Koncertbeszámolók

Therion, Imperial Age, Null Positiv, Enemy Of Reality – Koncertbeszámoló

2018. március 24. @ Finnország – Jyväskylä, Luttako

Finnországi tartózkodásom egyik legjobb momentumának ígérkezett már előzetesen is a Therion koncertje Jyväskyläban, ami egy finn viszonyok között közepesen nagy városnak mondható, nagyjából Győr lakosságszámával megegyező méretű település az ország sűrűbben lakott részének közepén. Maga a város nem sok érdekességet rejt, ebben hasonlít a többi hasonló méretű társához itt a messzi északon, de van egy remek klubja, amit évről-évre beválasztanak az ország legjobbjai közé, és rendszeresen megfordulnak színpadján a metal második vonalának nagyágyúi. Ennek ellenére a Therion először játszott a városban története során, a jyväskyläi bulit azonban megelőzte egy helsinkii és követte egy tamperei koncert is. Az Imperial Age-től eltekintve az előzenekarok nem sokat mondtak előzetesen, de élőben ez a 4 zenekaros csomag körülbelül 6 órán keresztül biztosított kellemes kikapcsolódást az egybegyűlteknek.
A koncert egy Lutakko nevű klubban került megrendezésre, amihez hasonló Magyarországon sem lenne rossz. Egy körülbelül 5-600 férőhelyes nézőtérrel rendelkező helyről van szó, aminek kiváló fény és hangtechnikája van, mozgássérülteknek külön emelvényt biztosítanak a keverőpult mögött és a színpad mérete is nagyobb, mint a hasonló méretű kluboktól itthon megszokott.

Az estét a görög Enemy Of Reality nyitotta, akikről töredelmesen bevallom, hogy nem sokat tudtam a turné előtt, maximum annyit, hogy az utolsó lemezükön olyan komoly hírnévvel rendelkező vendégzenészeket is szerepeltettek, mint Fabio Lione vagy Jeff Waters, az Annihilator főnöke. A zenekar szövegei főleg a görög mitológiából építkeznek, dalaik pedig erősen hajaznak a goth/symphonic metal európai zászlóvivőire. A koncertjük hatásosan indult fekete kámzsákban vonultak be a hangszeresek (mondjuk Steelianos gitáros engem egy az egyben Kovács Lajosra emlékeztetett az Argo filmekből), majd nem sokkal később követte őket az igazi operaénekes testalkattal megáldott Iliana, aki remekül énekelte végig a röpke félórás koncertet. A dalok nem sok újdonságot hordoznak magukban, de élőben lendületesek voltak, az addigra összegyűlt kb 70-80 néző rajtam kívüli része a Lady Gaga feldolgozásnak (Bad Romance) is láthatóan örült. Zárásnak az Arakhne lemezről a Taste Of Defeatet játszották, ami egyébként messze kiemelkedett számomra a koncerten, de az is lehet, hogy az akkorra már kiválóvá érő hangzás is segített ebben. A zenekar tagjai egyébként roppant barátságosak voltak, a többi előzenekarral egyetemben az összes szünetben kijöttek beszélgetni, fényképezkedni az emberekkel.

Az átszerelést követően gyorsan színpadon is termett a Nullpositiv legénysége a frontasszony Elli Berlinnel egyetemben. A német zenekar mindössze két éve alakult, de már van DVD-jük Wackenből és már többször végigturnézták Németországot nagylemezükkel, de ez az első nagyobb szabású Európa-turnéjuk a nagylemezük után. A zenéjük engem a német szövegek (valamint a kiállásuk miatt) enyhén emlékeztetett a Rammsteinre, de azért egyéni ízek is bőven voltak benne plusz nem annyira az indusztriál vonalra feküdtek rá. A zenekar egyébként profi zenészekből áll, a gitáros Martin Kotte civilben zenetanár például. A prímet Elli Berlin vitte el, képzeljünk el egy magassarkú csizmában 190 centit közelítő, végig állat módra headbangelő, durván kisminkelt és amúgy is atletikus hölgyet, aki végig mosolyog, tapsoltatja a közönséget, kommunikál velük mindenféle verbális és non-verbális módon. Nem csoda, hogy a második szám után már a tenyeréből ettek az összegyűlt finnek! Hangi adottságai is lenyűgözőek voltak, a mély hörgéstől a tiszta magasakig minden ment neki. A csapat körülbelül ¾ órás bulija szinte elrepült, mindenki ráadást követelt, de a szigorú turnémenetrend miatt nem kaphattunk, viszont a tagok nagyon barátságosan, jófej módon azonnal kijöttek a buli után vegyülni a közönséggel. Engem ezen az estén megvettek, gondoltam is, hogy ezek után az Imperial Age-nek nehéz dolga lesz velem.

Nullpositiv setlist:
Götter
Unvergessen
Labyrinth
Amok
Trauma
Unschlagbar
Friss Dich Auf
Koma
Scars

Azért annyira nem volt mindhárom előzenekar tökéletes kiegészítése az estének, az oroszokat még nem láttam élőben, de most jó benyomást tettek rám. Turnéztak már korábban a Therionnal, jó barátságot ápolnak Christofer Johnssonnal, segítettek is neki a nyaksérüléséből felépülni. Három énekessel állnak színpadra, tenor (Alexander Osipov), mezzo-szoprán (Jane Odintsova) és szoprán (Anna Moiseeva) felállásban, a legaktívabb showman Alexander volt, de Jane és Anna is lelkesen bíztatta a közönséget a tapsra, ugrálásra. Egyébként folyamatosan le-fel vonultak a színpadra, attól függően, hogy kinek a témái következtek, de olyan is volt, hogy egyedül hagyták a három hangszerest, hadd terelődjön rájuk is a figyelem. Ilyenkor Pavel Maryashin állat fejpörgetését nézhettük. Keményen, feszesen játszottak ők is, a többi előzenekarhoz hasonlatosan, ami elengedhetetlen ebben a műfajban, hiszen ők is samplerrel jócskán megtámogatták a műsorukat. A zenekar tagjai orosz nemesnek, harcos amazonnak és harcosoknak öltöztek be a koncertre, mivel a dalaikban jócskán feltűnnek orosz zenei motívumok ez cseppet sem volt visszatetsző nekem, jócskán hozzátett az est teatralitásához. A dalok túlnyomó többsége egyébként az új, Legacy Of Atlantis lemezről került a műsorba, korábbi kiadványaikról csak az Aryavarta, Death Guard és az Anthem of Valour került elő. A hörgésekért a basszer Dmitry Safronov felelt, de az ő szerepe inkább csak színesítő volt a koncerten.
Az addigra összegyűlt kb 200 fős közönség nagyon jól, lelkesen fogadta az oroszok zenéjét, akik efelett érzett örömüknek többször hangot is adtak, jó volt látni, hogy az előzenekarok tagjai is megnézték egymás műsorát az este! A 3/4 órás koncert itt is gyorsan eltelt, némi hiányérzetet is hagyva a közönségben, de nemsokára következett az este főzenekara.

Imperial Age setlist:
The Awakening
The Legacy Of Atlantis
The Escape
Domini Canis
The Monastery
Death Guard
Anthem Of Valour
Aryavarta
And I Shall Find My Home

Végül az általam gondoltnál nagyjából 1-1,5 órával később, de még pont éjfél előtt színpadra lépett a Therion az új metal operájuk egyik felvezető dalával, a Theme Of The Antichristtal, ami tökéletes nyitány volt, hiszen ahogy bontakozott ki a dal úgy léptek színpadra egymás után a zenészek és az énekesek, így mindenki megkaphatta a maga üdvrivalgását. A zenekar vezetője, Christiopher Johnsson 6 éve fejébe vette hogy ír egy nagyszabású metal operát, amit meg is valósított, a The Beloved Antichrist a maga több mint 3 órás játékidejével egy monstre zenei anyag, de néhol túl hömpölygőnek, dagályosnak érzem. Mindenesetre ezen az estén jól beépültek a programba az új lemez dalai is, mégiscsak lemezbemutató turnéról van szó. A dalokat az utóbbi 23 év legnagyobb „slágereiből” állították össze, de helyet kapott pár meglepő, régóta nem játszott dal is, mint a Der Mitternachtslöve vagy az Arrow From The Sun. A The Khlysti Evangelistet csak azért nem említem, mert az már a tavaly nyári Fezenes koncertjükön is előkerült. Egy 110 perces setlistbe nem is lehetett sokkal több csemegét bepakolni az új dalok mellé, de azért egy-két finn panaszkodott, hogy játszanak valamit a korai death metal albumokról is, de nyilván ezt a vonalat már régóta nem erőltetik, nem is lett volna a színpadon olyan, aki azokat a témákat elénekelte volna. Viszont a Din-ben vendégszerepelt Elli Berlin a Nullpositivből, aki tökéletesen odatette, amit oda kellett, brutálisan jó előadás volt, kár, hogy a Typhonban már Linnéa Vikströmre maradt a hörgés feladata, aki nem igazán ért fel hozzá. Utóbbi frontasszony egyébként az énekesek közül a legaktívabb volt a Therion koncertjén, sokat mozgott, kommunikált a közönséggel, rengeteget mosolygott, láthatóan élvezte a bulit, ahogy édesapja Thomas Vikström is fürdőzött a közönség szeretetében. Hozzájuk képest Chiara Malvestini visszafogott volt, de az énektémáit ő is nagyon jól hozta. Az énekesek közül nekem Nalle lógott ki lefelé, de ő ugye inkább basszusgitáros, mint énekes, szóval ez elnézhető neki. A visszatérő Sami Karppinennel jó párost alkottak a ritmusszekcióban, ahogy a Christofer Johnsson, Christian Vidal gitárduó is. Előbbi ugye a zenekar agya, fő zeneszerzője, cilinderben, mellényben, ingben nyomta végig a koncertet egy Flying-V-n, mellette Christian csak egy aprócska mellényt vett meztelen felsőtestére és így nyomta le végtelen lazasággal a bulit, miközben eszméletlen (bár néhol parasztvakító) dolgokat művelt gitárján. Nagyon jó gitáros, élmény nézni a játékát.
A koncert 110 perce egyébként körülbelül viharos gyorsasággal telt el, egyszer csak azon vettük észre magunkat, hogy a zenekar levonult, aztán visszatért a két legnagyobb slágerével a Rise Of Sodom And Gomorrah-val és persze az elmaradhatatlan To Mega Therionnal, ami előtt a zenekarvezető tüzelte fel a közönséget, de azért meg is dicsért minket, hogy fele annyian is hangosabba voltunk, mint előző nap a fővárosiak. A vége természetesen teljesen népünnepély volt, az addig meredten álló 1-2 ember is vad headbangelésbe kezdett a zenekart meg alig akartuk elengedni.

Therion setlist:
Theme Of The Antichrist
The Blood Of Kingu
Din
Bring Her Home
Night Reborn
Nifelheim
Ginnungagap
Typhon
Temple Of New Jerusalem
An Arrow From The Sun
Wine of Aluqah
Lemuria
Cult Of The Shadow
The Khlysti Evangelist
My Voyage Carries On
The Invincible
Der Mitternachtslöwe
Son Of The Staves Of Time

The Rise Of Sodom And Gomorrah
To Mega Therion

A Theriont már nem először láttam, de ilyen jól talán még sosem szóltak, mint ebben a talán kicsinek mondható klubban, ahol olyan 300-an gyűlhettünk össze, hogy megnézzük őket. Ez egy 30 éves zenekar számára lehet kevés, de egy alig 130 ezres városról beszélünk, és ezen a turnén kevés helyen játszottak legalább ezer ember előtt. Láthatóan mindegyik tag élvezte a zenélést, jó hangulat uralkodott a színpadon és a nézőtéren is, élmény volt látni ezeket az arcokat közvetlen közelről, és szerintem senki sem távozott az est végén elégedetlenül!

Kapcsolódó cikkek

Therion – a teljes Leviathan trilógiát bemutatja márciusban a svéd szimfo-metal zenekar

KMZ

A Megadeth és a Therion koncertje is bekerült a Concerto Music tavaszi kínálatába

KMZ

Therion – Monumentális rockopera-bemutató a Barba Negrában

KMZ

Therion: The Best Of Tour ’16 – Koncertbeszámoló

ST. Toma

Therion, Luciferian Light Orchestra koncertek a Barba Negrában

KMZ

Hot News: Therion –»Theli« Deluxe Edition & »Adulruna Rediviva And Beyond« DVD out now!

KMZ

Hot News: Therion – trailer on »Theli« Deluxe Edition posted! Digital version out today!

KMZ

Hot News: Therion – second live video from »Adulruna Rediviva And Beyond« posted!

KMZ

Hot News: Therion – live video from »Adulruna Rediviva And Beyond« posted!

KMZ

Hot News: Therion – trailer on »Adulruna Redivia And Beyond« posted!

KMZ

Hot News: Therion – release »Theli« Deluxe-Edition & new 3-DVD »Adulruna Redivia And Beyond«

KMZ

Therion, Arkona, Heavenshine, Sound Storm – Koncertbeszámoló

Lothwen

Őszi koncerthírek, Volbeat-Hegyalja jegyakció a Concerto Musicnál

KMZ

THERION – Les Fleurs du Mal

Lothwen

Therion Interjú

Lothwen

Therion – Koncertbeszámoló

Lothwen

Hot News: Therion – Reveals New Album Title: Les Fleurs Du Mal

KMZ

Hot News: Therion – Anniversary Tour Announced!

KMZ

THERION – Sitra Ahra

Gwanath

THERION – Live Gothic DVD

Cosmicantagonist

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek