Gloryful

KMZ

Anthrax a FEZEN-en!

KMZ

KME videók: InnerWish, PsychoganG, Slayer, Dimlight, Mother Feather, Metal Church, Destruction, Morte Incandescente, Jaded Heart, Mystic Prophecy

KMZ

Slayer, Anthrax, Kvelertak – Koncertbeszámoló

Cryonus

SLAYER – Repentless

Cryonus

A Slayer felfedi a »Repentless« album artworkjét

KMZ

A Slayer bejelenti a »Repentless« limitált Metal Eagle változatát!

KMZ

A Slayer kiadja ‘When The Stillness Comes’ című új számát

KMZ

Anthrax – Új albumuk majdnem kész, új szám online!

KMZ

SLAYER – Show No Mercy

Dr. Feelgood

Anthrax – Új stúdió videó a weben

KMZ

Anthrax – Stúdiófelvételek kezdése

KMZ

Anthrax „A Skeleton In The Closet” élő klip bemutató

KMZ

Anthrax „Chile On Hell” DVD + 2 CD kiadása szeptember 16-án

KMZ

Iron Maiden, Anthrax – Koncertbeszámoló

Darkjedi

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek