Koncertbeszámolók

Stygian Shadows Fesztivál III. – Koncertbeszámoló

2007. február 3. @ Budapest, Yuk

Immár harmadik alkalommal került megrendezésre a Stygian Shadows ‘Zine hivatalos fesztiválja. A fellépők listájából már lehetett látni, hogy a szervezők olyan bandákat hívtak meg, akik nem játszanak minden hétvégén. Tehát igazi underground csemegének ígérkezett ez a szombat esti nap. Úgy negyed hét tájékán lehettem ott a helyszínen, ahol rövid beállás után kezdetét is vette a koncertsorozat. Mint később kiderült két banda kénytelen volt visszamondani a fellépést. Az egyik a Blizzard, akik a buszuk lerobbanása miatt maradtak távol, míg a Drünken Bastards egyéb okokra hivatkozva mondta le a koncertet.

Az első zenekar a nagykanizsai Teurgia volt. A dallamosabb részekkel is operáló, ám tipikus blackes vokállal ellátott muzsika engem annyira nem fogott meg. Ellenben a közönség vette a lapot ebben a korai időpontban is, és a tagok is szimpatikusak voltak. Lelkesedésben nem volt hiány, tehát „bemelegítő” bandának nagyon jó választásnak bizonyultak. Azért hanghordozón is meghallgatnám őket.

A beugró banda a Concrete ős thrash stílusban utazik. Zenéjükkel az igaz „horzsolós” régi vágású muzsikát mutatták be. Olyan Sodom, Destruction, Kreator stílusban. A műsoruk végén még két Slayer feldolgozást is lenyomtak (Raining Blood, Dead Skin Mask) bár a kezdő riffnél elveszítettem a fonalat. Az énekes hangján még lenne mit csiszolni, de lendületesen vitték a műsort.
Utánuk rögtön a Vörösben kezdődött el a Warkult, ha jól tudom első fellépése. Zenéjükkel és stílusukkal az ortodox black metal vonalat képviselték. Az énekes csuklyában és hatalmas szöges alkarvédőkkel celebrálta nekünk az igazi fekete misét. Előadásuk hangulatához tökéletesen passzolt a színpadkép is. Aki szereti az ősi black metalt, nem hiszem, hogy hiányérzete támadt volna a koncert után.

Az idő csúszása miatt már ment az Aetherius Obscuritas koncertje a Kék Yukban. Mivel ez volt az este egyik legfontosabb fellépője számomra, ezért gyorsan át is „futottam” hozzájuk. Hatalmas teltház fogadta a szigetvári bandát. Arkhorrl énekes betegségre panaszkodott a koncert elején, de ezt nem lehetett észrevenni a teljesítményén. Hatalmas elánnal nyomták az olyan nótákat, mint a Múltunk Hatalmával, Maradok és Könnyek útja. A színpadi látványosság sem volt elhanyagolható, gondolok itt pl.: a kecskekoponyás mikrofon állványra. Hatalmas koncert volt ez és a közönség is abszolút a banda mellett állt. Minden elismerésem az A.O.-é és remélem, még találkozhatunk velük a színpadon.

A Kék Yukban rögtön kezdődött a Sin Of Kain koncertje. Mivel már elég régre nyúlik vissza, mikor utoljára láttam őket, ezért kíváncsian vártam ezt a fellépésüket. Rögtön szembetűnt, hogy egy taggal kevesebb ember áll a színpadon, de ennek okát nem sikerült kiderítenem. Amúgy ezt a teljesítményen nem lehetett észrevenni, hiszen egy gitárral is erőteljesen szólaltak meg a death/black metalba gyökerező, szintetizátorral átitatott nóták. Ha jól emlékszem, a hamarosan megjelenő új albumról is játszottak. Profi zenészek profi produkcióját láthattuk, hallhattuk. Ez volt az est második legnagyobb dobása. Nem hiába tartozik a Sin Of Kain az élmezőnybe.

A másik színpadon az Inurnment kezdte volna a koncertet, de annyit időt elpazaroltak a beállással, hogy nem volt hozzájuk türelmem. Pedig fagyos északi zenéjüket meghallgattam volna. Így egy sör mellett elüldögéltem az egyik fotelben:-)

Carcharoth-hoz volt már szerencsém hanganyagon. Nem nagyon fogott meg a zenéjük, szerintem ez az öncélú egyediségre törekvés nem jól sült el náluk. Koncerten sem fogtam padlót tőlük. Ehhez a fajta zenéhez nem elég a változatosság, hanem a jó nóták megírása is ugyanolyan fontos, hogy a hallgató ne csak a témák halmozását hallja. Az énekes hangja, pedig elég erőltetettnek tűnt. Így kb. 20 perc után meg is untam a produkciót.

Mire átszállingóztam a Kékbe, már kezdett is a Witchcraft. Volt szerencsém hallani első lemezüket a „Years Of Blood”-ot, amit egy kifejezetten jó bemutatkozásnak véltem. Az arcfestés most hiányzott róluk, de ez nem vont le a zene pusztító erejéből. Kaptunk is ízelítőt az említett lemezről, amit lelkesem fogadott a majdnem csurig megtelt klub közönsége. Mivel most láttam őket először élőben, nem volt gond az előadással, bár a mikrofon állvánnyal volt valami kavarás. Ha egy kicsit több hangsúlyt fektetnek a változatosságra, még „nagy” banda is lehet belőlük.

Mivel a végére már nem nagyon bírtam szusszal a záró Immodus koncertjét teljes mértékben kihagytam, így nem tudom milyenek voltak.
Összességében egy kiváló kisebbfajta fesztiválon vehettünk részt, igazi magyar földalatti bandákkal. Remélem lesz még folytatása ennek a koncertsorozatnak. Egy igényes fanzine igényes fesztivál „lenyomatát” láthattuk. Még sok ilyet.

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek