Topfest 2013 – Koncertbeszámoló

2013. június 27-29. @ Szlovákia, Pöstyén – reptér

A szlovákiai Topfest is az Iron Maiden nyári koncertkörútjának része lett, így én is szinte kötelezőnek éreztem, hogy 2008 után ismét meglátogassam a szlovákok legnagyobb rockfesztiválját, ami idén jubilált, 10 éves lett. Az előző helyen megszerzett tudásommal a fesztivállal kapcsolatban nem sokra mehettem, hiszen tavaly óta nem a vágújhelyi – egyébként roppant kellemes – kempingben rendezik meg, hanem a pöstyéni reptéren. Ebből következően az egész fesztiválterület sokkal nagyobb lett, de kissé személytelenebb is. A hivatalos kempingen kívül is mindenfele sátrak álltak, viszont nekik semmi árnyék nem jutott és igazából tisztálkodóhelyeket sem láttam arrafelé (nem mintha nagyon kerestem volna…).

Kellemes útlezárásokkal tarkított kalandtúra után végre megérkeztünk a reptérhez. A probléma csak az volt, hogy a színpadtól kilométerekre tudtunk egyáltalán leparkolni, majd kezdődött a kalandtúrám második része: megértetni az angolul nem beszélő személyzettel, hogy a sajtóirodához szeretnék valahogy eljutni és merre van a legrövidebb út. Végül azért csak sikerült megtalálnom, persze ehhez kellett egy segítőkész fesztivállátogató, aki odajött fordítani… Gyorsan megkaptam a karszalagot (cuki rózsaszín :D) majd tájékoztattak a lehetőségekről a sajtósátor környékén. Azt kell mondjam ez a része már végtelenül professzionális volt a szervezésnek!

Végül a Desmod koncertje közben érkeztem a fesztiválterületre, de a szlovák kb Republicot már láttam többször és akkor sem nyűgöztek le, mondjuk a Slayer elé viccesebb volt berakni őket. 🙂 Szóval feltérképeztem inkább a FUN Zone lehetőségeit. Volt ringlispil, óriáskerék, mindenféle kilövős-pörgő-forgó játék és a fesztiválok többségén megtalálható bungee jumping sem hiányozhatott. Egy szóval, aki vevő az ilyen adrenalinfokozásra, az megtalálhatta a számításait itt. Az étel-ital ellátás a szokásos fesztiválszínvonalat hozta, de az azért elgondolkodtató, hogy szinte minden olcsóbb volt, mint a hazai fesztiválokon, a hasonló méretűekkel meg szinte össze sem lehetett hasonlítani. A minőségről meg ne is beszéljünk, hiszen nem mindegy, hogy 350 forintért az ember vizezett Borsodit vagy Staropramen búzasört kap. Amúgy 5 féle sörből lehetett választani, plusz még az üvegesek.

A Voodoo Six műsoráról lemaradtam a Topfest előtti héten Ausztriában, hiszen nagyjából dél körül kezdtek, esélytelen volt odaérnem. Most azonban megtekinthettem a londoni rockbrigádot. Az Iron Maiden vagy nagyon jó vagy roppant kínos előzenekarokkal lép fel mostanság (gondoljunk csak a Funeral For A Friendre), ez az ötösfogat meg valahol középen helyezkedik el. Biztos számított, hogy ők is londoniak, akárcsak a főzenekar. A bandát egyébként Richie Faulkner alapította, aki most a Judas Priest kötelékébe tartozik, de ezen kívül mást nem nagyon lehetett róluk előzetesen megtudni. Két lemezt adtak ki különösebb kritikai visszhang nélkül, Youtube-on a videóikat sem özönlötték el a kommentek és nézettségben is veri őket még akár egy hazai csapat is. Mindenesetre a kiállásukkal nem volt gond, tisztességesen, jó kedvvel nyomták le a bő ¾ órás programjukat. Persze a koncert után már nem sokat tudtam volna azon melegében felidézni a produkcióból, ez az a fajta, tipikus, korrekt rockzene volt, ami elszórakoztatja az embert egy fesztiválon, akár még önálló koncertjére is elmegy jobb híján, de otthon nem feltétlenül hallgatná meg őket újra és újra, szimplán azért, mert vannak sokkal jobb zenekarok és hallgatnivalók is. Ezzel persze nem akarom bántania  Voodoo Six-t, mert szimpatikusak voltak, láthatóan élvezik, amit csinálnak és ez roppant fontos az élőzenében. Lehet, hogy az Iron Maiden előtt fellépni még túl nagy falat nekik és nem hiszem, hogy  túl sok Maiden rajongót tudnának/tudtak maguk mellé állítani.

Voodoo Six műsor:

Falling Knives
Sink Or Swim
Stop
Something For You
Take The Blame
Your Way
All That Glitters
Long Way From Home

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a Topfest előtti héten is volt szerencsém az Iron Maidenhez, és bár néhány körülmény nem volt tökéletes, azért egy nagyon jó koncertet láthattam-hallhattam, a Seerock beszámolómban részletesen ki is tértem ezekre, most nem vesztegetném rá a szót. A Topfesten szerencsére jóval közelebb állhattam a színpadhoz. A kezdés előtt már nagyszámú közönség gyűlt össze és a szervezők nagyon sok normál jeggyel rendelkezőt is beengedtek a kiemelt állóhelyes részre, szóval nem nézhetett ki a színpadról sem olyan hülyén. Azt viszont nem értettem, hogy miért nem a fesztiválterület középvonalához közelebbi színpadon játszott az Iron Maiden, de lehet ez egy gesztus volt az ülőjegyet (is) váltó VIP vendégek felé.

Szóval ahogy közeledett a Maiden tervezett kezdése úgy nőtt a közönség hangereje is, egyre gyakoribbá váltak a skandálások is, majd a Doctor-Doctor megszólalását már egyöntetű üvöltés fogadta és rengetegen együtt is énekelték a dalt a „magnóval”. Aztán végre bejátszották a Moonchild introját és elkezdődhetett a nagybetűs Heavy Metal Show!

Az Iron Maidennél megszokott, hogy egy turnén belül az összes koncertnek ugyanaz a menetrendje, a showelemek is szinte ugyanazok, de a zenei fricskák, a mozgás vagy éppen Bruce Dickinson szövegei változnak. Szerencsére ezúttal a hangzás is még jobban az oldalukra állt, hiszen szinte a kezdéstől tökéletes volt, a hangerő is kellően magas volt, de még nem bántotta a fület, szóval mindent lehet hallani, a fifikás szólókat, Steve Harris tanítanivaló alapozását vagy éppen Nicko játékát.

Szóval a Moonchilddal robbant színpadra a banda és egyből látszott, hogy jó formában vannak, ha lehet Dickinson is jobban énekelt, mint pár nappal korábban. A turné ugye a Maiden England turné amolyan modern újragondolása, az eredeti műsor nagyjából 3/4-ét megtartották és abba csempésztek meglepetéseket a Seventh Son Of A Seventh Son megjelenése előttről és utánról is. Persze azért nem voltak túlsúlyban a modern dalok, azt úgyis megcsinálták 2007-ben és 2010-ben, mindössze a címadó és a zseniális Afraid To Shoot Strangers került be a Fear Of The Dark lemezről. További meglepetés volt az Aces High és a Phantom of The Opera, a többit azért nagy eséllyel meg lehetett tippelni, akár még a Prisonert is, amit ugye az eredeti Maiden England turnén is játszottak. Az azért meglephette a népet, hogy a Hallowed Be Thy Name a megjelenése óta először kimaradt a programból. Szóval volt itt csemege bőven az arra éhezőknek, elég csak a Seventh Son Of A Seventh Sonra gondolni, ami a legkomplikáltabb Maiden dalok között foglal helyet és amikor játszották, látszott a bandán, hogy keményen koncentrálniuk kell, de a közönség persze imádta, sokan mondták, hogy már csak ezért a dalért megérné kifizetni a jegyet!

A hangulat végig nagyon jó volt, a szlovákok is jó sokat énekeltek, ugráltak, headbangeltek, de elég sokan csak nézték a bandát közben, nem nagyon mozogtak. Igaz, olyan sok hely sem volt hozzá, meg engem nem is zavart, hogy nem kezd valami elmebeteg Wall of Death-et valamelyik lassú szám előtt, mert fogalma sincs a banda zenéjéről.

A showelemek nagyon fontos részét képezik minden Iron Maiden koncertnek: cserélődő háttérvásznak, Dickinson jelmezei, piro-show és ugye Eddie. Ő most többször is észrevetette magát, az Iron maiden és a Seventh Son Of A Seventh Son közben is feltűnt a háttérvászon előtt derékig, az 1988-as lemez borítóját idézve. A Run to The Hills alatt pedig be is sétált Eddie, akit én először valami kalózkapitánynak néztem, aztán kiderült, hogy csak egy konföderációs katona, aki kiírtaná az indiánokat. A roppant játékos momentumok közé tartozott az is, amikor Janickot betekerte Dickinson a Union Jack-kel a Trooper alatt vagy amikor a Gyalog Galopp tűzvarázslóját idézte, ahová mutatott ott tűz termett!

Dickinsonról már sok szót ejtettem, remekül énekelt az este folyamán, segítette ebben vokálozással Adrian Smith és Steve Harris is, utóbbi szokásához híven amolyan második frontemberként hergelte a közönséget és végig énekelte a dalokat, a Clairvoyant elején egy nyúlfarknyi ideig csak ő volt a színpadon és kicsit basszusgitározhatott egyedül. Adrian a csapat legvisszafogottabb tagja, de a gitárjátéka kiváló. A klasszikus Murray-Smith duóból mondjuk Dave játéka áll közelebb a szívemhez, de Adrian rengeteg jó dalt is írt a zenekarnak. A Wasted Years előtt neki is volt egy kis technikai problémája a gitárjával, de pár másodperc alatt helyreállt a rend. Janick Gers és Dave Murray pedig rengeteget mozgott, nagyon elemükben voltak, Dave ráadásul még egy Flying-V gitárt is előszedett, én eddig csak Stratocasteren és Les Paulon láttam játszani! Nicko McBrain eltűnt a dobcucc mögött, csak a bemutatásakor emelkedett ki mögüle, amúgy néhány dalt leheletnyivel lassabban játszottak, de ez ha minden igaz nem a korosodásnak, hanem egyfajta új megközelítésnek köszönhető.

A műsort végig nagyon élvezte a publikum, szerintem aki látott már Maiden koncertfelvételt akkor is el tudja képzelni milyen hangulat lehetett, ha esetleg nem is látta még élőben a bandát. Nekem ismét fantasztikus élmény volt, pedig lassan meglesz a jubileumi 10. Maiden koncertem is. Aki teheti csípje el őket Prágában vagy Zágrábban, mert ezt látni kell!

Iron Maiden setlist:

Doctor Doctor (intro)
Moonchild
Can I Play With Madness
The Prisoner
2 Minutes To Midnight
Afraid To Shoot Strangers
The Trooper
The Number Of The Beast
Phantom Of The Opera
Run To The Hills
Wasted Years
Seventh Son Of A Seventh Son
The Clairvoyant
Fear Of The Dark
Iron Maiden

Aces High
The Evil That Men Do
Running Free

Az Iron Maiden után nem sokkal már kezdett a Konflikt a szomszédos színpadon. Ők léptek fel 2008-ban a Slayer után is, szóval ők is amolyan fix pontok a szlovák zene egén. Elég gyakran megfordulnak hazánkban is, utoljára június közepén jártak Szombathelyen ami már nem is tudom hányadik koncertjük volt a városunkban. A dallamos punkzenéjüket elhallgattuk egy ideig, de a Maiden után különösebb benyomást nem tett ránk (máskor sem túl nagyot), mindenesetre korrektül nyomták a megfogyatkozott közönségnek. Mi lassan a kocsi felé orientálódtunk, de még a Bank Of Joe koncertjét is végighallgathattuk a kocsiból, hiszen majdnem másfél óra alatt jutottunk ki, akkora dugó alakult ki a kempingből kivezető utakon… Erre láthatóan senki nem volt felkészülve, hogy ennyien egyszerre lelépnek, de amint elértük a főutat már sima volt az út hazafelé.

A Topfest továbbra is egy jó hangulatú fesztivál, ár-érték arányban bámulatosan jó, nincs is olyan messze, szóval ha valakit érdekel valamilyen zenekar nem csalódhat nagyot benne. Érdemes meglátogatni.

Kapcsolódó cikkek

Topfest 2008 – Slayer – Koncertbeszámoló

Darkjedi

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár