2009. március 13. @ Balmazújváros, BAKI Klub Kávéház
Egy, majd három hónapos kihagyás után, idén eljött a második koncert ideje a balmazújvárosi BAKI klub Kávéházban. A Death Warrant, az AWS, Superbutt és a román Dirt SHirt koncertjét nézhették meg az érdeklődők.
Az első fellépő a helyi DEATH WARRANT volt. Szívesen megyek el a koncertjeikre, hiszen akárhányszor látom őket, mindig tudnak valami újat mutatni, ami szerintem igen ritka egy zenekartól, főleg underground szinten. Az est folyamán leginkább a saját számaikból merítettek. Voltak egészen frissek is, amire mit ne mondjak, igen odabaszós nóták lettek. A balmazújvárosi death metal lezúzta mindenkinek a fejét a helyéről. A küzdőtéren sajnos nem sokan álltak, összevissza harminc ember ha lézengett. A megszokott tombolás most elmaradt a Death Warrant koncertjén, pedig Suba, az énekes igyekezett invtálni az embereket a tombolásra, de csupán egykét ember kapott az alkalmon és rázta a fejét a számokra.
A pozitívum, hogy kezdi a zenekar elhagyni a feldolgozásokat, de azért két számmal most is a kedveskedtek nekünk. Az egyik egy Death feldolgozás volt, a másik egy teljesen új dal, a Cannibal Corpse-tól a Starring Trough the Eyes of the Dead.
A két gitáros nagyon jól nyomta a számokat, a hangosításról meg nem is beszélek, Zsolti nagyon jól végezte a dolgát ezen az estén is.
A következő fellépő az egészen fiatal tagokból álló A.W.S volt. A színpad elé ismét begyűltek az emberek. Egy introval kezdték a bulit, majd belecsaptak a húrokba. Első számuk a Presence of Mind volt. A dallamos metalcore-t játszó banda igen megmozgatott a közönségből pár embert, és szeretném kiemelni a tagok színpadi mozgását is. Szeretem az olyan zenekarokat, akiknek nem csak a zenéjét kell hallgatni egy koncerten, hanem nyújtanak valami pluszt is a színpadon. A Superbutt koncertje előtt igen megalapozták a hangulatot, a közönség és a zenekar is jól érezte magát, ahogy végignéztem az arcokon.
A buli végén még egy számra visszainvitálta a közönség őket és egy rég nem játszott számot a Life in the Paradise-t játszották. Ami különösen pozitív volt a hangosításban, az a szintetizátor volt. Pár banda, aki élt ezzel a hangszerrel, de nem nagyon lehetett kihallani, de a ma este szerencsére kivétel volt ezalól.
Ezután a színpadra álló, a hazai underground zene egyik jeles képviselője a SUPERBUTT volt. Vörös András és csapata már a legelső számukkal a Broken Nose-zal lezúzta az emberek fejét. A küzdőtér mostmár televolt emberekkel és mindenki együtt tombolt a jobbnál job SuperButt számokra. Voltak nagy klasszikusok, mint a „A hetedik”, „Fishmaschine” vagy a „Better Machine”. Az újvárosi közönség ízelítőt kapott a nemrég megjelent albumról is, többek között a Figure, aminek klippje is készülni fog, vagy a már most slágerré vált Last Call című szerzemény. Koncert közben volt egy kis technikai malőr, mikoris elment az áram és sötétség vette át az uralmat a helyiségben.
A dobos egy kis dobszólót nyomatott, a többiek pedig éljenzésre késztették a közönséget, majd egy tapsvihar söpört át a közönség sorai között. Pár perces kihagyás után folytatódott is a koncert. A koncert végefelé az AWS frontembere beugrott egy közös nótát énekelni, mégnagyobb hangulatot teremtve ezzel a BAKI-ban. Utolsó számuk a Hetedik nevet viselte, de nem ez volt az egyetlen magyar szám, hiszen a másik klippes nóta is elhangzott, a Szájon át. Visszainvitálás után elhangzott még a Pioneer is, amire a közönség tombolhatott egy utolsót.
Számomra az est legjobban várt fellépője most következett, a Dirty Shirt személyében. A zenekar a második külföldi banda, aki a BAKI-ban előfordult. Romániából hozták el az industrialis metalként jegyzett zenéjüket. Most nem tudom, hogy a magyarországi koncertekre való tekintettel, vagy pedig amúgy is, de két énekessel zúzták az ipari metalt. Sajnos igen csekély tömeg volt már a Dirty Shirt koncerten, de hogy egyik haveromat idézzem a koncertről, „Kicsi a tömeg, de annál lelkesebb”. És ez igaz is volt. A küzdőtéren vagy 5-6-an figyeltük a zenekar produkcióját, de amit hallottunk az nagyon tetszett. És ami nagy meglepetés volt számomra, hogy a koncert felétől, akkora hangulatot csinált a zenekar, hogy igazából az érezhette át, aki ott volt.
A koncert ott kezdett beindulni, mikor a Macskajaj című filmből a „Pitbull Terrier” c. számot feldolgozták. A két énekes kettéválasztotta a közönséget, már amennyire tíz főt ketté lehetett választani. Az egyik énekes az egyik csoorthoz, a másik a másikhoz ment. Mikor a refrént játszották, ami a Pitbull Terrier szó volt, úgy adták elő, ha az énekes azt mondja, hogy Pitbull, a közönségnek azt kellett kántálni, hogy Terrier. És az a csapat nyert, aki hangosabban ordította a Terriert. Koncert végefelé megtörtént a BAKI-ban az első Wall of Death is, ami igen nagyot ütött, majdnem szó szerint is. Főleg, hogy az énekesek is részt vettek benne. A csúcspontot számomra a koncert utolsó száma jelentette. Már megvolt a vissza, vissza, játszották a zenekar slágereinek számító 3colourt, UB-ot. Az utolsó szám szintén a Pitbull Terrier volt, ugyanazokkal a dolgokkal, mint mikor először játszották. Mikor a szám végéhez értek, a két csoport a küzdőtér közepén egy félkört alkotott középen az énekesekkel és még a gitáros is lement a színpadról. Szóval elég családias légkör alakult ki a buli végére. És aki ott volt a koncerten, az garantáltan jól érezhette magát koncert végére. Szó, ami szó, kellemeset csalódtam a Dirty Shirt zenéjében és nagyon ajánlom mindenkinek őket és jussanak el egy koncertjükre.
