2007. szeptember 6. @ Budapest, Kultiplex
A Locust legénysége még nem játszott hazánkban, ezért nagyon örültem, hogy végre megnézhetem a sáska electro grindnoise / screamo brigádot. Nem is akárki kísérte el őket, hanem Otto Von Schirach Miamiből, aki szintén híres breakcore / noise produkcióiról.
Alapból 20 óra volt kiírva kezdésre, de tudjuk, a pontosság nem jellemző eme rendezvényekre / tisztelet a kivételnek /, de most egy óriásit csúszott az egész koncertkezdés, mert 10 – kor kezdődött csak el a HUMAN ERROR előadása, amit most Pándi Balázs dobossal nyomtak le. Remekül taktikáznak Dr. Slayerék dobos téren, mert 2 dobossal játszottak ebben az évben is. Pándi úr és a Gyalázat zenekarból ismert Toto váltotta egymást. Most az utóbbi nem ért rá, s nem is fog huzamosabb ideig, s addig azt a pár showt gondolom Dj. Blaasarbeittel nyomják le, hehe. Jó volt a bulijuk, csak kár, hogy még nem voltak annyian, és, hogy nem őrültek meg az arcok, bár az egész estére nem volt jellemző az egetverő mozgás.
Második attrakcióként OTTO VON SCHIRACH következett, Pándi Balázs közreműködésével. Jó sokat kellett várni a kezdésükre, de megérte. A Locust színpadi molinó leple alatt kezdődött meg a majdnem egy órás őrület / lehet, hogy csak 40 perc /, amit remek színpadi öltözet kísért mint Blaasarbeit / halálmaszk / , mint Otto részéről / homofób szuperhős kinézet /. A dob remekül kísérte a kíméletlen, idióta breakcore, techno, grindcore, jazz, mindenféle témákat, amit Otto nyomatott a Laptopjáról. Néha elővette lézerkardját, amivel mindenkit megfélemlített, s csöppnyi könnyet is csalva szememre ezzel. Volt szerencsém találkozni egy csirkével is, aki szórakoztatta a jó népet, mialatt ment az elektro zúzda a színpadon. Ez a páros a mostani Szigeten játszott már együtt, azt nem láttam, de ez elég komolyra sikeredett.
Na aztán nem sok szarakodás után színpadra lépett San Diegoból a THE LOCUST, akik nem olyan jó kedvvel mentek fel a színpadra, mert a fényképészcsajt, aki szintén sáskajelmezben volt mint ők, letaperolta egy gyerek, mert azt hitte hogy csákó, mint a többiek. A basszeros nője lehetett szerintem, mert ő volt a legdurcibb. Na mindegy, a lényeg a koncert. Volt egy pár kütyü a színpadon minden hangszer terén és meg kellett döbbennem, hogy ez a zenekar nagyon durván együtt van, remek előadás volt, amit adtak. A dobos volt legközelebb a színpadhoz, ő volt úgymond a vezére a bandának, s nagyon durván szórta a témákat. Csak néztem, miket nyomat. Sokak által megítélve volt egy pár rosszfej ember, aki szarul szórakozott a zenekarra, s ez a zenekarnak sem tetszett, mert a dobos is morci volt, mikor valamelyik srác hozzányúlt az egyik cinjéhez.
Szóval a zenekar nem konferált sokat, csak nyomták a kíméletlen matek, screamoelectro grindblaster hc-t, méghozzá elég jól. Úgy látszik, nem szoktak hozzá az ilyen emberi szitukhoz, amit átéltek a koncert alatt. Vagy már rokksztárok lettek? Nem tudom, de lényegtelen. A „New erections” korongról elég sok szám elment, amik nekem bejönnek, de sok embernek nem. Nem játszottak se sokat, se keveset, talán eleget is. Remek koncert volt. Kis megőrülés azért volt rájuk, de nem vitte túlzásba a Kulti nagyterme, ami már eléggé tele lett a buli végére. Jó volt, megérte elmenni, s láttam végre a Locustot is, s dicséret az előbandáknak is.