2011. szeptember 24. @ Lengyelország, Krakkó – Kwadrat Club
A szeptemberi programom egyik fénypontjának ígérkezett a veterán metaltörpe krakkói fellépése. A koncertet itt is a város központjától távol, egy egyetemi klubban (Kwadrat Klub) tartották, ami nagyjából a megboldogult Avalon clubot idézte méreteiben, csak ez két szintes volt. A koncertteremben meg tilos volt dohányozni! Na, ilyet nehezen tudok elképzelni otthon a Crazy mamában, a Club 202-ben vagy a Rocktogonban.
Persze a kezdés itt is csúszott egy kicsit, de addig legalább összehaverkodtam pár lengyel sráccal, meg egy nővel, aki UDO fanzinejának az egyik fordítója és Svájcból utazott a turnényitányra! Ez aztán a fanatizmus! A pólóárus srácról is kiderült, hogy igazi kozmopolita, Londonban született, Németországban élt, majd Portugáliában telepedett le. Azt mondta ott legalább jó a kaja és süt a Nap. El is poénkodtunk egy kicsit a Blöff idevágó idézetén.
De azért lassan elérkezett a koncert kezdete és színpadra lépett a Sevenfield. Hát az előzetes hallgatások után nem sokat vártam tőlük, de a horihorgas gitárosuk azért tetszetős témákat is tett az amúgy nem egy nagy hangszálakrobata énekes alá. A közönséget nem sikerült átmozgatniuk, de azért tisztességes tapsot kaptak a számaik között és a nagyjából 25 perces műsoruk végén is. Elmondták, hogy mennyire király Lengyelország, mert olcsóbb a sör, mint náluk és jobb is. Volt 3 napjuk vedelni a koncert előtt, ezért elhiszem nekik. (A turné első két állomását a promoter lemondta, ezért a krakkói bulival indult a túra.)
A Sister Sin hard rock/metalja már inkább felkeltette az érdeklődésemet előzetesen. A koncerten pedig az énekesnő Liv neccharisnyája tette ugyanezt, meg az elég kihívó színpadi viselkedése. „Kicsit” eklektikusra is sikerült a banda kiállása, volt ugye ez a vadmacska elől, egy fültágítós-Bathory pólós dobos (Dave), egy Nikki Sixxet idéző basszer (Benton) és egy igazi motoros heavy metal csapatból szalajtott gitáros (Jimmy) egy nagy jazzgitárral… A Sound Of The Undergrounddal kezdtek, ami kellően megadta az alaphangot (már ha a zömében ittas férfipublikumnak a látvány nem lett volna elég) a további jó folytatáshoz. Minden számukat üdvrivalgás fogadta és a közönség alig akarta őket elengedni a műsor végén. Meg is értem, jó koncert volt, én is elhallgattam volna még őket. Egyik ismerősöm nagy sajnálatára (akire egyébként emlékezett Liv) Budapesten már nem ők lesznek a turné vendégei, pedig a programot záró Motörhead feldolgozás otthon is ütött volna!
Sister Sin setlist:
Sound Of The Underground
Better Than You
One Out Of Ten
Outrage
Beat Em Down
Love/Hate
Rock’n’Roll
Aztán fél óra várakozás és némi csodálkozás (a Pilsner Urquell olcsóbb volt a klubban, mint a boltban:O) után végre színpadra lépett a német metal legenda és szabadcsapata. A képek alapján ti is láthatjátok, hogy ismét elég katonásra vették a figurát, ennek megfelelően nem volt sok kecmec, alaposan odapörköltek nekünk.
Mivel a Rev-Raptor lemezt népszerűsítik Udoék nem csoda, hogy elég sok dal előkerült róla, szám szerint négy, de egészen elképesztő módon ezen kívül még kilenc U.D.O. lemezről is fértek dalok a programba. Nem beszélve az Accept klasszikusokról!
Az erős bevezetés után a Screaming For a Love Bite következett, hogy jobban felpörgesse a hangulatot, amit két UDO bomba után az este abszolút gigaslágere követett: Princess Of The Dawn. Mondjuk sikerült jó 10 percre nyújtani ezt az alapvetést, de ezt elnéztük ezen az estén!:) A Rev Raptoros I Give As Good As I Get után Igor Gianola percei következtek. Nagyon pofás kis gitárszólót rittyentett nekünk, ráadásul kihasználta a modern technika csodáit és a rádiós gitárjával körbeszaladt a klubbon, meg beállt a közönség soraiba is tekerni egy kicsit. Így kell ezt csinálni! Mondanom sem kell, megőrültek még a nagypapa korú rockerek is, nem csak a tinilányok!
Két újabb Accept számot robbantott az arcunkba az ex-frontemberük, Herr Dirkschneider és a volt dobosuk, Stefan Kaufmann, aztán a mostani dobos Francesco Jovino rövid, de annál ütősebb (ha-ha) dobszólójában gyönyörködhettünk.
A műsor maradékában még klasszikus és kevésbé klasszikus dalokat nyomtak nekünk, aztán elbúcsúztak, levonultak, a közönség meg elkezdte skandálni a banda és egyben a frontember nevét!
Hamar vissza is tértek a Bogeymannel, amit egy elég hosszúra nyújtott introjú Metal Heart követett! Itt is volt ám mozgás rendesen! A lengyel közönség azért nem volt annyira jó, amennyire a lengyel barátaim ígérték, de azért szépen teljesített, a szövegeket is nagyjából tudták, meg mozogtak is sokan, nem csak álltak, mint a faszent.
Az újabb szünet után már csak az újabb überklasszikus/kihagyhatatlan/stb Balls To The Wall maradt hátra, tökéletes befejezése ennek a katonás estének!
U.D.O. műsor:
Rev-Raptor
Dominator
Independence Day
Leatherhead
Break The Rules
Thunderball
Screaming For A Love Bite
Heart Of Gold
Vendetta
Princess Of The Dawn
I Give As Good As I Get
gitárszóló
Neon Nights
Protectors Of Terror
dobszóló
Man And Machine
Renegade
Two Faced Woman
Metal Eater
—
The Bogeyman
Metal Heart
—
Balls To The Wall
Udoék több, mint két órát játszottak, igazán megérdemlik a dícséretet, főleg a mai világban, ahol egyesek (ugye, Blackie Lawless?) képesek 1 órás műsorral turnézni, de már egy másfél órás főzenekari koncertnek is lassan örülnünk kell. Jó volt a buli, jót tett a lelkemnek a sok szemét után, amit buli címén kellett elviselnem a barátaim kedvéért. Nem volt telt ház, jóindulatú félház kb 200 ember nagyjából. Lehet egy kicsit több. De hát nálunk sem rózsásabb a helyzet. Mindenesetre egy sráccal, akivel ott ismerkedtem meg, elmentünk még egy jóféle hard rock/heavy metal buliba a városközpontba, mert a show-nak folytatódnia kell a közönség számára is. Külön pozitívum, hogy sikerült pengetőt szereznem Stefantól és egy setlistet is a hangmérnöktől!:)
Jó formában van UDO, aki teheti menjen el a pesti bulijukra!
