VIII. Egri Rockfesztivál – Koncertbeszámoló

2008. május 17. @ Eger, Szépasszonyvölgy – Szabadtéri Színpad

A Hammer Concerts szervezésében:

2008-ban elérkezett a nyolcadik egri rock fesztivál. A koncert előtt a plakátot nézve úgy vettem észre, hogy a hazai zenekarok közül az újabb hullám került a terítékre, de azért 1-2 régi nagyobb név is ott volt, többek közt az Ossian és Kalapács Józsi bandája. Kicsit korainak tartottam a délután egyórási kezdést, mert ugyebár sok ember csak este indul el bulizni. Igaz, sok zenekar fellépett, és nem nagyon lehetett volna máshogy megoldani. Egészen jó reklám mellett sok látogatóra számíthatott mindenki, de ez csak részben volt így, de azért egészen jó hangulat alakult ki. Nézzük csak:

Kora délután elsőként a budapesti Stopyt zenekar kezdte a zúzást. Az extreme-hc zenéjükre továbbra is azt mondom, hogy egészen jó, bár most nem győztek meg annyira, mint legutóbb. Kicsit szétesettnek látszottak, és nem túlzottan látszott rajtunk az önbizalom jele. Pedig itt Egerben már nyomtak jobb koncertet is. Játszották többek között a Throatrevenge és a Fucker Station dalokat is. Sajnos ilyen korán még nem sok ember gyűlt össze. A színpad előtt csak pár ember érdeklődött, pedig ettől többet érdemel a zenekar. Ettől függetlenül volt ráadás szám is szerencsére. Legjobban a dobos teljesítménye győzött meg. Talán ő volt most a legelszántabb. Bizonyára sokkal jobb teljesítményt is fogunk tőlük látni még. Ettől függetlenül egy jó kis csapatnak tartom a Stopyt bandát, és érettnek ahhoz, hogy a várva várt nagylemezt felvegyék.

Még mindig nagyon korán volt, mindösszesen negyed 3, amikor is a My Small Community banda esett be a színpadra. 1-2 nappal előtte derült ki, hogy ők is fellépnek, mert valamilyen oknál fogva a Vida RB nem tudott eljönni a fesztiválra, és így rájuk esett a szerencsés választás. Nos, ők már sokkal magabiztosabban játszottak. Látszott rajtuk az elszántság és a jókedv. Teljesen meggyőző és pozitív benyomást keltettek. Volt kellő színpadi mozgás is, és nagyszerű dalokat hallottunk tőlük. Bodóczy Zoltán éneklése teljesen rendben volt. Nagyszerűen adta elő a dallamos, magas hangokat, vagy pedig az erős, agresszív üvöltést. Hallhattuk a debütalbum első számát, a The Choice Is Yours-t, Before You, Into the unknown és egy nagyszerű feldolgozást is, a Poison-t, amit mindenki nagyon szeret. Sajnos még itt sem voltak túl sokan a rajongók, de ettől függetlenül nagyon hangulatos és kellemes perceket kapott, aki ott volt, és együtt énekelte és lelkesítette a csapatot.

A következő csapat az Alcohol volt, amit magam is kedvelek. Semmi újat nem találtak fel, de amit játszanak, elszántan és lelkesen adják elő és megnyerő az előadásmódjuk. Az énekes hangja kiköpött Lukács Lacié, és a zene sem áll messze a korai TCS-től. Előb- utóbb, biztosan nagyobb hírnévre tesznek szert. Itt már egy pár ember összegyűlt, és nem is szaroztak, felálltak a színpadra és nyomták is nagylendülettel a szex, alkohol és a csajozós nótáikat. A fogós refrének és csöves karakteres hangja remek hangulatot keltett az olyan dalokkal, mint a: Vársz rám, Találkozunk mi még, Mire jó az élet?!, Ezen a szinten, Médiasztárok. Tetszettek a számok felkonferálásai is, kellőképpen megadták a hangulatot a dalokhoz. Volt egy kisebb tombolás is, de szerintem lehetett volna sokkal nagyobb is, ha egy későbbi órában több ember előtt adják elő a rock’n’roll életről szóló muzsikájukat, mert könnyen megjegyezhető szöveggel és remek dallammal rendelkeznek. Elég hamar azt veheti észre az ember, hogy már dalolja is a számokat. Reméljük, még nagyon sok bulit adnak a srácok, még ha nem is túl egyedi zene.

A Prosectura zenekart bizonyára nagyon sokan kedvelik, mert nagyszerűen megfogalmazott, mókás szövegekkel rendelkeznek a dalok, és ugyebár elég régóta zenélnek a srácok. Végig magabiztosan játszottak, látszott rajtuk az összeszokottság, a többéves zenei tapasztalat. Egyaránt játszottak régebbi és új dalokat is. Mint pl. a: Kell egy tank, Felperzselt szív, Tahó család és még rengeteg nagyszerű számot. Րk azok, akik szarnak mindenre és mindent humorral oldanak meg, és nem fognak soha megváltozni. Kiröhögik az emberek hülyeségeit, amiket ebben a szaros világban csinálnak. Itt is azt kell mondanom, hogy ha egy későbbi időpontban léptek volna fel, sokkal nagyobb tombolás lehetett volna, mert ugyebár eléggé bulizós zene, és szerintem van jó néhány ember, aki kedveli a zenéjüket és kíváncsiak rá, hogy hogyan is adják elő.

Ezután következett a Kalapács, amire már egészen szép számban gyűltek össze az emberek. Nekem talán az ő előadásuk tetszett a legjobban. Minden teljesen rendben volt, nagyszerű volt a zenekari teljesítmény és ugyebár Kalapács Józsi hangját szerintem mindenki nagyon szereti. Eddig is jó volt a banda, de úgy látom most még egy fokkal fentebb léptek, és egyre több rajongójuk lesz. Az új albumuk is most jelent meg a hetekben, és minden bizonnyal nagy sikere lesz. Játszottak is róla egy dalt az “A sólymok fészké”-t. Ezen kívül kedveskedtek olyan csemegével, mint a régebbi Omen Fagyott világjával vagy pedig az örök sláger dalok: Itt és most, Gép-induló. A közönség itt már igazán beindult, és együtt énekelte a dalokat. Szinte biztos vagyok benne, hogy Kalapács Józsi még nagyon sokáig fogja énekelni, hogy Mindig lesznek rockerek!

Fél 7 volt, amikor a Black-Out lépet a színpadra. Ez már egy teljesen új formáció és nekem úgy tűnt, hogy az éneklésre nagy hangsúlyt fektetnek. Többen is énekeltek, gyakori volt a kórusban éneklés is. A dallamos lágy hang mellett hallhatunk azért Robitól keményebb hangokat is, de itt az énektudásé volt a főszerep. Ezzel meg is győztek, mert szerintem teljesen jól szólaltak meg, egyáltalán nem voltak hamisak. A zene viszont számomra nem a legmeggyőzőbb volt. Lehet, velem van a probléma, de én úgy voltam, hogy oké jó, rendben van, de lazán elmentek a fülem mellett. Mindenesetre én úgy látom, hogy ez az újraformálódott csapat most megint nagyon beindult és újra sikeresek lesznek. Nyáron stúdióba is vonulnak, hogy felvegyék az új lemezt. Gondolom, utána sok koncert várható. Az is lehet, hogy egy kicsit több idő kell, és jobban beérnek majd a dalok, és akkor mindenkit jobban meggyőznek. A közönségen is úgy láttam, hogy kevesen értették meg, hogy mit is akarnak játszani, de azért figyelmesen kisérték és nézték végig a háromnegyedórás műsort. Ez volt a nap leglágyabb koncertje, de ilyen is kell, mert nem mindenki szereti az agresszív zenéket.

Kora este lépett fel a Subscribe. Nem szaroztak, rögtön belekezdtek és lezúztak mindent. A zenéjükről szinte a maximális káosz jött le. Ugyanis a két énekessel előadott dalok nagyon ütöttek, és ketten együtt hatalmaz zúzást vittek véghez. A színpadi mozgásuk is nagyon tetszett, ezzel is még inkább fokozták a hangulatot. Mindent elkövettek, hogy megmozgassák a közönséget. Végig lendületes számok követték egymást, néha hallhattunk lassabb dallamosabb részt is, – aki ismeri a bandát, az tudja jól, hogy milyen is a zenéjük – de utána pillanatok alatt jött a mosh és a káosz. Egy magabiztos csapatnak tűntek és látszott rajtuk, hogy jó néhány koncertet adtak már. Helyenként elsöprő erejű viharként tomboltak. A modernebb metal kedvelő fanokat biztosan nagyon meggyőzték. Nem igazán találtam hibát az előadásukban. Úgy veszem észre, hogy hazánkban is egyre jobban felkapott lesz ez a fajta modern megközelítésű zúzás, amit valamivel fűszereznek. Mindenesetre nagyon meggyőző produkciót láthattunk.

A nézőszámot és a színpadelőtti mozgást nézve a Depresszió vitte el a pálmát. A magam személyes véleménye az, hogy a zenéjüket nem nevezném túl értékesnek, és szinte minden dal ugyanarra épül, csak valamiért a fiatalok nagyon szeretik ezt a fajta ugrálós zenét, amiben azért fogós dallamokat és egészen jó szövegeket találhatunk. Amikor utoljára láttam őket, akkor jobban tetszettek, szerényebbek voltak és szerintem jobban játszottak, mert néhol pontatlanok voltak most. Nekem úgy tűnt, kezd a fejükbe szállni a dicsőség. Mindenesetre mégis rájuk voltak a legtöbben kíváncsiak. Ugyebár nagyrészt a pénz a fontos mindenkinek, ahol meg ők fellépnek, leesik pár garas a földre. December elsején jelenik meg az új lemezük, kíváncsian várom, hogy milyen újítást hallunk tőlük. Aki szereti a Depressziót, az biztos hogy nagyon jól érezte magát, mert bulizni jót lehet egy ilyen zenére.

A főidőben az Ossian zenekart láthattuk, és majdnem ugyanannyi ember volt kíváncsi a zenéjükre, de itt teljesen kicserélődött a rajongói tábor. Itt az igazi magyar metal rajongók voltak, akik a fémesebb zenéket kedvelik. A látottak alapján megint azt kell mondanom, hogy ők is játszottak már jobban, de a lelkesedés az most is ugyanúgy maximális Paksi Endrénél, mint a megalakulásuk idején. Hallhattuk az Acélszív, Élő Sakkfigurák, Rock’N’Roll Démon, Ítéletnap, A Rock Katonái című dalokat, és az újabb albumokról is szemezgettek. Nagyon jó hangulat alakult ki a koncert ideje alatt. Hangulatilag talán hozzám ez állt a legközelebb, de lehet, másnak nem az Ossiané volt a legjobb. Szinte minden dalt folyamatosan végig énekelte mindenki, és megmozgatta az egész nézőközönséget a zenéjük. Akik a lelátókon voltak, azok is felálltak és együtt üvöltötték a szövegeket. Biztosan sokan várják a következő Ossian koncertet, hogy láthassák Paksi Endre végtelen kitartását.

Egy kicsit megijedtem, amikor láttam, hogy szinte mindenki a kijárat felé vette az irányt. Igaz, nagyon sokan el is mentek, de szerencsére azért jó néhány ember maradt a Horda zenéjére. Sőt, sokkal többen, mint a kora délutáni fellépők előtt. Már régebben láttam a Hordát, de akkor még nem voltak számomra annyira meggyőzőek, mint most. Maximális teljesítményt nyújtottak a kicsit az újabb, Sepu-s irányvonalra jellemző zenéjükkel. Aki még ott volt, mindenki tombolt és jól érezte magát az olyan dalokra, mint a: Csak egyszer él az ember, Leveszem a kezem rólad, Az ördög közénk állt. Úgy érzem, a hamarosan megjelenő debütalbumuk igen erősnek ígérkezik. Már most sokan kíváncsiak a Hordára, és már kialakult rajongótáboruk van. Erősen, izmosan szólaltak és dörrentek meg. Lehengerlő teljesítményt nyújtottak. Utolsó zenekarként, hajnali egy órakor nekik sikerült a maradék emberből a maximumot kihozni. Sőt, én úgy vettem észre, hogy sokan hallgatták volna még tovább ezt a zúzdát. Biztos vagyok benne, hogy a Horda hamarosan fellép Egerben, mert még a zenekar is megjegyezte, hogy remek a közönség itt számukra. Várjuk őket nagyszeretettel.

Remek szervezés alatt egy jó fesztivált láthattunk. Bizonyára jövőre is ugyanúgy megrendezik, és ismét együtt tombolhat az egri közönség. A security-sek is teljesen pozitív élményt hagytak bennem. Jól végezték a munkájukat, de nem voltak durvák, teljesen korrektek voltak. A WC-t is, aki használta – már aki fizetett érte 🙂 – az is elégedett lehetett. A hangosítás is teljesen megfelelő volt. Egészen gyorsan és precízen belőtték a zenekarok cuccait. Talán az ételt furcsálltam egy kicsit, mert egy darabig elérhető volt az éhezők számára az amerikai hot-dog, de kb. pont akkor tűnt el, amikorra már többen lettek és több éhes ember lett volna. Igaz, nem mindenki foglalkozik ilyennel, csak megjegyeztem. A fanok vehettek cd-ket is, akinek a koncertfellépés után megtetszett a zene, vagy épp már régóta vadászik és gyűjt a cd-re.

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár