Summer Folkmetal Night – Koncertbeszámoló

Print Friendly, PDF & Email

2013. jún 10, 8:26 :

2013. június 7. @  Budapest, Zúzda Rockkert

Az aktuális árvízveszély okán rendkívül korán indultam Vas megyéből a fesztiválszezon előtti utolsó klubkoncertemre. Ebből fakadóan már fél hétkor a Zúzda Rockkertnél voltam, hogy részt vegyek egy igen ígéretesnek tűnő nyárindító folk bulin. Bár jó pár régi ismerős odaért viszonylag hamar, sajnos még fél 8-kor is szinte csak a fellépők lézengtek a klubnál. Ennek több oka is lehetett, egyrészt a fent már említett árvíz, másrészt hirtelen beköszöntött a jó idő, harmadrészt pedig sajnos a plakátra is rossz kezdési időpont került és csak a buli előtt egy héttel lett a 9 óra 8-ra javítva. Ezeknek köszönhetően a szervező úgy döntött, fél 9-re tolja az első csapat kezdését, de sajnos így is csak a vártnál jóval kevesebben jelentek meg az amúgy igen kedvező beugróval és kitűnő italakciókkal is kecsegtető bulira.

No de mi más jóról maradt le az, aki nem jött el? Az első zenekar egy igen ígéretes és igen fiatal alakulat volt, a viking metal hazai úttörői, a jászsági Kylfingar [ejtsd: „Külfingár”]. A furcsa, óskandináv név jelentése „buzogányos” és egy olyan viking csoportot takar, akik a hősi érában bejárták Kelet-Európát és a magyar uralkodókat is szolgálták (errefelé kölpények néven ismerték őket). A bandának ez volt eddigi harmadik bulija, áprilisban, szintén a Zúzdában mutatkoztak be a fővárosi közönségnek. Minthogy még csak most íródnak a csapat saját dalai, a játszott dalok fele még feldolgozás volt. Az eleinte saját számokkal, főleg a Sörtánccal jól felhergelt, lelkes, bár kisszámú közönség hiába követelte ByeAlex – Kedvesem című műalkotását, „sajnos” be kellett érnünk egy öt Ensiferum-nótából álló feldolgozásblokkal. Az Old Man-Little Dreamer páros sokak nagy örömére csendült fel, bár a setlistet érdemesebb lett volna saját-Ensi-saját tömbök helyett keverten megoldani – persze ez pótgitár híján a hangolás miatt nehézkes lett volna.

Látszott az is, hogy még nem teljesen szoktak hozzá a közös koncertezéshez, volt pár apró bakijuk, egy kis rutin kell még nekik, de bízok benne, hogy miután megjelenik első lemezük (ezt nyár végére tervezik), sűrűbben lehet majd elcsípni őket élőben. Mindezek ellenére szerintem elég jó bemutatkozás volt a jász vikingek műsora, nagyon ígéretesek a saját dalaik és élvezik a koncertezést. Bár a színpad akusztikája továbbra sem a legjobb, az első bulin a hangosítással nem volt különösebb gond.

Kylfingar setlist: 1. Széllel… (Intró), 2. Észak Népe, 3. Helheim, 4. Sörtánc, 5. Iron, 6. Tale Of Revenge, 7. Old Man, 8. Little Dreamer, 9. Battle Song, 10. Út a Valhallába, 11. Halhatatlanok

Második körben a már jól ismert és tapasztaltabb, de szintén viszonylag fiatal fővárosi Elanor csapott a húrok közé. A kemény és fennkölt téma továbbra is megmaradt, a srácok bulijára már aránylag sokan össze is gyűltek és a hangosítás továbbra is a helyén volt. Akárhányszor látom a folk, kelta, barokk hatású epikus metal bandát, mindig van valami újdonság velük kapcsolatban. Most nem új tag került a képbe, mint legutóbb (az EP-hez képest elég komoly vérfrissítésen van túl a banda), hanem az új felállás szokott össze. Hogy ezt bizonyítsák is, új nótával indítottak és a következő nem egész egy óra során kaptunk még két ilyet. Az összeszokottság másik jele volt, hogy a koncert második felében Deák Ramóna szépséges hangja jóval több szerepet kapott, mint korábban.

A Noamuthenből is ismert „új” férfi vokalistával, Tedaccal együtt nagyszerű párost alkotnak, a vokálok kontrasztja sokat dob az amúgy is ütős zenén. Az eddigi két, demójellegű kiadványhoz képest élőben sokkal jobbak, de ahogy az új számok kapcsán kiderülhetett, készül a bemutatkozó album, így nagyon bízok benne, azon már ereje teljében fog zúzni az Elanor – ahogy ezt ezen a péntek estén is megtették. Zárásként tőlük is hallhattunk némi feldolgozást, de a farkasok által nevelt lányról ők sem daloltak…

Elanor setlist: 1. Way of the Sword (új dal), 2. In Glory We Bathe, 3. Vercingetorix, 4. Tribe of the Fire (új dal), 5. Forefathers, 6. Kingdom in Heart, 7. Freezing Blades (új dal), 8. Chariots of Fire, 9. Karib-tenger kalózai, ráadás: Ride of the Rohirrim

A nyárindító esemény másik headlinere a tatai központú Ankh volt, akik az utóbbi időben egyre népszerűbbek és egyre több helyen mutatják meg, milyen is a népi és szimfonikus hatásokkal kevert dallamos death metal. Zenéjük e téren eltért a többi bandától, akik a folkos metal hagyományosabb vonalán mozognak, így sajnos a közönség megcsappant kissé, pedig szerintem több hallgatót érdemeltek volna. Persze voltak olyanok is, akik az előző zúzásban megfáradva inkább csak ülve hallgatták a zenét. A csapat felállása mostanra lett stabil és összeszokott, így náluk is erősen eltér az egyébként alig egy éve kiadott EP-n hallhatótól. A megújulás előnyükre vált, hisz például a női ének és a fuvola szeparálódott, így mindkettő nagyobb szerepet játszhat nem csak az új, de a régi számokban is. Ez viszont a mostani koncerten kevésbé tűnt fel, hisz sajnálatos módon a technika ördöge az ő koncertjükre ébredt fel, így alig hallatszott e két elem. Ennek persze az is az oka, hogy a csapat komplex zenét játszik, a szokásos arzenál mellett két vokál, billentyűk, sampler és fuvola tartozik a kelléktárba, amit egy nagyon jól felszerelt helyszínen is igen nehéz kihangosítani.

Ennek ellenére kitettek magukért ők is, öröm nézni, ahogy maguk is élvezik, amit csinálnak. Már többször írtam róluk és továbbra is csak azt tudom mondani, komoly jövő vár rájuk!

Ankh setlist: (beállás: We Are Gonna Fall) 1. Lezárt Szemek, 2. Cím nélküli új dal, 3. Tükörterem, 4. Fekszel a Földön, 5. The Longest Journey (Part I.), 6. Éj az Erdőben, 7. Fontos Dolgok

A késő éjszakába nyúló dorbézolást a hangulathoz illő, rendkívül fiatal banda bemutatkozó koncertje zárta. Ők nem mások, mint a Huntroll, akik nevükből sejthetően a legendás Finntroll hazai tribützenekara. Minthogy a finn-svéd horda legújabb lemeze még igen friss, így a klasszikus slágerekre volt kihegyezve a koncert és meg kell mondanom, debütáló bulihoz képest igencsak erőteljesre sikeredett! Főleg a lazább dalokból kaptunk, persze ez alap, hisz azokra lehet igazán csőrdöngölőset tivornyázni. A hegyek gyökere alatt lecsapott a trollok pörölye, jelezve, hogy eljött a vadászat ideje… És hát akinek nem volt türelme az anyabanda szeptemberi koncertjét kivárni, az hallgatott is a hívó szóra! A csapat pedig nagyon jól kezelte a helyzetet, tapasztalt muzsikusokból áll, így a közönséggel is kitűnően kommunikáltak.

A hangosítás terén itt a billentyűkkel volt némi probléma, de ettől függetlenül nagyszerű légkört varázsoltak. Azt azért többen „sajnáltuk”, hogy az est végére bónusznak az ismételt Trollhammaren került, nem pedig a délibábbal táncoló hölgyről szóló dal, de hát az élet nem kívánságműsor… 😀

Huntroll setlist: 1. Intro, 2. Solsagan, 3. Eliytres, 4. Under Bergets Rot, 5. Ursvamp, 6. Trollhammaren, 7. Rivfader, 8. Slaget vid Blodsälv, 9. Det Iskalla Trollblodet, 10. Jaktens Tid, ráadás: Trollhammaren

Mindent egybevetve nagyon jó hangulatúra sikeredett az este, ezt még a technika anti-pogány ördöge sem tudta megakadályozni! A két legfiatalabb banda bemutatkozása szerintem kifejezetten nagyszerű volt, remélem, minden csapatot sokszor láthatok/hallhatok még a jövőben. Aki nem jött el, az bizony bánhatja – persze felmentést érdemelnek a gátakon dolgozók és remélhetőleg bőven lesz lehetőség ismétlésre és pótlásra is! Az mindenképp megnyugtató és bizalomgerjesztő, hogy a Rockkert így szívén viseli e műfajt s rajongóit is.

A fotókért köszönet Riananak a rockerek.hu-tól.

Ezt a cikket eddig 1 170 alkalommal tekintették meg.

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..