2014. december 28. @ Szombathely, Végállomás Klub
Smici 50. születésnapját hivatott ünnepelni az év végén lebonyolított két Bloody Roots koncert. Eme estét megelőzően Sopronban játszottak, viszont a szombathelyi bulit majdnem dugába döntötte az aznapi hófúvás illetve azon rossz pletykák, melyek szerint a koncert elmarad. Miután az ismert közösségi oldalon a szervezők megosztották, hogy a zenekar már megérkezett és lesz koncert, hirtelen a rockerek is megérkeztek a Végállomásba.
Amikor egy zenekart először látok élőben úgy, hogy előtte nem hallottam hangzóanyagukat, akkor kétesélyes a mutatvány: vagy bejön, vagy nem. A vasvári zenekar esetében az első verzió valósult meg. A négy éves múltra visszatekintő csapat zenéje egyaránt merít a death, a black és a doom metalból, melyet komplex módon tálalnak. Tulajdonképpen itthon egyedülálló ez a muzsika, hirtelen nem is tudnám őket senkihez sem hasonlítani, talán a svéd Ophthalamiához állnak a legközelebb, de hozzájuk is csak érintőlegesen. Programjukat a 2013 végén kiadott Home For The Dead album hét dala képezte, előadásuk színvonalát pedig a kiváló hangzás emelte. Rettentő nehezen befogadható a muzsika, ugyanis a srácok 7 perc alá nem mennek, ami a dalok hosszát illeti, felépítésük összetett, komplex, de Varga Krisztián gitáros kitűnő dallamainak, harmóniáinak és szólóinak köszönhetően van kapaszkodó a nótákban. Sok a váltás a szerzeményekben, a doomos lassulásoktól kezdve, a középtempós részeken át a black metalos darálásokig mindent felvonultat a csapat. Nem nehéz komplex zenét játszaniuk, hiszen a dobok mögött Schönberger Zoltán ül, aki a Sear Bliss albumokon letette már névjegyét. Varga György basszusgitáros/énekes gonosz károgással adta elő a dalokat, a közönség pedig vette a lapot, nagyon jó hangulatot teremtett a Verilun. Kizárólag ajánlani tudom őket.
Egy Bloody Roots koncerthez sok mindent nem lehet hozzáfűzni. Hitelesség, őszinteség, profizmus felsőfokon. Schmiedl Tamás számomra a hazai színtér legőszintébb, leghitelesebb alakja, mentes minden sztár allűrtől, 100%-ig elhivatott, elkötelezett a thrash metal és a rajongók felé. Az intrót követően a Késői fohásszal robbantak a színpadra és bő 60-65 percben szaggatták le az arcunkat. Rettentő töményen, súlyosan szólalt meg a banda, a Mester irányította a showt, tőle balra a kis Smici nagyon koncentráltan, összpontosítva gitározott, a Horváth Tamás basszusgitáros helyére érkezett Vasas Viktor Szabó Dániel dobos alkotta ritmusszekció pedig a precíz, pontos alapokat hozta. Szabó Dani önkívületi állapotban dobolta végig a bulit, különösen a Roots Bloody Rootsban volt elemében. A Moby Dick életműből ezúttal a Beteg a föld, a Mennyből az angyal és az abszolút meglepetés Pokolrock hangzott el. Ráadásként a Gazember érkezett, melyet követően a Végállomás szervezői Hüfi és Hentes egy tortát adott át a frontembernek, akit szemmel láthatólag nagyon meglepett ez a kis kedvesség. Értelemszerűen a Keresztes vitézzel adták meg a kegyelemdöfést.
Sok, sok, sok Akelások. Nem vagyok az, sosem voltam az, gyanítom már nem is leszek az, ennek oka pedig, hogy a csapat által képviselt primitív hozzáállás, külsőségek mindig is taszítottak tőlük. Ehhez képest pozitív meglepetésben volt részem, mert a Bloody Rootshoz hasonlóan, ők is egy igen intenzív, pörgős, zúzós 60-70 percet játszottak. Azt hittem, hogy Smiciék után kiürül majd a terem, de ez korántsem így történt, megkockáztatom, az Akelát többen látták, mint a Véres Gyökereket. Katona Főnök László kicsit ellazult állapotban, de korrekt módon vezényelte le a programot, a számok között nem beszélt sokat, volt olyan, hogy két tételt szünet nélkül egymásba úsztatva zúztak le. Amennyire emlékszem, olyan dalokat vezettek elő, mint a Döntsd el, a Farkasok vagyunk, Szemet szemért, Ki ad nekem pénzt?, Fekete bárány stb. A programot nagyjából a negyedéig farkas jelmezben reszelte el a társaság. A hangzás náluk is mindvégig rendben volt, talán még a Bloody Rootsnál is durvábban szólaltak meg. A műsor minden idők egyik legnagyobb magyar metal himnuszával, a Rockernek születtem nótával zárult.
Így év vége előtt, mind ez a buli, mind az előző napon tartott SCHC fesztivál kitűnő óév búcsúztató volt, idén is folytatódjék a hadjárat!
