Téveszme, Stubborn, Orion Dawn, Petofi, Faminehill – Koncertbeszámoló

2014. április 12. @ Debrecen, Dharma Klub

Az este folyamán a This is Bihar szervező brigádja nem kis neveket hozott el a Dharma klubba. A nyolc órai kezdést elég korainak éreztem, kapkodnom is kellett a kései indulásom miatt. A klub bejárata előtt, órámra tekintve vettem észre, hogy negyeddel múlt a kezdés időpontja. Szerencsémre nem volt pontos kezdés. A terem még üres volt, az első zenekar pakolta a cuccot. Üröm az örömben, hogy ezzel más bandák műsorideje lett rövidebb. Míg meg nem érkezett a közönség, addig a banda poénokkal ütötte el az időt a hangolások közepette. Szeretem ezt a vihar előtt hangulatot, bár némelyik bekiabálást kínos csend követte.

Fél kilenc után a miskolci FAMINEHILL nyitotta az estet dallamosabb hardcore punk zenéjével. A tömeg ekkor még szánalmasan kevés volt, de a srácok kedvét nem vette el. Mindenki csendben hallgatta a tavaly megjelent The Heart Is The Strongest Bone lemez introját. Az utolsó másodpercekben a zenekar is a színpadra lépett, majd bele is kezdtek a műsorukba. Sajnos az élményen sokat rontott a tompa gitárhangzás. Annyira hiányzott a magas a dalokhoz, hogy nem tudtam élvezni a koncertet, mint ahogy szerettem volna. Viszont boldogsággal töltött el, hogy a második dal végére már egész korrekt tömeg volt mögöttem és a zenekar előtt. Már-már kezdtem azt hinni, hogy mindenki csak a később fellépő zenekarok miatt jön, pedig a faminehill is megér egy esélyt. Két dal, ami számomra kiemelkedően tetszetős a repertoárból az a József Attila – Tiszta szívvel feldolgozása, amit amúgy nem értek miért nem magyarul énekelnek teljes egészében.

És ha már az éneknél tartunk, Spicze Levente sokkal jobb választás lett, mint a korábban vokálozó Nagy Tibor. Előbbinek sokkal jobb a hangja a stílushoz, főleg ha a nem is olyan régen debütáló slágerdalt, a Journey Alone-t hallgatjuk. Aminek ráadásul a refrénje finoman szólva is kúúúrvajó, a gitártémákkal együtt. Ha meghallgatom még most is kiráz a hideg, nagyon jó hangulata van. Emellett két feldolgozást is játszottak, amit előre sajnálok, de nem tudom megmondani, hogy mi volt.

A folytatásban az ORION DAWN legénysége szolgáltatta a talpalávalót. Nem is olyan régen, még novemberben láthatta őket utoljára a debreceni közönség, szóval a zenéjüket nem nagyon kell bemutatni. A Wait for a Mistake-ből (basszus, nekem még lemezem is van tőlük) lett banda koncertjének már a kezdése  is elég erősre sikeredett. A tombolás is elmaradhatatlan volt a közönség részéről. Főként a pár éve megjelent, The Future Memorials dalait halhattuk, de hallhattuk a hamarosan megjelenő két új dalt is, aminek a felvételei most is zajlanak. A hangulatra panasz nem lehetett, a srácok kitettek magukért. Halhattuk a klipes nótát a Statues nevében, de felcsendült a The Last Day vagy épp a The Cheaters is. A műsoridő viszont nagyon rövid volt, hála a csúszásnak az este elejéről, bár visszagondolva, így legalább kaptunk egy tömény és intenzív koncertet üresjárat nélkül.

Az este egyik legkellemesebb meglepetése nem más, mint a PETOFI volt. Ha azt mondtam, hogy az Orion Dawn kezdése erős volt, akkor a Petofi-ére szavak nincsenek. A közös kórussal való kezdés olyan hangulatosra sikerült, hogy elmorzsoltam egy könnycseppet a szemem sarkában. A küzdőtér telve volt, az emberek tomboltak, ugráltak… páran megpróbálták a stagediving-ot, szerencsétlenségükre. A hangulatot emelte az Orion Dawn-os, Kovács Gábor vendégszereplése a Bányák című slágerdalban, amire kijelenthetjük, hogy simán a fellépés csúcspontja volt. Láthatóan a zenekar is jól érezte magát, ha egy két embernek nem is, de a gitárosnak sikerült szörfölni a közönségen. A dalok rendben voltak, bár annyira nem hallgattam még őket elmélyülten, igazából nincs is sok hanganyaga a zenekarnak. A Téltemető és a Bányák viszont nagy klasszikusok már most a közönség számára.

A soron következő banda az általam már nagyon várt TÉVESZME volt. Sajnos eddig még nem volt szerencsém a zenekar egy “egészestét” produkciójához sem. Mondom azért, mert tavaly láttam őket élőben a WILL YOU REWRITE HISTORY WITH US? Bridge to Solace emlékesten a Dürer kertben, ahol ugye csak pár dalt nyomtak el a BTS feldolgozás mellett. Így izgatottan vártam már az esti produkciót. A buli nehézkesen indult be, egyből basszgitár húrt kellett cserélni, ráadásul a szólógitáros cuccával is volt néha gond.  (ha jól emlékszem. 🙂 ) A közönség szinte egy emberként énekelte a dalokat. Bevallom őszintén, az énekből nem sokat értettem, de az élményen nem rontott. Az énekes egy másodpercre sem állt meg, ilyenkor kíváncsi lennék, hány km-t mozog egy koncerten. A dalok rendben voltak. Jó volt olyan számokat élőben hallani, mint az Ady feldolgozás vagy a Kövek, Reményszenzorok és a többi klasszikus Téveszme nóta.

A srácok eltoltak egy új dalt is, ami már első hallásra is nagyon jónak tűnt, kíváncsian várom, várjuk már azt az új anyagot, amit már ígérgetnek egy ideje. 🙂 A hangulatra panasz nem lehetett, bár sajnos vagy nem sajnos, a Petofi bulija jobban megragadt bennem. Ettől függetlenül a Téveszme koncertjére én tíz, azaz tíz pontot adnék.

Kijelenthetem, hogy számomra az est legjobbja címet a kerekegyházi STUBBORN érdemelte ki. “Mi vagyunk a Stubborn és kaotikus hardcore-t játszunk.” És azzal a lendülettel kezdetét vette az őrület. A koncertet betudhattuk amolyan lemezbemutató koncertnek, hiszen nem rég jelent meg a zenekar nagylemeze The Ache of Love címmel. Már a klipes nóta, a  The Heroes Of Today Are Dying már kellemes előszele volt, hogy mire is számíthat az ember. El kell mondanom, hogy végre koncertet láthattunk, csak hogy idézzem a faminehill basszerosát.

Stubborn koncerten egy élmény lenni. Ahogy haladunk a setlist-en előre felé, úgy oldódik, mind a zenekar, mind a közönség és halad a teljes megsemmisülés felé. Nem volt ritka látvány a tagokat a közönség között látni, bár a számomra új basszeros néha már kicsit túlzás volt. Eszembe jutott a debreceni Hatred Solution mindig váltakozó basszeros posztja, ahol mindig sikerül olyan embereket választaniuk, akiknek a gitárja többet van a levegőben és a földön, mint a zenész kezében. Ami látványra szép és jó, de nem tudom, hogy zeneileg mennyire állja meg így a helyét. Végül is üresebbnek ettől nem éreztem a koncertet, sőt… A tetőfokára az Eternal Emptiness dalánál hágott a hangulat, az első sorokban lévő emberek már nem bírtak magukkal, mint ahogy a zenekar sem. Mindenki csinált valamit. Csodálkozom, hogy nem lett baja egy cuccnak sem, pedig még kicsiarakást is láthattunk. A Vision c. dalban pedig a téveszmés Viktor is beugrott egy pillanat elejéig, emelve a színvonalat. Ahogy hazaértem, szépen csendben megjegyeztem, hogy jelenleg a Stubborn Magyarország egyik legjobb koncertzenekara. Pont.

Nem gyenge estén lettem túl, ahol tényleg minden zenekar igencsak kitett magáért. A hangulati tendencia az este előre haladtával csak nőtt számomra. Teljesen jól éreztem magam és ez volt a lényeg. A koncert utáni after pedig nem jött el, hiába vártam, így magányomban hazatekertem. Bár előtte mosolyogva hallgattam a zenekarok hülyeségét a koncertteremben.

Szóval összességében ismét egy 10/10-es bulit sikerült összehoznia a szervezőknek. Mostanában nehéz lesz ezt überelni bárkinek is. Annak viszont örülök, hogy a lehetőség meg lesz rá hamarosan.

Kapcsolódó cikkek

Blind Myself, Neck Sprain, Cadaveres, Korog, The Idoru, Konflikt, Stubborn, Inhale Me – Koncertbeszámoló

Melciah

Téveszme, Think Again – Koncertbeszámoló

SteveShield

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár