2010. március 05. @ Budapest, Crazy Mama Music Pub
Talán egy kis túlzással metaltörténeti mérföldkőnek tekinthetjük hazánkban Tim Ripper Owens március 5-i koncertjét. A bulit egy lelkes rajongó szervezte, a jegyár külföldi zenekarok esetében sosem látott mélységben volt és ráadásul Ripper kísérőbandája is teljes egészében magyar zenészekből állt. Minden adott volt tehát, hogy egy feledhetetlen estében legyen része a Crazy Mama klub látogatóinak, egyúttal követendő példát is állított a koncertszervezés iránt érdeklődők elé.
Az este programja meglehetősen vegyes volt: tradicionális heavy metaltól kezdve punkos rockon át még death/thrash metalt is hallhatott a közönség. Mivel életvitelszerűen nem a fővárosban élek, nem csoda, hogy még nem volt szerencsém a Crazy Mamához, de egy kalandos villamosozás után már a megállóhoz elég közel lévő klub felé vettem egyből az irányt. Hiába, egy rockernek meg kell találnia a zeneforrást teljesen idegen környezetben is. Ez a mi hatodik érzékünk.:)
Szerencsére épp időben érkeztem, az este legfiatalabb bandája, a Keeper Of Dreams kezdett bele az est zeneileg legkeményebb műsorába. Mindössze 20 perc állt a rendelkezésükre, hogy megmutassák az akkor még igen kis számban jelen lévőknek, hogy miről szól az ő olvasatukban a death/thrash metal. Különösen a gitáros/énekes Kiss Márton játéka tetszett, de társa, Szabó Dániel is kivette a részét a technikás zúzdából. Szimpatikus fiatal csapatot ismerhettünk meg bennük, remélem lesz kitartásuk, hogy folyamatosan előre haladjanak a hazai zenei élet mocsarában. A 20 percük hamar eltelt, de a tájékozottabbak tudták, hogy őket még láthatjuk az este során.
Mindössze 5 perces átszerelést követően már színpadra is lépett az After Rain. Nem elírás, bár a koncert menetrendjét én is félve olvastam, hiszen itthon képesek a zenekarok akár egy órás beállás után is vállalhatatlanul szólni. Az öt perces átszerelés olvasatára bennem szörnyű hangképek réme jelent meg, de szerencsére az est előrehaladtával ez a probléma is oldódott. Le a kalappal! Szóval vissza az After Rainre, róluk eddig azt tudtam, hogy Szíjjártó „Szupermen” Zsolt egyik bandája. Énekesnős felállásban dallamos rockot játszanak. Túl sok emlékezetes dolgot nem hallottam koncertjük alatt, kivétel az Over The Hills And The Far Away, amivel Horváth Anett elég rendesen szenvedett. Nem biztos, hogy jó ötlet volt ezt a számot elővenni, hiszen azt ezt megelőző dalokban Anett elég jól énekelt.
A következő zenekarban szintén találhatunk egy Akelás arcot, méghozzá a Főnököt magát, hiszen a Kóbor Angyal és a Fekete Bárányok következett. Ha úgy jobban tetszik KaFeBár. Hát én is jobban szerettem volna inkább egy olyan helyen lenni a műsoruk hallgatása helyett. Promócióban mindenesetre ötös, elég sok médiumban találkozni a nevükkel, az estére pedig még a férfi wc legbelső részére is jutott a lemezbemutató koncertjükre invitáló plakát. Ezen kívül színpadi megjelenésük sem a hétköznapi farmer-póló-bőrdzseki háromszögben mozgott, hanem fekete csuhába burkolózott az összes tag. Körülbelül ennyi az összes pozivum velük kapcsolatban, mert a zenei részt én nem tudom dícsérni. Főleg Piramis számokat játszottak, de becsúszott többek között a Nagyvárosi Farkas is a Ricsétől, mindezt persze metalosítva. Sosem szerettem a Piramist különösképpen, tréfásan mondhatnám azt is, hogy apám kitagadott volna, mert ő Omegás volt, de a Becsület, Ha volna két életem vagy a Kóbor Angyal ilyen adaptációja szerintem még neki is fájt volna, nem csak nekem. Itt kijött a klub azon rossz tulajdonsága is, hogy a backstage-n kívül máshol nem lehet nyugodtan beszélgetni, így jobbára szenvedéssel és egymás fülébe ordítással telt a koncert.
Amint vége lett műsoruk egyből mentem is a színpad elé, hiszen a Cool Head Klan következett, kiváncsi voltam, hogy a Ripperrel is fellépő tagok mennyit adnak ki magukból a főzenekarság előtt. Nem kellett bennük csalódni, Jung Norbert és Koncz Tibor is odatette magát, de hát a rock”n”roll nem is a lazsálásról szól. A zenekarvezető, énekes Molics Zsolt pedig jókedvűen vezényelte le a bulit az akkor már szép számban összegyűlt metalosoknak. Új lemezükkel, a Szép hazám útjainnal talán az ex-basszerük által alapított zenekar nyomdokaiba akartak lépni vagy csak szimpla tiszteletadás volt, mindegy is, de tény, hogy a hazafias szövegeket a közönség jobban, lelkesebben fogadta. Pl: Szép hazám útjain, Ugye gondolsz néha rám vagy Magyar lányok. A két klipesített feldolgozás is nagy sikert aratott, a Százszor ölelj mégnél azonban a Szeresd a testem, baby is sokkal nagyobb ovációt kapott. Kicsit ironikus, hogy az eredeti előadó már régen eltűnt a süllyesztőben, de a rockosított verzió még közel egy évtized után is meg tud mozgatni több száz embert. Bár ebben kétség kívül a feljavított zenének is van érdeme!:) Mivel hosszú évek óta nem láttam a bandát élőben különböző okok miatt, így ismét nagy élmény volt. Sajnos a felhalmozódott csúszást valószínűleg ők járták meg, hiszen az eredetileg egy órásnak hirdetett buljuk jelentősen rövidült.
A soron következő banda a heavy metalt játszó Crossholder volt. Őket sem láttam még soha élőben, bár nem is mondható el róluk, hogy keresztül-kasul bejárnák az egész országot. Mindenesetre a zenéjük kellemes volt, de túl sok momentum nem maradt meg bennem, még érlelni kellene egy kicsit ezeket a dalokat, túl sok a jól bevált metalpanel. A számok közül talán az együtténeklősebb Harcolj tett rám jobb benyomást. De érezhető volt, hogy az ott lévők csak színvonalas időhúzásként élik meg a koncertet, hiszen egyre közeledett az este fő attrakciója.
Aztán este 11 óra után nem sokkal a securitysek gyűrűjében a színpadhoz nyomult Ripper és hamarosan kezdetét vette az est fénypontjának csúcs bulija. A nézőtér zsúfolásig megtelt, szinte egy tűt nem lehetett leejteni, a hangzás is megfelelően jó volt, így semmi sem tartota vissza a rockereket egy jó mulatozásban. Kezdésként rögtön az őrületes Painkillerrel legyalulták mindenki agyát, nem volt kegyelem. Tim baseballsapkában, egyszerű bőrdzsekiben nem éppen Halfordot idéző színpadi látványosság, de a hangja még mindig pengeéles és ami talán legalább ennyire fontos, önmagát adhatja az ilyen szólóesteken. Annál is inkább, mert az ámulatból még fel sem ocsúdott tömegtől csak ennyit kérdezett párszor: „What”s my name?”. Természetesen mindenki tudta a választ és egy újabb Judas Priest klasszikus következett, ami már egybefort Owens nevével, Ripper. Ezt is fenomenálisan énekelte, nem véletlenül van az a tetoválás a karon!:) Ripper nevét Judas Priest kapcsán ismerhettük meg, de tagja volt ő az Iced Earth-nek is, jelenleg Yngwie Malmsteen csapatát erősíti, de vannak szólólemezei is, illetve egy Beyond Fear nevű, kevésbé ismert, de nagyon erőteljes bandája is. Mindenesetre az este tehát nem csak a Priestről szólt, ezt hívatott bizonyítani a tény, hogy a következő szám Tim tavalyi szólólemezének első dala volt. De ennél is jobban örültem a Beyond Fear Scream Machine-jének, ami akár Ripper ars poeticája is lehetne. A Burn In Hell is elhangzott a Jugulator lemezről, ami az első Ripperrel készült Priest album volt. Még mindig állat! Azonban jött a meglepetés, és ha a bevezetőben már metaltörténeti mérföldköveket emlegettem, akkor most egyenesen világpremierről írhatok. Hiszen a Charred Walls Of The Damned zenekar Ghost Town című számát itt, Magyarországon a Crazy Mamában játszották először élőben. Ripper segítségére itt a Keeper Of Dreams-es fiúk siettek. Állítólag közös próba nélkül tolták el a számot, ismét csak le a kalappal!
A Play My Game-s It Is Me-re tértek vissza Tim mellé az este során kiemelkedően teljesítő zenészek, név szerint Jung Norbert és Szíjártó Zsolt gitárosok, Koncz Tibor basszer és Király Zoltán dobos. A hírek szerint mindössze egy közös próbát tartottak Owens-el, mindenképpen dícséretes és nagyszerű zenészi teljesítmény részükről is, hogy gond nélkül betanulták és profin előadták a programot. A saját szám után az est legnagyobb meglepetése a Malmsteen klasszikus I Am A Viking hangzott el. Hát sokmindenre tippeltem volna, de erre a dalra álmomban sem. A Demolition lemezről a One On One hangzott el, hogy lezárja a buli szigorúbb, szólókoncert jellegű részét és átadja a helyét az örömzenének.
Ismét egy kis magyar rocktörténelem következett, színpadra lépett egymás után a három magyar Judas Priest tribute énekese, hogy egy-egy dalt elénekeljenek. A Meltdown-os Szatmári Zoltánnak jutott a Jawbreaker, egyik kedvenc priest számom. Halkan jegyzem meg, hogy először azt hittem valami gond van, mert csak annyit láttam, hogy egy öltönyös ember lépett a színpadra, de amikor elkezdték a dalt, megnyugodtam, hogy csak előre be nem jelentett meglepetésvendégről van szó.:) Mindenesetre a zakó nem túl metal, szóval máskor erre jobban figyelhetne, nehogy a biztonságiak főnökének nézzék énekes helyett!:)
A következő énekes Tüdő volt, aki a Grinder prezentálta elég sok közönségénekeltetéssel, ő egyébként többek között a Judas Best frontembere is.
Harmadikként az est főszervezője, az egész buli szellemi atyja, Bártfay „Metal Angel” László következett és az Electric Eye-ról dalolt nekünk. Szerencsére hamar visszatért Ripper is az egyik legnagyobb Priest slágerrel, a Breaking The Law-val. Ă–regek elbeszélése alapján állítólag régen ezt az angolul nem tudók fekete lóként énekelték. Szerencsére most nem ez volt a helyzet, Ripper ismét bepörgetett mindenkit. A következő számhoz pedig a Judas Beast frontemberét, a már többször említett Metal Angelt hívta vissza. Nem lehetett nem észrevenni a Halford ruha miatti döbbent arckifejezést Owens arcán, de a duettben énekelt Metal Gods nagyszerűen sült el. Sajnos az elkerülhetetlen vég is eljött a Living After Midnighttal, mindenki még egy utolsót rázott és énekelt. Ezek után nem meglepő, hogy az egész közönség egy emberként követelte vissza Timet a színpadra, de már csak egy meghajlásra telt az erejéből, több dalt nem tanultak meg. A hangorkánt elülése után Ripper visszatért a backstage-be, de hamarosan kiment a közönség közé, hogy dedikáljon és fényképezkedhessenek vele.
Ă–sszességében egy felejthetetlen estét hozott össze nekünk Metal Angel, nekem két apró problémám volt csak: az első a ráadás hiánya, amit az amatőr punkbandák is egy „melyik számunkat játsszuk el megint?” kérdéssel áthidalnak és a tény, hogy Iced Earth nem szerepelt a setlisten, pedig Tim velük is kiemelkedő dalokat készített.
Másodszor láttam élőben, első alkalommal interjút is készíthettem vele, akkor egy végtelenül kedves, szerény ember benyomását keltette bennem, ez a kép most sem változott, sőt, ha lehet még jobbá vált. Kitartóan tűrte a rajongók rohamát, végig mosolygott és poénkodott is a koncert után, amikor kidugta fejét az öltözőjéből. Nagyon sokan példát vehetnének róla! Kiváló ember azon túl, hogy nagyszerű muzsikus!
Hajnali három után távoztam barátaimmal a már szinte teljesen kiürült klubból, egy örök emlékkel gazdagabban.
A hírek szerint lesz a bulinak ismétlése és Tim annyira elégedett volt a zenészekkel, hogy őket akarja vinni magával jövő évi turnéjára kísérőknek.
Köszönet Metal Angelnek és a Crazy Mamának!
Painkiller
The Ripper
Starting Over
Scream Machine
Death Race
Burn In Hell
Ghost Town
It Is Me
I Am A Viking
One On One
Jawbreaker (Szatmári Zoltán)
Grinder (Szűcs „Tüdő” Attila)
Electric Eye (Bártfay „Metal Angel” László)
Breaking The Law
Metal Gods
Living After Midnight
