2011. november 25. @ Veszprém DC Ckub
A Subi és a Road nem az első közös országjárását folytatja idén novemberben, hiszen már többször is terrorizálták az ország különböző klubjait közösen a metálosok nem kis örömére. Úgy látszik, hogy a két csapat nagyon jól kijön egymással és ezúttal egy harmadik zenekart is maguk mellé csaptak a Subliminal Merger személyében. Ebben a felállásban ostromolták meg a veszprémi DC Club-ot november 25-én.
Rég nem voltam a klubban, de különösebb változásokat nem fedeztem fel rajta. Elég jól kialakított szórakozóhely és a faburkolat és a díszítés kellemes hangulatot kölcsönöz neki. A hangtechnika bőven megfelelő, jól kiszolgáljak az ott fellépő zenekarok és egyebek igényeit, ám a színpad előtt helyet foglaló hatalmas hangfal-tornyok valamelyest akadályozzák a színpadra való rálátást.
Mikor megérkeztem, a Subliminal Merger már a színpadon volt és kényeztette a közönséget a puhának nem igazán nevezhető muzsikájával. Aki nem ismerné őket, ők egy pesti zenekar, akik 2010 óta vannak jelen az underground metál szintéren. Zenéjük különböző elemeket vegyít, amiket a death és metalcore, a nu metal vagy épp a dubstep ihletett. Nyár közepén jelent meg Empty Period című három számos EP-jük, amelynek Dreams című nótájához klip is készült. A koncerten előkerült ez a három dal is, természetesen. A zenekart viszonylag sokan megnézték, bár aktivitást még nem sokak mutattak.
Őket egy rövidebb átszerelés és beállás a után a Heves megye lordjai követték. Jó ideje nem láttam őket, így kíváncsi voltam, mit hoznak össze most. A csapat tavaly jelentette meg legújabb lemezét, Emberteremtő címmel. Ezzel az anyaggal még nem sikerült megismerkednem, de a koncerten elhangzott számok (pl.: Részeg ének, Felpörögve, Megint nyár) alapján szerintem megfelelő folytatása a Road-életműnek. Jelentős publikum gyűlt össze a balhéra. A számok aránya igazán vegyes volt, a közönség örömére. Volt Karamell, Vissza három, Go, Isten barma, Aki szabad, Jó hely stb. Persze a legnagyobb slágerek, mint a Nem kell más, Ne mondd vagy a Nem rólunk szól sem maradhattak el, így mindenki elégedett lehetett, úgy érzem. A mulatozók remekül felvették a tempót, ment az aprítás végig. Máté megjegyezte, hogy tetszik nekik a klub, így úgy gondolom, nem utoljára láttuk ott őket. Ez azért fontos, mert eddig a keményebb zenék nem igazán kaptak teret Veszprémben, így ez az idény újdonságnak számít a közönség számára.
Subscribe-éknak jelentősen tovább tartott a pakolás és a beállás, ami a létszámot tekintve nem is csoda. Közben egy újabb seregnyi ember érkezett, akik kifejezetten Subira jöttek, így hamar megtelt a nézőtér, ami a feszültséget is növelte.
Szerencsére a beállás után nem húzták nagyon az időt, Cséry Zoli azonnal belekezdett az atmoszférikus megnyitóba, amit a The final relief követett. A közönség csöppet sem volt fáradtnak nevezhető, egyből megkezdődött az élet-halál harc a küzdőtéren. A következő szám a Roll and rock volt, ami általában a koncertek végén foglalt helyet, ám ezúttal remekül helyt állt második számú versenyzőként is. A dalok jelentős hányada a legutóbbi albumot, a Bookmarks-ot képviselte. Szerencsére most szintetizátorral is kibővítve szólaltak meg, hiszen az áprilisi Expresszós bulin, amikor is az egész lemez eljátszásra került, Zolika nem tudott jelen lenni. A Contradictions trilógia harmadik része mellett elhangzott a második is, valamint a gyermekkórus helyett közönségénekeltetős Bitter Boundary, az Orchitis, a jelenleg talán legnagyobb Subi slágernek számító Álomtégla (amely alatt leánykérés is történt) és a monumentális, atmoszférikus Between Heaven And Her. Ezek mellé vegyültek az előző két album nagyágyúi mint a Crowd of the nobodies vagy a Kiss and kill. A közönség végig nagyon lelkes volt, végig ment a zúzás és az ugrálás. Igaz, párszor nem egyeztek a közönség és a zenekar elképzelései, például amikor a The devil take the hindmost alatt a szokásos cirlce pit helyett (lásd youtube-on ZP-s felvétel) helyett wall of death csinált a közönség, ami kissé megtörte a szám varázsát, ám ezt kompenzálta a kitartás. A ráadásban egy drum n bass improvizációt valamint a már-már hagyománnyá vált X-man-t hallhattuk, amit a közönség guggoló pozícióból indított majd egy része a színpadon fejezte be.
Mindent összevéve nagyon jó kis este volt, minden fellépő a maximumot nyújtotta, persze ehhez hozzátartozik a közönség bíztatása és közreműködése, amire nem panaszkodhat senki. A koncertek után szinte kiürült a hely, csupán azok maradtak, akik esetleg autógrammot vagy egyebet akartak kérni a zenekaroktól. Remélhetőleg a DC Club megtartja e jó szokását és továbbra is helyet ad majd a hasonló koncerteknek.
