2014. június 14. @ Budapest, Supersonic
Hangzatos címmel indult útjára június 14-én este a Kék Yukban egy sok-sok órás koncertsorozat; a „Tanévzáró Tribute Hepaj” címmel fémjelzett esemény méltán jelzi, minek apropóján is szervezték le a Fényes Adolf utcai metálbarlangba a rendezvényt. Kivétel nélkül tribute zenekarok léptek fel, ám nézzük sorban, kiket láthattunk aznap este.
Elsőként egy Museful névre keresztelt, meglepő módon Muse dalokból táplálkozó banda libbent fel a színpadra. Műsorukat annyian nem díjazták, mivel nagyjából a rendezvényre érkezett emberek fele odakint dohányzott/csevegett, ám megjegyzendő, hogy egész hangulatosan játszották a dalokat a srácok. Számcímeket a teljesség igénye nélkül hanyagolni fogok, mivel egyik fellépő sem hatalmas világi kedvencem, érintőlegesen ismerem csak számaikat, így volt, ami ismerősen csengett, volt, ami nem. Ami viszont lényeges, lelkesek voltak és amit még én is ismertem, az abszolút kivehető volt.
Következett nem sokkal utánuk az Anthrax tribute, melyet a Madhouse követett el, este kilencig bezárólagosan. Az eredeti tagokra még csak érintőlegesen sem hasonlító zenészurak lelkesek voltak, ámbár úgy láttam, némileg fiatalkák ahhoz, hogy egy ilyen stílusú banda komolyságát át tudják érezni. Produkciójukra még mindig nem volt annyira kiváncsi a nagyérdemű, későbbre tartogatták erejket. Az itt is megjegyzendő, hogy amit kell, jól játszották, már amennyire az én Anthrax-mentes fülem rá tudott érezni.
Sokadszorra láttam immáron a Science Or Society-t, mely System of a Down tribute-ként jeleskedik. Serj Tankian-ra cseppet sem hasonlító énekesük az eredeti frontember korai őrült viselkedését teljesen magáénak érzi a színpadon, ám továbbra is zavaró, hogy káromkodásokkal kommentálja át a két szám közötti üres időt. Itt persze tudok számcímeket is felhozni nektek; volt Sugar, Chop Suey, Prison, és még jó sok más örök SoaD nóta. Jellemzően stílusosan adják elő a feldolgozásokat, a hangulat garantált egy SoS koncerten.
A Damn nehezen kikövetkeztethetően Down feldolgozásokat ömleszt a nézőkre, nem kevésbé alantasabb stílusban, mint azt az eredeti banda tenné meg. Ugyan az énekes itt sem kifejezetten hasonlít tojásként az eredeti frontemberre, a hagyományos, leginkább oldschool motorosok által preferált Down stílus teljesen visszajön munkálkodásukból. Éjfélig bitorolhatták a színpadot Damn úrék.
Az Orion Metallica Cover Band eleddig ismeretlen volt számomra; csak a Scary Guyz-al találkoztam eddig, akik úgy éreztem, kellő profizmussal játszák el a legendás banda tételeit. Meglepetésemre viszont ők is tartalmaztak nyomokban Metallica számokat, tehát felismerhetően visszaköszöntek a fehér tornacipős, farmernadrágos korszakot elindító zenészek eredeti dalai. Mint mindenki más, ők is közel egy órát tartózkodhattak a színpadon. Itt mondjuk megfogalmazódott a fejemben egy elemi kérdés; vajon hazánkban hány Metallica tribute band bújkálhat még…?
Számomra az est kiemelkedő sztárjai a Volband névre hallgató Volbeat tribute band volt. Nem csak azért, mert a késő kezdés ellenére becsületesen eljátszották a magukét, hanem azért is, mert a kevés ember ellenére ízig-vérig élvezték azt, amit csináltak. A hamisítatlan rock’n’roll stílus abszolúte bejárta a Kék Yukat, és még visszatapsot is kaptak a nagyjából 10 embertől, aki megtisztelte őket jelenlétével.
Nem mondható el különösebben, hogy szárnyalt volna a magas színvonal az estén; középszerű éjszakai tribute buli volt, mely azért rendeztetett meg, hogy az év végén a fiatalok levezethessék a gőzt, kissé közhelyes módon. Ez erről szólt. Se többről, se kevesebbről. Kiszámíthatósága ellenére kellemesen élvezhető volt a rendezvény, és valószínű számíthatunk még hasonló megmoccanásokra fővárosunkban, de nem lennék meglepve, ha vidéken is.
FOTÓK: Pazonyi Dóri