Sollen, Mors Silens, Sinathrop, Kárhozat – Koncertbeszámoló

2007. december 08. @ Budapest, Viper Room

A szombati underground metal estet érdeklődéssel vártam, hiszen a magyar metal színtér új generációjának három feltörekvő képviselője, valamint egy számomra ismeretlen banda lépett színpadra. Sajnos ahogy megérkeztem, láttam, kevesen gondolkodtak hasonlóan, amit nem tudtam mire vélni, hiszen szerintem megfelelően volt hirdetve az est, legalábbis elég sok csatornán keresztül lehetett hallani róla, ráadásul a Mors Silens sem mindennap játszik a fővárosban, így akár ők is húzónevek lehettek volna.

Ehelyett azonban az a sajnálatos – és mostanság egyre gyakoribb – helyzet állt elő, hogy a zenekarok egymás koncertjét nézték meg, rajtuk kívül csupán a banda ismerősei és egy-két betévedt ember képezték a közönség egészét. Ez sosem szokott jólesni a bandáknak, de az optimistábbak – és akiknek nem vitte el az utazás/cipelés a pénzét – azt szokták ilyenkor mondani, hogy “legalább kaptak egy ingyen próbát”.

Mikor megérkeztem a helyre nem sokkal a kiírt időpont után, a Kárhozat már első számaik egyikét játszotta. Ezt a zenekart eddig egyáltalán nem ismertem, de a formációnak adott név nem sok jóval kecsegtetett. Nos, mikor meghallottam az első hangokat tőlük, nagyon meglepődtem. Elsősorban a zenéjük stílusa ugyan power/heavy metal alapokon nyugodott, de rengeteg thrashes ízt is belecsempésztek, így az összkép egyáltalán nem volt unalmasnak mondható. Másrészről a hely adottságaihoz képest megfelelően szóltak, amin igencsak meglepődtem. Kivehetőek voltak a hangszerek, de ami elvitte a produkciót a hátán, az nem más volt, mint az énekes Jósa Tamás, akinek olyan bivalyerős, nagy terjedelmű és sokszínű hangja van, hogy néha azt hittem, komolyan szét fogja vetni az egész helyiséget. Ráadásul mindezt úgy, hogy egyszer sem volt hamis, pedig “annyira jól” azért nem lehetett hallani a gitárokat, de úgy látszik a belső magnó ez esetben remekül működik. Zenei professzionalizmusuk meglepett, de kis utánajárással kiderült számomra, hogy ők a már feloszlott Kadaverin utódbandája, akik – az elődzenekarban eltöltött időt nem figyelembe véve – már két éve zenélnek együtt komolyabban.

A zenei képzettség mellett meg kell említeni azt is, hogy számaik valóban nem az átlagos sárkányölős heavy metal receptjére íródtak, ráadásul néhol még fel is dobták egy-egy death metalos elemmel, üvöltéssel, így sikerült nálam is tetszést aratniuk, annak ellenére, hogy én nem rajongom a heavy/power metalért. Két feldolgozásuk közül a Bruce Dickinsont jól elnyomták, a Petróleumlámpa metálos felturbózásánál viszont nem tudom eldönteni, hogy a magasabb tartományok tisztán szóltak-e, mert ott már kicsit koszmósan szolt az egész, viszont ezt remekül ellensúlyozta a dinamikával, hangerővel, így abszolút elhittük, hogy hibátlan. Még valamiben megdicsérném az énekest: ez pedig az, hogy a frontemberi posztot kiválóan töltötte be. Eleinte mozgásával tartott életet a produkcióban, majd miután látta, hogy az igen gyér közönség valóban csak kíváncsian figyel, ezért elkezdett némi humort is belecsempészni a fellépésbe. Lehet, hogy ez sokaknak nem tetszik, de én szeretem azt, ha egy zenekar nem veszi “túl komolyan” önmagát, azaz ha olyan a helyzet, akkor képes kicsit lazítani. Ezután kissé jobb lett a hangulat, élmény volt nézni a színpadi képet, amellett, hogy kiválóan zenéltek. Összességében – és a későbbiek fényében – az est egyik fénypontja volt nálam.

Az ezt követő mezőberényi Mors Silens-re kíváncsi voltam, hiszen Promising Redemption című demójuk kellemes hallgatnivalót takart, bár arról is úgy gondolkodtam, hogy néhol kevéssé izgalmas, éppen ezért reméltem, hogy koncerten majd sokkal intenzívebb lesz és magával ragadóbb. Sajnos azonban a hangzásban lévő egyenetlenségek itt ütköztek ki a legjobban, még akkor is, ha a szervezők az este folyamán már sokkal jobban be tudták lőni a hangszereket, mint a korábbi koncerteken, amiken voltam. Természetesen erről nem ők tehetnek, de mivel a szinti kissé halk volt, és a gitárok sem dörrentek meg úgy, ahogy kellettek volna, ezért egy idő után az egész kezdett monotonná válni. De mint mondtam, ez nem feltétlenül a zenekar hibája, hiszen a hangszerek kezelésénél például nem volt gond. A dobos és a basszeros remekül teljesített, az énekes is jó volt, bár frontemberként kissé keveset mozgott, ezért ezzel szintén nem tette túl izgalmassá az egészet. A legnagyobb gondom azonban azzal volt, hogy az egyik gitár a vége felé rettenetesen elhangolódott.

Az akusztikus kiállások ezért borzalmasan disszonánsak voltak – különösen, amikor másik hangszer is (gitár, billentyű) beszállt kíséretnek – és ugyanez igaz volt egy-két leadre. Amikor a ritmust játszották, szerencsére ez egyáltalán nem hallatszott, mivel a massza-effektus jobban érvényesült. Pozitívumként megemlíteném azonban, hogy leadták az Amon Amarth-tól a Pursuit of Vikingst, ráadásul igen jól. Ahogy néztem, a közönség nagy részének tetszett ez a nóta, és picit néha már meg-megmozdultak azok is, akik eddig nem tették – ugyanis ennek a zenekarnak már sikerült valamennyire egy-két embert headbangelésre bírni. Sajnálom, hogy ilyen sok negatívumot írtam, de ez a koncert szerintem sajnos nem sikeredett a legjobbra, viszont már alig várom, hogy újra láthassam őket jobban megszólalva, és a fentieket elfeledtetve!

Az őket követő Sollen-t már régóta meg akartam nézni, de valahogy sosem sikerült. A 2006-os demójuk elnyerte tetszésem, így egy jó kis aprítást vártam. Gondolom többen így lehettek vele, mert náluk dőlt meg az este nézőcsúcsa (max. 30-40 ember), és ekkorra a hangzás is korrigálódott valamennyire. Persze mint később a zenekar elmondta, ők ezt nem így érezték, de én azt mondom, hogy remekül teljesítettek. Igazából náluk nem tudnék mit kiemelni, jól nyomták a svédes melodic death metalt, minden számuk profi volt, a színpadon jól mozogtak, lendületesek voltak. Dicsérhetnék mindenkit egyenként, de szerintem felesleges, az est másik csúcsa voltak.

Ami ezután következett, azt nem igazán értettem. A Sinathrop zenekar ugyanis a cucc nagy részét kicserélte sajátra, majd jött a hangszerek belövése, mindez pedig szinte háromnegyed órát vett igénybe. Ráadásul szerintem még gyengébben is szóltak, mint az azt megelőző zenekarok. Igazából nem nagyon értem azt, hogy ha van egy klub, ami még eléggé kezdetlegesen van felszerelve (nemrég alakították át rockkoncertekre is alkalmas hellyé, ráadásul még folyamatosan toldozzák-foldozzák), akkor minek ennyit szőrözni, hiszen úgysem fog hallatszódni a különbség. Pláne, hogy mindez éjfél körül történt, amikorra amúgy is már csak 10-15 ember maradt. Nos, néhányuknak ennek ellenére sem fogyott el a türelme, és támogatták a zenekart headbangelésükkel, ami szemmel láthatóan jól esett a csapatnak, és valamennyire fel is oldották őket. Technikailag szerintem az egyik legképzettebb banda volt az este folyamán, zenéjükben ott kavarogtak a progresszív és thrash metal elemei, engem valahogy a számok nem győztek meg teljes mértékben. Igaz, ez már az internetre felrakott hanganyagukra is igaz volt, pedig az ötletek alapjában véve jók lennének, csak valamiért nem áll nekem össze.

Igaz ott legfőbb gondom az énekes hangszínével volt, ami nekem nagyon nem tetszik, de reméltem, hogy koncerten valamelyest erőteljesebb lesz. Nos, a valamelyest szó érvényesült: egy fokkal valóban jobb volt, de még mindig nem igazán jön be ez a fajta ének. Nem arról van itt szó, hogy hamis lenne, egyszerűen csak fakó a hangszíne, és ez különösen a magas hangoknál zavart engem. Persze akit ez nem zavar, annak könnyen tetszhet a Sinathrop zenéje, hiszen technikailag képzettek, és a számaik is kellőképp összetettek, viszont engem sem a demójukkal, sem ezzel a koncertteljesítménnyel nem tudtak maradéktalanul meggyőzni.

Az este összképe sajnos nem sikerült túl pozitívra, ám lehetett volna ez másként is, ha például legalább félházig megtelt volna a hely, azonban a nevek sem voltak elegendőek, hogy ez megtörténjen. A zenekarok ennek ellenére igyekeztek profin, jó képpel hozzáállni a dolgokhoz, és ez többé-kevésbé sikerült is. Ugyanakkor bíztató volt, hogy a negatívumok ellenére a magyar underground szívonalához mérve színvonalas bandák léptek fel, így a legközelebbi hasonló alkalomra – remélve, hogy jobb hangulatú bulit láthatok – is valószínűleg el fogok látogatni.

Kapcsolódó cikkek

Mors Silens – Mors Certa, Hora Incerta

NorthWar

Christian Epidemic, Agregator, Dying Wish, Vale Of Tears, Sollen – Koncertbeszámoló

Cryonus

Mors Silens – The Four Horsemen Video

NorthWar

Mors Silens – “Gates of Hell” Video

NorthWar

SOLLEN – Demo 2009

Morhguel

Watch My Dying, Mindcontrol, A Losing Season, Sollen – Koncertbeszámoló

Hoze

Mors Silens Interjú

Anonymous

Trollheimen, Sinathrop – Koncertbeszámoló

akarmi

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár