2017. november 12. @ Budapest, Dürer Kert
Zuhogó eső, sötétség övezte utamat amíg a Dürerbe tartottam, de nagyon vártam az estét, ahol a három erős zenekar tökéletesen bemutatta a Sötét oldal hatalmát. Az Outre zenekarnak is kiváltképp örültem előre, mert tavaly nem sikerült eljutnom a koncertjükre, meg tudtam, hogy a lengyel színtér sosem okoz csalódást, ahogy az új-zélandi sem.
Amikor végre megérkeztem a helyszínre, a magyar Underground ikonikus alakjait is láttam beszélgetni, inni stb., olyan személyek mint pl. Káger Balázs a Neverheard Distro főnöke. De láttam a Barshasketh frontemberét is Krigeist-ot aki a szegedi társasággal volt. Azért itt nem haladhatunk el afelett, hogy a hónap vége felé lát napvilágot a Barshasketh/Outre split LP, amely elrendelhető a kiadónál. Érdemes lesz megvenni, mert két nagyszerű zenekar csak nagyszerű anyagot állíthat elő.
A koncertteremben az Outre azonnal belekezdett a pusztításba. A zenészek nagyon odatették magukat és a frontember folyamatosan tartotta a láthatatlan, szerintem spirituális, kapcsolatot a nézőkkel. A zene maga érezhetően arra irányult, hogy különleges erőket szabadítson fel és fantasztikus volt, hogy éppúgy illett a pusztító részek mellé az enyhén meditatív vagy épp a klasszikus Black Metal hatások. A frontember pedig szinte egyértelművé tette, hogy egy teljesen más világot idéz meg a színpadon. Egy szó mint száz az estének tökéletes indítása volt az Outre és nem bánnám, hogy ha a jövőben valahogy, valamikor újra jönnének, mert a koncertjük tényleg különleges. Tulajdonképpen mondhatnám, hogy a lengyel színtérben többnyire ezért nem csalódom. Azért azt az egyet meg kell hagyni, hogy bár az Outre koncertjére alapjáraton nincsen panaszom, de a dobokra kellett volna még azért hangerő, mert látni láttam, hogy a dobos keményen odatette magát, de mintha nem lett volna egy szintben a többi hangszer hangjával, de ez a keverő reszortja, a zenekar tökéletesen teljesítette amit kellett.
Aztán némi szünet és beállítás, illetve berendezkedés után következett a második fellépő, a szintén lengyel Blaze Of Perdition. Őket idén másodszor láttam élőben és ezúttal is tökéletes koncertet tártak a nézők elé. A zenekar különleges és érezhetően különleges erőkkel átitatott zenéje teljesen lenyűgöző volt ezúttal is. Fantasztikus volt amit nyújtottak, de külön kiemelném a gitárokat. Valahogy itt a dobok, szerintem, hibátlanok voltak, de ha lett is volna bármi én biztos nem vettem volna észre, mert a gitárok teljesen egy másik síkra juttattak. A zenészek is láthatóan átszellemülve tevékenykedtek a színpadon és egyszerűen nem is találok rá szavakat, mert még a tökéletes szó sem elég arra amit az estén adott a zenekar. De az biztos, hogy a Blaze Of Perdition szintén olyan zenekar, akik bármikor lesznek a jövőben én ott leszek. A zenéjük pedig egyszerre érdekes, helyenként félelmetes, nagyon hatásos és csak ajánlani tudom. Amiért pedig kiemelném még a Blaze Of Perdition-t, hogy gyengébb fényeket használtak a koncertjük alatt, szóval a sötétség nem csak a zenén keresztül érkezett, de ilyen szempontból a színpad felől is.
Utána ismét egy rövidebb szünet következett, hogy az Ulcerate zenekar számára előkészítsék a terepet. Aztán el is kezdődött a megsemmisítő csapás az új-zélandi Deth Metal banda zenéje által. Azt kell mondjam, hogy bár képben vagyok az új-zélandi fronttal, de az Ulcerate-et még annyira nem ismertem, viszont magam részéről kellemesen csalódtam. Nagyon hatásos volt és komplex az elejétől a végéig, itt egyáltalán nem véltem semmi hibát felfedezni, a frontember karcos hörgése teljesen betöltötte az étert a teremben és a további zenészek is nagyon hozták amit kell. Túl azon, hogy nagyon pontosak voltak a hangszereik művelését tekintve, valahogy nekem legalábbis, nagyon érezhető volt, hogy ők honnan is jöttek. Az új-zélandiak zenéje számomra élből hordoz valami különlegességet amelyet igazából nem tudok szavakba foglalni, de magam részéről ez hozzáad egy pluszt amiért nekem fontosak az ottani zenekarok. Az Ulcerate mindenestre tökéletes koncertet nyújtott, náluk a vörös fény dominált a színpadon, noha a sötétséget ők sem hanyagolták és véleményem szerint első osztályú eseménynek lehettem részese. Bár a magyar Black Metal, a Lepra koncertje is ígérve volt az estére, de bejelentették, hogy rajtuk kívülálló okok végett nem tudnak fellépni és nagyon sajnáltam a dolgot, de az este remek volt. Viszont azt gondolom, hogy a Lepra minimum ennyit megérdemel, hogy a közelmúltban jelent meg második nagylemezük “Whom Aeons Tore Apart” címmel és a Sigillvm Tenebrae Records-tól megvehető. Érdemes is megvenni, mert tökéletes anyag lett! Őszintén bízom benne, hogy hamarosan ők is koncerteznek ismét.
