The BirthDay Massacre, Krell – Koncertbeszámoló

2014. március 26. @ Budapest, A38 Hajó

Mindig szívesen megyek az A38-ra koncertre, akkor pedig különösen, ha egy olyan zenekart tekinthetek meg, akik nem sűrűn járnak felénk és a régebbi anyagaikat eléggé csíptem. A nem régiben nagy szervizen átesett hajó szerencsére újra teljes mértékben üzemel.

Kapunyitásra értünk oda, így azért még kicsit várakoznunk kellett míg a magyar Krell megnyissa az estét. A zenekar bevallása szerint nem sokat tudhatunk róluk, nekem is csak a név derengett valahonnan. Mindenesetre hamar felfedeztem, hogy a basszusgitáros poszton Riki Church játszik, illetve, ha jól láttam ugyancsak a Junkies-ból ismerős Keresztes Viktor ütötte a dobokat. A ritmus gitáros és az énekesnői poszton lévő emberek nem derengtek sehonnan.

Számomra az elektronikával túlfűtött zenéjük kicsit egyhangú volt. Nem volt benne se kiemelkedően jó vagy rossz rész. Elkezdték egy közepes szinten és onnan nem mozdultak el. Volt azért egy-két hangulatos atmoszférikus felvezető, de összességében nem mozgatott meg engem, és ahogy néztem az akkor még elég kevés közönséget sem. Valahogy az elektro témákat nem éreztem túl erősnek, hisz a vokál például teljesen rendben volt és az ehhez a stílushoz kellő gitár témák is stimmeltek. A hangzás rendben volt, csak túl volt hangosítva az egész összességében.

Aztán rövid átszerelés és elkezdődött “a szülinapi mészárlás”. Annak idején talán az összhatása fogott meg a muzsikának. Nagyon kíváncsi voltam Chibi, hogy fogja élőben hozni a vokál témákat, hisz még ő sem tud egyszerre két hangmagasságban énekelni. Igazándiból abszolút kellemes csalódás volt, a vége felé már kicsit fáradt a hangja és halkult, de így is rendben volt.

A koncert jól szólalt meg, elől is. Sajnos most az állandóan villódzó fények és a folyamatos zenekari mozgás miatt nem sikerültek olyan jól a fotók. Mindenesetre a zenekar nagyon örült neki, hogy itt vannak és az addigra negyedházra duzzadt közönség is végig együtt lélegzett a bandával. Amitől tartottam, hogy esetleg a Happy BirthDay című számot, ha játszák (muszáj volt nekik két nappal a szülinapom után 🙂 ) nem fog jól működni élőben. Újabb kellemes csalódás remekbe szabott lett az előadás és az egész koncert alatt nagyon jó hangulat és atmoszféra alakult ki.

Én személy szerint inkább a régebbi daloknak örültem, mert a 2010-es és a 2012-es albumokat már nem nagyon tudtam emészteni. Szerencsére sok régebbit játszottak, köztük a Blue, Holiday, To Die For, Goodnight, Kill The Lights, Lovers End stb számomra inkább ezek voltak a koncert csúcspontjai a már emlegetett Happy BirthDay-el.

Az új dalok is jól működtek a színpadon félre értés ne essék csak ugye azokba nem tudtam magam annyira beleélni. Chibi egyébként a maga gyerekes, lányos viselkedésével tolta végig a koncertet. Folyamatosan pacsizott a közönséggel, grimaszolt nekik és kommentált bármiféle történést. A torzított suttogós vokálokhoz pedig egy kis háttérsávos segítséget kapott. Ilyen szempontból nem sokat változott a zenekar pont ugyanannyira és ugyanúgy élvezik amit csinálnak.

A Blue alatt mintha kicsit túl lett volna húzva a billentyűs rész és túl sok volt a mély, de ez csak ott jelentkezett szerencsére. Illetve rövidebb gerjedések is előfordultak, de nagyjából ennyi negatívumot tudnék említeni.

Aztán “szép lassan” körülbelül egy és egy negyed óra játék és két ráadás szám után vége lett. Remek buli volt megérte abszolút ezzel tölteni a szerda estét és azt hiszem ezzel mindenki más is így van.

Szólj hozzá!