Uriah Heep, Trans Express – Koncertbeszámoló

2008. március 27. Budapest, Petőfi Csarnok

A Livesound szervezésében:

Sokan vannak akik képesek eldönteni a nagyjából egyidőben indult Uriah Heep – Deep Purple – Led Zeppelin – Black Sabbath stb… zenekarokról hogy melyikük tett le többet az asztalra, netán biztosan tudják melyik a jobb. Erre én képtelen vagyok, a rock-korszak hajnalán induló összes zenekart nagyszerűnek hallom, és a magam módján irigylem is őket, hiszen manapság már csak ismételni / utánozni lehet másokat, a zenét alapvetően megújítani szinte képtelenség. A Heep mind közül talán a legdallamosabb, “legpoposabb” zenekar, bár a Purple-nak is vannak meglehetősen popos albumai, a Purple zenéjét eladja Richie Blackmore, John Lord, és a nagyszámú zseniális énekes méltán jó híre. A magam részéről örülnék, ha manapság Heep szintű lenne a popzene, de nem az.

A Heep 35 éves jubileumi DVD-je nagy kedvencem. Zseniális dallamok, manapság divatjamúlt de nekem tetsző vokál, lelkes mosolygós zenészek, tökéletes hangzás. Néha arra gondolok, mi lehetett volna Blackmore csapatából ha ott is ilyen jó a hangulat.

A koncert este 7-re volt meghirdetve, és emiatt 7 után már rendes tömeg volt a Petőfi csarnok előtt. Nem tudom elkelt-e az összes jegy, de többen megszólítottak, akik jegyet vettek volna. Mindig örömmel tölt el, amikor egy-egy rockzenekar koncertjére alulbecsülik az érdeklődést a szervezők és szinte 0 reklámmal meg tudják tölteni a helyszínt. Sajnos az érdeklődők között alig volt pár fiatal, azok is a szülőkkel/nagyszülőkkel érkeztek. Kicsit nyugdíjasklub érzésem volt de hol van az leírva, hogy csak a fiatalok igényei szerint lehet rendezvényt szervezni?

8 körül színpadra lépett a magyar TRANS EXPRESS zenekar. Saját bevallásuk szerint több mint 16 éve léteznek, de ezen koncert előtt hosszú ideig nem léptek fel. Nincs is ezzel semmi baj, lehet egy zenekarnak peches időszaka, de a dalszövegeket egy ekkora (teltházas) rendezvényen nem olvasni kellett volna még akkor sem ha pár hónapja alakulnak meg. A közönség sem igazán vette a lapot, pedig tulajdonképpen korrekten “blúzolgattak”, a végén Wodoo Child, fejen és foggal gitározás, valamint gitártörés is volt. Úgy tűnik mindez még a nagymennyiségű füsttel együtt is kevés volt, és bár nem vagyok bluesrajongó, azt belátom, hogy neves zenekar előtt fellépni hálátlan dolog. Talán a Hendrix nyomait követő blueshoz kevesebb látványelem is elég lett volna, főleg utólag mondhatja ezt joggal az ember, hiszen a főzenekar gyakorlatilag sallangok nélkül adott remek koncertet.

Rövid lepakolás után a Heep következett. Mivel a Heep még manapság is készít új albumokat, a műsor nagy részét újabb, sőt még meg sem jelent felvételek tették ki. Hiányzott is kedvenc jubileumi DVD-m általam jól ismert, slágeres setlistája. A koncert remek hangulatban telt, nem volt végre füst a színpadon, a lámpák és a zene maximálisan elegendőnek bizonyultak. Minden zenész korát meghazudtoló energiával játszott, a közönség is fogékonyabb volt a több zene/kevesebb látványelem verzióra. A kevésbé ismert dalok után a régi slágerek következtek, néha el is gondolkoztam, nem túl popos-e ez a koncert, de nekem tetszet, tehát tökmindegy. Mick Box és társai között talán nincs akkora tehetség, mint Richie Blackmore és John Lord, de azt kell mondjam, ők jobb zeneszerzők és jobban együtt vannak. Nekem nem hiányzott a one-man-show.

A Heep régi slágerei nagy hatással voltak rám is és a közönségre is. Mick Box egy zseni, remek előadó, nem különben a remek énekesük a (festett)szőke Bernie Shaw. Box egy Les Paul másolat gitáron és egy Line6 akusztikuson játszott végig. Mick remekül szólt, de ez sajnos nem mondható el a hangosítás egészéről. Igaz, fülemben a már említett jubileumi – nyilván utómunkák hatására remek – DVD hangzása volt és nagyjából azt is vártam, a vokál rendkívül gyenge volt és néhol az éneket is alulkevertnek éreztem (az első sorból tehát lehet hátrébb szerencsésebben alakultak az arányok).

Összességében remek teltházas műsor volt az 1969 óta példásan kevés tagcserével szinte folyamatosan létező Uriah Heep koncert. Remek zenészek, jó hangulat, amihez bizonyára az is hozzájárult, hogy a nagyrészt 40 feletti rajongók és azok fiai, unokái jól ismerték a 20-30 éve született vokáldús “slágereket”. Remélhetőleg sokak örömére készít még lemezeket és ad koncerteket ez az 50 feletti zenészekből álló rocklegenda.

Mick Box – szólógitár/ének (1969-)
Russell Gilbrook – dob (2007-)
Trevor Bolder – basszusgitár/ének (1976-1981, 1983-)
Bernie Shaw – énekes (1986-)
Phil Lanzon – billentyűk/ének (1986-)

Kapcsolódó cikkek

Uriah Heep – Új lemez és régi klasszikusok az októberi koncerten

NorthWar

Szerdán Uriah Heep a Barba Negrában!

NorthWar

Uriah Heep – „Live At Koko, London 2014”

NorthWar

Hot News: Uriah Heep to release digitally the brand new single “One Minute” today

NorthWar

Hot News: Uriah Heep returns with powerful new release: Outsider

NorthWar

Uriah Heep – ősszel önálló koncert a Pecsában

NorthWar

Hot News: Uriah Heep’s Nail on the Head Tour comes to the UK

NorthWar

Szólj hozzá!