Sunn O))), Eagle Twin – Koncertbeszámoló

2009. október 27. @ Budapest, A38 Hajó

Október utolsó keddjének napján hazánkba látogatott az Eagle Twin és a Sunn O))) legénysége, méghozzá az A38 hajón adtak egész estés előadást. Nagyfokú kíváncsisággal vártam, mivel még nem tapasztaltam élőben Sunn O))) koncertet és szándékosan videókat sem kerestem róluk, meg akartam hagyni a meglepetés örömét, vagy esetleg a csalódottság keserűségét. Az is nagyon érdekelt még, hogy a kiválasztott előzenekar az Eagle Twin milyen bemelegítést fog nyújtani a fő eseményre. Természetesen Csihar Attila közreműködése is alaposan hozzátett az izgalomhoz, ugyanis őt sem láttam még élőben a színpadon. Szóval tényleg érdeklődéssel és reményekkel teli volt számomra a várakozás.

Nem sokkal kilenc óra után az Eagle Twin kétfős személyzete meg is kezdte a koncertet. A gitáros énekesből és egy dobosból álló zenekar kellőképpen kizökkentette a közönséget a hétköznapokból és sikerült hatással lenniük a tudatállapotunkra, amire szükség is volt, hiszen nem is lehetne csak úgy beállítani egy Sunn O))) koncertre. Igenis más hangulatba/állapotba szükséges lépni, hogy élvezni, illetve értelmezni lehessen a koncertet. Ezt az áthangolást kiválóan teljesítette az előzenekar. Az egybefüggő kb. negyvenöt perces hullámzó tempójú zenélés hatásosan felkelltette az emberek érdeklődését.

A koncert folyamán a ritmusváltások is nagyon jól el lettek találva, ugyanis a legtöbbet használt középtempóból a lassú és a pörgősebb átvezetéseken át teljeséggel ki lett használva a ritmusszekció. Dicséretre méltó a dobos teljesítménye, mivel folyamatosan hozta a nem igazán megszokott, de nagyszerű témákat. Ehhez nagyban hozzájárult a dobfelszerelés erősen visszhang effektes kihangosítása, ami egy külön csatornát nyitott meg a hallójáratainkban. A gitáros énekes szintén tudta a dolgát és a zajos gitárhangzásához megfelelően passzolt az egészen egyszerű hanghordozása. Leginkább finomabb üvöltözéshez tudnám hasonlítani a hangját, s ezzel az összességgel élvezetes hangulatot csinált az Eagle Twin. A zenéjük egy kissé a The Ocean és a Buried Inside keveredése, némi nagyon zajos gitárral és jóval kevesebb durvasággal átitatva. Valamint a folyamatos játék következtében szerintem néha azért egy kis improvizálás is benne volt a zenében, ami különösen szimpatikussá tette őket a szememben. Egyetlen kifogásom volt már a kezdéstől fogva, mégpedig a fénytechnika egyhangú, unalmas kezelése. A koncert alatt csak néhány színű fény sütötte ki a szemünket különböző változatosságok nélkül. Csak a közepe felé véltem felfedezni némi fénymozgást, de ez sem tartott sokáig, pedig ez a fajta zene megkívánta volna a sokszínűbb fényjátékot, megvilágítást. Ez azonban nem az ő hibájuk, szóval ettől eltekintve nagyszerű teljesítményt nyújtottak.

Olyan háromnegyed tizenegykor lépett színpadra a Sunn O))) társasága hatalmas füst közepette, valamint félelmetes csuklyákban, amik alól az arcuk is alig-alig látszódott ki. Egy gitárpendítéssel indult a szertartás, aminek először megdöbbentően hangos és zajos hangzása volt, majd jött a csodálkozás, valamint a félelem érzete. Volt is mitől félni, ugyanis minden egyes porcikánkat megrezegtette ez az eszméletlen erejű torz hanghatás. A nadrágunk alsó szárától kezdve a szemgolyónkig át a hajhagymánkig tényleg az egész test rezgett az este folyamán. Sőt az egész hajó és a Duna vize is megrezdült a hangfalakból kiáramló kegyetlenség hatására. Vajon a hajó felső szintjén levő étteremben mit érezhettek a halászlé fogyasztása közben? Valószínűleg ők sem tapasztaltak még ilyet, ahogyan mi sem éltünk még át ilyesfajta lassú mészárlást az emberiség ellen.

A koncert elején a gitárosok levetették a fejükre világító fényt, valamint erőteljesen tiltakoztak a fényképészek vakui ellen, amit meg is értek, mivel nagyon zavaróak voltak ebben az átszellemült pillanatban a villogó aprócska fények.
Nagyjából tíz-tizenöt perc után a színpadra érkezett Magyarország legelismertebb metál alakja, Csihar Attila. Ր is hasonló csuklyában érkezett szépen lassan menetelve a színpad közepe felé, majd mormogásba kezdett. Ekkor éreztem azt, hogy ez valóban egy szertartás, méghozzá az alvilág küldötteitől és megrengető hatásossággal mutatnak be nekünk egy más világot. Olyannyira másat, amilyet azelőtt el sem tudtam volna képzelni. A szónoklat közben a zene halkabb és tisztább lett, ezáltal minden tekintet a prófétához hasonló énekesre szegeződött. Amikor véget ért a sötétség szónoklata levonult a színpadról és a többi zenész repített minket mélyebb tudatállapotba. Nemsokára visszatért Csihar, de már volt rajta egy körbe írhatatlan folyós jellegű maszk. Sokat tűnődtünk rajta mi lehetett ez az érdekes fejszerkezet, mégis leginkább az éppen lefolyó viaszra hasonlított. Ekkor már megmutatta félelmetes hangját is, ami hozzátett az újboli megdöbbenéshez. Az érzés, ami az előadás közben úrrá volt rajtam az, az extázis, az önfeledtség és a borzongás keveredése közt volt valahol. A testem elszakadva a padlótól volt néha és csak a felriadó veszedelmes hangok hoztak vissza a valóságba. A harmadik felvonásban honfitárs frontemberünk egy borzasztóan különös jelmezben tért vissza. A testén egy zsák volt némi vérrel megkenve, a fején maradt az előzőekben említett maszk és a kezében tartott egy fakérget, amiből ágak lógtak, amin pedig egy holló trónolt. Mindebben volt a mikrofon is. Mondanom sem kell ez egy újabb váratlan fordulat volt, amit percekig nem tudtam értelmezni magamban. Ezt a részt már felismertem, ugyanis ekkor kezdődött a megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért. Ekkor volt az este leghullámzóbb folyamata, mivel a mormolástól kezdve a sikításon át minden kijött Csihar Attila torkából. Valóban ez volt az est tetőfoka, ami nagyjából húsz-huszonöt percen át tartott.

Az eddig nem említett basszusgitáros és billentyűs szolgáltatták a folyamatos díszítő hangokat és az embertelen mély tónusokat. A középen álló billentyűs néha egy kis kűrt szóval is színesítette a zenét. A vége pedig szintén mesteri volt a hatalmas füst közepette, ahogyan a hosszan kitartott hangok sokaságában eltűnt Csihar, majd a fokozódó csendben előbukkant az emberi mivolta.

Véleményem szerint ez az a fajta előadás volt, amit nem lehet pontosan körbe írni, elmesélni. Ezt csak tapasztalni lehet, a videók közel sem adják vissza a valóságot a Sunn O))) esetében. Hatalmas élmény volt számomra és még sok más hasonlóan kissé szélsőséges zenei ízléssel rendelkező ember számára. A koncert vége után sok kérdés merült fel bennem köztük az is, hogy elmennék-e a jövő héten újra. Akkor azt válaszoltam, hogy nem valószínű, de most biztos vagyok benne, hogy elmennék.

Kapcsolódó cikkek

Koncertajánló: Sunn O)))

NorthWar

Hot News: Sunn O))) & Ulver – Full Collaborative LP Artwork Revealed

NorthWar

Hot News: Sunn O))) & Ulver – The Story Of Their Collaboration Revealed; First Audio Sample Unveiled

NorthWar

Hot News: Sunn O))) & ULVER – Collaborative Work Entitled Terrestrials Due For February 2014 Release Via Southern Lord

NorthWar

Hot News: Eagle Twin – Premiere New Track Via Guitar World

NorthWar

Hot News: Eagle Twin – Salt Lake City Duo Confirm Details On New LP

NorthWar

Hot News: Eagle Twin – Anticipated Second LP Completed For 2012 Release

NorthWar

Hot News – Sunn O))) Confirm European June Tour

NorthWar

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár