2011. december 16. @ Szombathely, OLADI ÁMK
Idén is megrendezésre került a Tankcsapda már-már hagyományosnak mondható, év végi mini turnéja, mely a tavalyihoz hasonlóan idén is a Tele A Tankot Tour elnevezést kapta. A megadott helyszínek közül Szombathely fekszik a legközelebb lakhelyemhez, így nem volt kérdés, hogy ott a helyem.
A turnéra meghirdetett két kísérő zenekar (Verismo és Leander) közül a brooklyn-i banda nyitott az ÁMK-ban. Gesztus is volt egyben a Tankcsapda részéről ez a fellépési lehetőség a VERISMO felé, ugyanis a csapat alapítója Vajda Tamás, aki nem más, mint egy volt cirkuszi akrobata Szombathelyről. (Tamás az Állami Artistaképző elvégzése után szerződést kapott az Egyesült Államokban az ikertestvére, Gábor által vezetett golyóval-kombinált ugródeszka számmal). Négy év cirkuszosdi után döntött úgy Tamás, hogy folytatja itthon megkezdett zenei tanulmányait, majd a Drummers Collective speciális zeneiskola befejezésével megalapította első zenekarát, a Verismot. A két zenekar közt kialakult viszonyról feltétlenül tudni kell, hogy Tamás és a Tankcsapda első találkozására egy világhírű hangszer bemutatón, a NAMM Show rendezvényen, Los Angeles-ben került sor 2011 elején, amikor Cseresznye felajánlotta az elő zenekari fellépést a Verismonak, a csapat pedig kapva kapott az alkalmon. Úgy is mondhatnám, a Verismo-t bedobták a mélyvízbe. A két albummal (City Of Kings – 2007 és Falling Up The Stairs – 2011) rendelkező együttesnek az lett volna a feladata, hogy egy kicsit megmozgassa a jelenlevőket, de ez nem jött össze nekik. Azt olvastam róluk, hogy „mindhárman szilárd diétán nőttek fel, Pantera-n, Metallica-n, Anthrax-on, Megadeth-en, Slayer-en és hasonlókon, de ami a Verismot megkülönbözteti, hogy mertek a stílusirányzattól eltávolodni, miközben megtartották annak zenei bátorságát és energiáját. Folyékony, melodikus basszus témák, mennydörgő dob ütemek, páratlan ritmusok kikerekítve a masszív, dörzsölő, réteges gitárral és erős énekkel – ezek jellemzik leginkább a Verismo világát”. Na ez az, amiből semmit sem tapasztaltam. Szerzeményeik hosszúak voltak és unalmasak, borult és középtempós részeket éppúgy tartalmaztak, mint zakatolós témákat, csak ott volt a gond, hogy nem álltak össze egységes egésszé, a sok váltás nem tette élvezhetővé a dalokat, nem találtam bennük olyan momentumokat, amelyeket a buli után fel tudtam volna idézni. Az a tény, hogy a színpad előtt állók nem indultak be a zenére, hanem csak bambán nézték a zenekart, mindent elmond a programról.
Nem hiszem, hogy egy TANKCSAPDA buliról sok újat lehet írni. Ahogy Lukács említette, mivel új, aktuális korongjuk nincs, így ez a koncert nem lemezbemutató lesz, hanem minden korszakukat megidézik, ennek megfelelően végigmentek majdnem az összes lemezükön. Többek között olyan dalokat vezettek elő, mint a Gyűrd Össze A Lepedőt, a Rio, a Szextárgy, az Ez Az A Ház, a Rohadt A Hely, a Jönnek A Férgek stb. Meglepetésként ért a Lopott Könyvek interpretálása, bevallom erre nem számítottam. 22 éves pályafutásuk alatt jó pár, a programból kihagyhatatlan klasszikust írtak meg, a Rock ’N’ Roll Rugója illetve a Legjobb Méreg nélkül szinte elképzelhetetlen egy-egy Tankcsapda koncert. Értelemszerűen a bulin az elejétől a végéig forró volt a hangulat, nem volt üresjárat, Lukácsék jó kedvűen, energikusan nyomták a Tankcsapda dalokat, nagyon jól szóltak, arra pedig felesleges kitérnem, hogy majdnem teltház volt.
Remek este volt, remek dalokkal, hazánk (egyik, ha nem a) legnépszerűbb zenekarának tolmácsolásában.
