VI. The Chromized Land – Koncertbeszámoló

2007. augusztus 24-25. @ Debrecen, Új Vigadó

I. NAP (augusztus 24.)

Már hét órakkor megérkeztünk a debreceni Új Vígadóba, ezúttal az immáron hatodjára megrendezett Chromized Land fesztiválra. Végre ismét egy olyan fesztiválon voltam, ahol ezerrel dübörög a fekete halál metál. Körülbelül fél 8 vagy 8 óra körül elkezdődött az első előadás.

Először nem tudtam kik voltak a színpadon, mert hát nem az a sorrend volt, mint ami a plakátra volt írva, de csakhamar utánajártam és kiderült, hogy a DEADNIGHT zenekar volt az. Stílusilag a melódikus death metált játszó zenekar nagyon tudja a dörgést és nagyon jó zenét hallhattunk tőlük. Az énekkel szerintem buli elején kis gond volt, mert én nem nagyon hallottam. De koncert közepe felé már nem volt olyan vészes. A közönség is jól fogadta a zenekart, bár még annyira nem mozogtak a zenére. Csupán pár emberke rázta a fejét olyan számokra, mint a Greed, Voluntary Mutilation.., ahol az előbbi nekem is nagyon bejött. A színpadi mozgás terén nekem csak az énekessel volt gondom (nem tudom, hogy ez nekem miért olyan fontos mindig). Igaz koncert végére már ő is kezdett kis headbang szerű fejrázást csinálni, de amúgy csak szigorú tekintettel nézte a fesztiválozó tömeget. A közel egy órás koncert után már gyültek az emberek és várták a következő koncertet. Setist: Race fot Nothing, Who’s Next?, Greed, I am the Jestre, Interior Ignis, Voluntary Mutilation, I’am a Failure, Wayless Ride

A következő fellépő a debreceni GARGARA zenekar volt. Utoljára Balmazújvároson láttam őket és akkor meggyőztek a zenéjükkel, ami a black netalt képviseli. Ismét kifestett arc, fekete ruha, baszottnagy szegekkel kidíszített csuklószorítók, fordított keresztek, pentagrammok. Szóval minden, ami egy black metal zenekarhoz kell. A Gargarán jóval többen voltak már, mint az előző zenekaron.

Kis érdeklődés után kiderítettem, hogy már több, mint 250 jegy lett eladva összesen. Nem akarom megbántani a zenekart, de picit mosolyogtam a fellépésükön. Bizonyára olvasták a balmazújvárosi buliról készült beszámolómat, amiben megjegyeztem, hogy nincs színpadi mozgásuk. Legalábbis ott Újvároson csak álltak a színpadon és zenéltek. De legalább itt már volt headbangelés, villázás minden a koncertezőknek. Szóval a Gargara ismét kellemes csalódás volt számomra. Személyes vélemény szerint még sokra vihetik UnderGround téren. Bár pontatlanságok még mindig vannak egyes számokban, főleg váltásoknál. Nagyon jó hangulatot teremtettek és szemmel láthatóan élvezte a közönség. Játszottak számomra olyan ismerős számokat, mint a Lord Baphotep vagy a Bloodthirsty Victims. Ők is durván egy órát játszottak, sajnos az időt sose néztem, így nem tudok pontos adatokat mondani. Utolsó számként pedig egy Satyricon feldolgozást játszottak a közönség nagy örömére. Setlist: Lord Baphotep, Exhumátor, Monolith, Suffering Pass of Darkness, Bloodthirsty Victims, Skizofrén halott, Satyricon feldolg.

Harmadik fellépő a nyírbátori MORTEM zenekar volt. Hát köhöm. Most vagy sokat írok vagy keveset. Sztem az előbbit választom. Nekem ez a második Mortem koncertem. Először pont tavaly voltam Chromized Landen, szóval visszatérő zenekar. A zenéjük alapjába
véve death metal. De mivel nincsen dobosuk és épp ezen filozófáltam a koncerten, hogy egyes számok kifejezetten indusztriális elemeket tartalmaznak, ami érdekesen kapcsolódik a death metalhoz. Szóval valamiféle extrém metalnak lehetne nevezni őket. A számokba szerintem nagyon beleillik ez a “Rammstein” esetleg “DeathStars”-os féle tücc-tücc dobalap. Ez utóbbira inkább jellemző a dolog. Meg minden egyéb industriális jellegű zenkarra.

A legjobb hangulat eddig sztem a Mortemen volt, pedig közel se voltak annyian rajtuk, mint Gargarán. Ráadásul a bennt lévő iszonyatos hőség kezdett elviselhetetlen lenni, de azért kitartással néztem a zenekart egy kis fejfájás mellett. Az emberek valami iszonyatosat tomboltak a zenéjükre. És mivel jómagam is szeretem az “industrial” műfajt magát, így én is élveztem a koncertet. A bulit amúgy egy intróval kezdték, s hamarosan jött a zúzás. A hangzás nagyon jó volt, az ének eddig itt volt a legjobb meg talán a hangzás is. De erre rájátszik a dobgép is, szvsz. Az utolsó szám után a tömegnek sikerült őket vissza invitálni még egy szám elejéig, amit a közönség által oly annyira szeretett Satan’s Child volt. Szóval ez a buli megszeretette velem a MorteM-et, vagyis inkább maga a zenekar :). Setlist: Intro, Hazug Hittel, Kitaszítva, Reményvesztett, Mizantrópia, Légvonal, Lelki máglya, Áldozat, Átok, Eső, Emberiség hull alá, Satan’s Child

A negyedik fellépő ma este a BORNHOLM volt. Hát szégyen nem szégyen, az est egyik olyan zenekara, ami nem nagyon fogott meg a zenéjével. Pedig ma este minden zenekarban volt valami extra, jó nem mondom, hogy a Bornholmban nem volt, mert akkor hazudok. A koncerten, az a pillanat tetszett a legjobban, amikor a Sear Bliss trombitása beállt egy instrumentális szám erejéig játszani. Ezenkívül egyaránt játszottak régi és új számokat is. A tömeg nagyon jól reagált az újdonságokra és rázták a fejüket ezerrel.

Az utolsó előtti fellépő a házigazda, a debreceni NEOCHROME volt. Épp ezen a napon adták ki legújabb albumukat a Downfall/Collapse-t és vehetjük a koncertet egy lemezbemutató bulinak is. A színpad elsötétült, a tagok beálltak, majd füst gomolygott elő, s közben a szokásos intro ment. A tömeg villázott és várta a legelső számot. A hangzás jó volt, minden úgy szólt, ahogy annak szólnia kellett. Ha jól emlékszem új számok közül játszották a The Missing Reason, Across Hidden Levels, régieg közül pedig Misanthropy Pt. 2 például. Az új számok is nagyon ütnek, akárcsak az előző albumon találhatóak. Szó, ami szó, nagyszerű produkció volt. És szerintem sokan vannak ezzel így.

Az est utolsó fellépője a SEAR BLISS volt. Nem sok kellett hozzá, hogy nekik is lemezbemutató koncertjük legyen a ma este, de sajnos a Arcane Odyssey c. viselő album csupán szeptember 24-én fog megjelenni. A fáradt tömeg, erőt vett magán és összegyűlt az utolsó koncertre is. Jómagam még soha nem voltam Sear Bliss koncerten, de amit csinálnak, az valami eszméletlen jó muzsika. Bár személy szerint elég nehezen tudok kibékülni az énekes hangjával, de a harmadik, negyedik szám után már meg is szoktam. A hangzás jó volt, nem torzult semmi és senki. Szinte mindent tökéletesen adtak elő. Mindig nagy élmény egy Sear Bliss koncert. A fáradt közönség még ígyis nagyon lelkes volt. Nekem sajnos a koncertről az első fél óra után el kellett távoznom egyéb okok miatt.

Szóval az első nap összegzése képpen, nagyon sokan voltak, olyan 350-400 látogató is lehetett a fesztiválon, de a koncerteken viszont nem voltak sztem 150-200 főnél többen. Sokan kinnt ültek, bár elképzelhető, hogy nem bírták a teremben lévő iszonyat nagy hőséget, fülledt levegőt. Az est folyamán a Gargara zenekaron voltak a legtöbben, az utolsó koncertekre már kifáradtak az emberek és hazamentek.

II. NAP (augusztus 25.)

Az estét a miskolci DARK TEMPERED kezdte. Műfajilag a zenekar magát “black grind”-ba sorolja. A zene nekem alapjába véve nem tetszett. Az énekes színpadi mozgása nekem kicsit enyhén túlzás volt, és épp beszélgettem egy-két emberkével, hogy micsoda elfojtott düh lehet benne. Azt hittem néha, hogy lemegy a színpadról (amit csinált is) és megfejel ott valakit, vagy nem tudom. Enyhén volt agresszív a fickó. Zenéjük szeritem inkább HC-punkos kicsit death-es beütésű volt, az énekből is ítélve. Játszottak olyan számokat, mint például a I am True, New Messiah, Bitch Party, I Murder és a többi.

Az est második fellépője a nyíregyházi NOISE MACHINE volt. Számomra az egyik legütősebb zenekara volt a “Zajbrigád”. A trió valami iszonyat nagy hangerővel döngölte le a közönség fejét. Az extrém metalt játszó banda uralta a közönséget és nagyon jó hangulatot teremtett a Vígadóban. Számaik között még egy Sepultura feldolgozás is volt, a Territory, a közönség igen nagy örömére. Ebből is látszik, hogy a zenekarra nagy hatással voltak az olyan bandák, mint a Soulfly, Sepultura, Slayer, ami megtalálható a zenekar kedvenc bandái között is. Szóval főként a trash-es, kicsit death-es, mindenből egy “kicsit” játszó zenekar, ami vitte eddig a pálmát az este folyamán. A hangzás is jó volt, mind a két ének tökéletesen hallatszott. Ha már itt járunk a bőgős hangja se volt gyenge, akárcsak Márké (szóló/ének).

Következőnek a számomra legjobban várt zenekar, az AUTUMN következett. A debreceni doom metalt játszó zenekar eltűnt a közönség szeme elől. Semmit nem lehetett róluk tudni, én legalábbis nem tudtam friss koncertdátumokat és a többi. De aztán kiderült, hogy csinálják a lemezüket. A hangolással nagy gondok voltak. Iszonyat sokáig szenvedett a zenekar a cuccokkal sajnos. De csak kialakult egy idő után a dolog és zúzhatott a banda. A zenekar feláll a színpadra. Minden sötét lesz. Közben szól az intro a hangfalakból. Az első sorban foglaltam helyet és vártam, hogy belekezdjenek az első számba. Csend. A közönség némán áll a színpad előtt, majd a csendet megtöri az első szám dallamai. A közönség köreiben jól ismert Autumn “Himnuszt” a zenekar eljátszotta és rögtön lelkes lett mindenki. Ha meghallom azt a számot, elkezdek libabőrösödni. Valami rohadtul jól eltalálták azt a számot. A hangzás a végére kialakult, csupán a közönség létszáma volt kicsit alább, mint például az előző napon. Játszottak olyan kedvenceket, mint a Wedding, Hope, Yourself és a többi. Koncert végén egy utolsó számként a szintetizátoros énekelt el egy számot, amire jó nagy headbangelésre “utasította” a tömeget.

Az est második legjobban várt zenekara a pesti SIN OF KAIN volt. Րket utoljára még Metalmanián láttam márciusban. Hát akkor maradandót nem alkotott meg bennem, de nem felejthető zenéjük van. A black-death metalt játszó banda magabiztosan lépett a színpadra és zúzták le az emberek fejét. Jómagam csupán tisztes távolságból néztem a koncertet. Az énekes szépen elfoglalta a színpad felét. Szép nagydarab ember. Sajnos, akárcsak Metalmanián, itt sem játszották a Paradox of Fear című kedvenc számomat. Lehet hogy már a fáradság, vagy pedig a késői időpont volt az, ami miatt már nem élveztem annyira a koncertet. Ha jól emlékszem játszottak az új “The End” című albumokról is számokat. De előkerültek régi nóták, amit szintén jól vett a közönség és tombolt rá.

Az utolsó előtti zenekar a kazincbarcikai FROST nevű black metal zenekar volt. Rajtuk pontosan egy évvel ezelőtt voltam szintén a Chromized Land fesztivál keretein belül. Szokás szerint fáklyák díszítették a színpadot, tagok kifestve. Ami lelkesíthette még jobban a rajongókat a mikrofonállványon lévő kosfej és a fordított kereszt. A nép ismét a színpad elé gyűlt és tombolt a számokra. Ha jól figyeltem meg, a Froston voltak az egyik legtöbben. Úgy látszik a black metal nagyobb hatással van az emberekre, mint a death metal. Itt is egy intronak lehettünk szem- és fültanúi, majd elkezdődött a metal. A hangzás ismét jó volt, bár a Chromized Land és az UnderGround fesztivál nálam sohasem a hangzásról voltak híresek, sajnos. A zenekar is szemmel láthatóan élvezte a koncertet, akárcsak a közönség.

Az est utolsó fellépője a Negura Bunget volt Romániából. Az első olyan black metal zenekar, aki külföldről jött eme nagy eseményre. Amikor felálltak a színpadra, elkezdték behangolni a cuccost, már akkor is lehetett látni a zenekaron, hogy nagyon koncentrálnak és összpontosítsanak, hogy minden OK legyen. Rájuk voltam a legjobban kíváncsi, mert ugyebár az underground életben nagy hírnévre tettek már szert és nagyon egyéni hangzásuk van. Nos, itt is, ahogy elkezdték a koncertet, rögtön megbabonázta azt a pár érdeklődő embert aki látta és hallotta őket. Sajnos a közönség soraiban olyat is lehetett látni, aki nem tudott mit kezdeni a zenével és nem értették, hogy mit is akarnak ők, és majdhogynem gúnyosak voltak velük szemben. A zenekar profi kiállása és megszólalása most is megmutatkozott. Természetesen előkerült a havasi kürt és megcsodálhattuk a hangját. Hupogrammos és csapata nagyon érzi, hogyan is kell egy mágikus atmoszférát megteremteni, ami teljesen elvarázsolja a nézőket. Igazi pokoli vadság és nyers erő árad a zenéjükből, amit az erdő sugallata érint meg. Igazából ezt mindaz csak az érti, aki ott volt és szereti a Negura Bunget-et. Rengeteg érzés lakozik a zordság mögött, és ezt mind átélheti az, aki megismeri ezt a nagyszerű zenekart. Remek teljesítmény volt. Szerencsére még egy ráadás dalt is hallhattunk a csapattól.
Összességében egy jó kis fesztivál volt ez. A második napon egy kicsit kevesebb érdeklődő akadt, lehet elfáradt egy-két emberke vagy nem tudom, mert a második napon is elég jó kis koncerteket láthattunk. Egyik legjobb fesztiválnak könyvelhetjük el a Chromized Land fesztivált és reméljük még sokat megrendezésre kerül.

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár