2014. március 7. @ Debrecen, Roncsbár
Eljött ez az este is. Idejét nem tudom megmondani, mikor voltam utoljára koncerten a debreceni Roncs bárban. Utoljára talán pár éve a The Banished és a The Southern Oracle partin. Abból a buliból annyi maradt meg, hogy nem volt jó a hangosítás és kevesen voltak. Szép emlékek. A nyolcórai kapukezdés elég korai volt számomra, szóval egy kis bemelegítés után kilenc óra előtt el is indultam kétkerekűmmel a Roncsba. A koncerttől függetlenül már nagy tömeg volt a helyen, nehéz volt eldönteni ki jött a koncertre és ki nem. Bár, feltételeztem, akin ott virított az új Subscribe póló, az a koncertre jött. 🙂
Gyorsan meglátogattam a ruhatárat, leadtam a kabátot, pacsiztam pár ismerőssel és már vettem is át a jegyemet. Benéztem a terembe, kilenc után csak pár ember lézengett bent.
Nem kellett sokat várnom, a budapesti AWS már jött is fel a színpadra. A teremben ekkor még szánalmasan kevesen voltak. A srácok személye egyáltalán nem volt ismeretlen számomra. Még a hősidőkben, amikor még nem volt Roncsbár és nem volt minden utolsó kocsmában koncert, az AWS még a Superbutt oldalán meglátogatta a balmazújvárosi BAKI-t, ahol nem egyszer játszottak együtt. Már ha jól emlékszem. Akkor még szemtelenül fiatalok és kiforratlanok voltak, de pár dallal már akkor leszakították a tini lányokról a bugyit. Azóta sok év eltelt, a fiúk stílusa kialakult, látszik az-az út, amit kitaposnak a folytatásban.
A koncert intro felcsendült, a srácok hangolódtak, a fények cikáztak és a koncert elkezdődött. Körbenézve nem lettek sokkal többet, mint megérkezésemkor. Az estét bonyolította az a tett is, hogy valamelyik faszkalap (bocsánat a szóért, de nem lehet jobbat erre írni), gázspray-vel befújt a terembe és emiatt meg kellett szakítani a koncertet. Így szépen mindenkit kitessékeltek, majd vártunk. Közben szép számmal özönlöttek a Subi rajongók a jegyükért. A visszaengedés már nem volt olyan salakmentes, mint először. Ugyanis az eset miatt szépen mindenkit átmotoztak mindenhol, hogy ne legyen gond a későbbiekben. Miután helyreállt az univerzum rendje az AWS folytatta a koncertet.
Mivel nem követem annyira a zenekar munkásságát, meglepődve hallgattam, hogy leginkább már magyar nyelvű dalokat írnak. Amivel amúgy nincs baj, de mikor a Presence of Mind-ot is magyarul hallottam meg, nem tudtam hova tenni. Mindegy is. Az új dalok amúgy teljesen rendben vannak, egy hallgatást mindenképp meg fog érdemelni az új lemez. Zárásképpen a klipes nóta, a Takard el csendült fel, amit azért jómagam is megtiszteltem egy kis mozgással.
A SUBSCRIBE koncertje sem kezdődött felhőtlenül. Sajnos a beállással, vagyis inkább az egyik mikrofonnal elég sok gond akadt, ami egy ilyen szintű helyen elég cikinek számít. Bár nem derítettem ki, hogy most a hely vagy a zenekar hibája, de több mint fél órás szarakodás után se nagyon lett megoldás, az kicsit gáz volt. De addig kaptunk Bálintféle szórakoztatást, kis jammelgetést, a közönség pedig türelmesen várt. A Subscribe srácoknak a Bookmarks után nagyot kellett alkotniuk ahhoz, hogy hatalmasat durranjon az a bizonyos lufi. A végeredményt tekintve, sikerült is. Mondhatni, már a csapból is a Subi új lemeze folyik, persze teljesen jogosan. Miután megoldódott mindenféle technikai probléma, kezdődhetett a Subitánc. Bevallom, nem sűrűn járok Subscribe koncertre, de mikor voltam, mindig a The Devil Take The Hindmost volt a kezdő track. Lévén, hogy most a This Moment Will Soon Be Gone lemezbemutató koncertje volt, mi mással lehetett volna kezdeni, mint a Gazing-gal. A közönség üdrivalgásba kezdett, mindenki egyszerre kezdett el tombolni. Azt hiszem, nem kell bemutatnom a zenekart. Az a profizmus és dinamika, amivel játszanak hatalmas erővel zúdult a tömegre. Folytatásként a Turbulent következett, szintén az új lemezről. És ahogy haladtunk az éjszakába, úgy nőtt a hangulat a koncertteremben. Szerencsémre elég jó helyen álltam, így nem sokat kaptam a tomboló tömegből, akik össze-vissza tologatták és nyomták egymást hering módjára. Néha-néha kaptam egy-egy erőteljesebb lökést, de ez belefért. A közönségre panasz nem lehetett a teltház miatt. Amerre néztem, mindenhol fülig érő szájjal élvezte mindenki a koncertet. Harmadik dalként a Crowd of the Nobodies régi klasszikus mozgatta meg a népet. A közönség a zenekarral együtt énekelt. Nehéz írni a koncertről. Aki volt már Subscribe koncerten, tudja miről beszélek. Aki nem volt, az hallott róla. Bálint az egyik legjobb frontember a hazai szférában szerintem. Mindig volt kontakt közte és a közönség között. Az első pár sor meg volt őrülve, mikor felállt a kordonra vagy épp amikor bodysurföztették. (micsoda szó. J ) Láthattuk a mikrofonpörgetést, amibe néha még saját maga is belegabalyodott. Egyedül Mátén láttam egy kis fáradtságot, mintha nem élvezte volna annyira a koncertet, mint a többiek.
Mint korábban említve volt, lemezbemutató turnéról beszélünk, aminek Debrecen volt az első állomása. A kezdő állomásokkal mindig az a bajom, hogy a zenekar nem tud úgy kibontakozni, mint ahogy teszi a harmadik vagy negyedik állomás után. Ahogy Bálint is hangoztatta, fél éve nem voltak már színpadon és eléggé paráztak a fellépés miatt. Persze nagyobb volt a füst, mint a láng, ettől függetlenül hatalmas koncertet nyomtak le a fiúk. A TMWSBG album minden egyes dalát eljátszották, megspékelve egy kis Use Her Friendly, Bitter Boundary, Álomtégla dalokkal. A Bitter Boundary refrénjénél még a hideg is kirázott, ahogy a közönség kántálta.
Az álomtégla volt az utolsó dal. Bálintték elégedetten távoztak a színpadról, amit persze a közönség nem hagyott szó nélkül. Így az utolsó két dal az album utolsó két dala lett a klipes We are Stardust és az Obsessive Compulsive személyében. Én hiányoltam a régebbi klasszikusokat, mint mondjuk az S.O.S., Blue Mescaline vagy a Roll and Rock. Lehetne sorolni sokáig.
A koncert után elégedetten mentem ki a teremből. Véleményem szerint egyedül az AWS volt egy kicsit félrenyúlás előzenekarként, mivel nem vonzza a tömeget és nem sokan ismerik őket még ennyi év után sem. De lehet csak nemszeretem kérdése volt. 🙂
