Koncertbeszámolók

Villagers of Ioannina City – Koncertbeszámoló

2022. november 17. @ Budapest, Instant-Fogas Komplexum

Nem tudom, vajon hányan ismerhetik hazánkban ezt a viszonylag fiatal görög zenekart, de egész biztosan nem elegen. Én is még csak alig több, mint két évvel ezelőtt fedeztem fel őket, viszont nagyon rövid idő alatt hatalmas kedvenceimmé váltak! Olyannyira, hogy a 2019-es Age of Aquarius (a debütáló Riza után az egyetlen nagylemezük eddig) egyenesen az évtized albuma nálam! Hozzáteszem, ez nem holmi eltúlzott, hangzatos nagyotmondás részemről, hanem egy alaposan megfontolt, határozott kijelentés! Nem tartozom azok közé, akik könnyelműen dobálóznak a “tökéletes album” kifejezéssel, sőt, még a tíz pontot is elég ritkán osztogatom ki egy-egy kiadványra, de jelen esetben bátran merem állítani, hogy ennek a több, mint egy órás albumnak egyszerűen egy gyenge pillanata sincs! …és nem csak a nóták fantasztikusak rajta, de a hangulata, a hangzás, a hangszerelés, illetve a dalok szerkezeti felépítése is kiváló, és egy kibaszott jó íve van az egésznek! A pszichedelikus rock és stoner metal alapokat rendkívül ízlésesen és abszolút jó arányban ötvözik a görög folk-kal, amit fúvós népi hangszerek, egész pontosan duda, klarinét és kaval tesznek autentikussá. Mindemellett meg kell említenem, hogy az alapvetően pozitív, természetközeli dalszövegeik sem holmi felszínes közhelyek, hanem mély spirituális tartalommal bírnak. Szerencsére az énekhanggal sincs bajom, pedig sok esetben ezen csúszik el nálam egy-egy zenekar, hiába nagyon jók zeneileg.

Azt hiszem, így már érthető, hogy miért jelentett óriási örömöt számomra, mikor megláttam, hogy az év végi európai turnéjuk Magyarországot is érinti. Nem is volt kérdés, hogy kötelező mennem, de még az sem, hogy írnom kell róla. Úgy gondolom, hogy azok után, amennyi élvezetes pillanatot okoztak nekem a zenéjükkel az a minimum, hogy igyekszem népszerűsíteni a zenekart, ahogy csak tudom. Külön pozitívum, hogy a párom és néhány jóbarátom is nagyon szereti őket, akik szívesen velem tartanak az előadásra, így egész biztos lehettem benne, hogy egy nagyszerű estének nézünk elébe. És akkor a jegyárakat még nem is említettem! 2900 forintos early bird?! Hát ez szinte nevetséges összeg egy ilyen bandáért, én még tízezret is simán adtam volna érte!

A budapesti koncertnek az Instant-Fogas adott otthont, ahol még sosem jártam, így volt bennem egy kis izgalom, hogy vajon milyen körülmények fogadnak majd. A kezdés 20:40-re volt kiírva, de mi kb. 30 perccel hamarabb érkeztünk, hogy jó helyet tudjunk foglalni. A bejutás nagyon simán zajlott, sorban állás nem volt. A helyszín belülről szimpatikus és hangulatos, ami igazából egy rakás külön helységből álló labirintus-szerű komplexum. A koncertterembe érkezve meglepődve tapasztaltam, hogy milyen kis helyről van szó! Még el is bizonytalanodtam egy pillanatra: “biztos, hogy itt lesz?” A színpad olyan kicsi volt, hogy azon gondolkodtam, hogy fog ezen a zenekar elférni? A dobszerkó bal oldalra tolva, mögötte a szinti, jobb szélen a technikus, közte pedig mindössze pár négyzetméternyi terület állt rendelkezésre a mobilis zenészeknek. A szintkülönbség még egy méter sem lehetett a nézőtérhez képest, amit szinte csak egy kordon választott le, így gyakorlatilag át lehetett nyúlni a színpadra. Kíváncsian vártam, hogy mi lesz ebből? Mindenesetre addig megkerestük a ruhatárt, ahol leadtuk a kabátokat (500 Ft/darab), majd célba vettük a parányi merch pultot. Azonnal el is rakattam magamnak egy pólót és egy pulóvert, amit a koncert után terveztem birtokba venni. Előbbit mellesleg 7, utóbbit pedig 14 ezer forintért árulták, de volt ott egyéb is, pl. a barátom egy baseball sapkát vásárolt. Közben egyre kezdtek gyülekezni az emberek a színpad előtt, ezért mentünk is előre. Mivel fotózni is szerettem volna, a helység bal elején helyezkedtünk el, ahol a barátságos security-s srác engedélyével be tudtam lépni a színpad és a backstage bejáratát elválasztó minimális szabad területre. A hangzás itt ugyan nem volt a legjobb, de kompromisszumot kötöttünk, mert legalább így kényelmesen elfértünk, és kedvező rálátásunk volt a zenészekre közvetlen közelről. Közben szépen megtelt a nézőtér is. Ha tippelnem kellene, kb. háromszázan lehettünk, de sokkal többet szerintem nem is bírt volna el a hely. Akkora tömeg viszont szerencsére nem lett, hogy problémássá váljon az ott-tartózkodás, illetve az esetleges ki-be járkálás a mosdóba, vagy a büfébe.

Durván 10 perc csúszással végre felvonultak Joánina város lakói, és elfoglalták helyüket a színpadon, aminek hátterében nagy betűkkel megjelent a zenekar neve az óriáskivetítőn. Nagyjából sejtettem, hogy mire számíthatok tőlük élőben, mert a YouTube-on is megtalálható 2020-as athéni koncertjüket is láttam már párszor. Ez a két órás official live anyag a Through Space and Time címet viseli, amit szintén bátran merek ajánlani mindenkinek, mert nagyon jó! Éppen ezért azonnal feltűnt, hogy a felállásban komoly változások történtek ahhoz képest, ugyanis sem az akkori klarinétos, sem a dudás nem volt itt, hanem egy harmadik személy helyettesítette őket mindkét hangszeren felváltva. Amikor pedig egyidőben kellett volna megszólaltatni azokat, az egyiket samplerekkel oldották meg. Nem igazán tudom követni az aktuális lineupot, de nekem úgy tűnik, hogy mindössze az évről évre más külsőt öltő Alex (ének, gitár), valamint Akis (basszusgitár) és Aris (dob) a fix tagok, a fúvós és szintis úriember pedig vagy új a bandában, vagy csak kisegítő zenész.

Cseppet sem meglepő módon az Age of Aquarius intrójaként funkcionáló Welcome-mal nyitottak, természetesen az ahhoz szervesen tartozó címadó dallal együtt. Az első gitárpengetések közben még volt bennem némi izgalom, hogy hogyan fog szólni, de aztán a többi hangszer becsatlakozásával megnyugodva konstatáltam, hogy a hangosítással nincs különösebb probléma. Sajnos számtalanszor tapasztaltam már, hogy tönkreteheti a zenei élményt, ha az nem tökéletes. Mondjuk a dal végén a klarinétszóló elég halk volt, de egyelőre ezt a hangzás szempontjából nem éppen a legjobb választásnak számító pozícióm rovására írtam. Alex Karamentis frontember szerencsére élőben is jól énekel, ami nem árt a produkciónak, de igazából a hangszeres szekciót sem érheti különösebb panasz. Ez a kiváló nóta azonnal megalapozta a hangulatot, amit közvetlenül követett a Nova, ami mellesleg a kedvencem a debütáló nagylemezen, és az egyetlen angol nyelvű is azon, ha jól emlékszem. Nagyon király bőgőjáték van ennek a számnak a vége felé. Bevallom, a Riza albumot kevésbé ismerem, mert – bár azon is vannak élvezetes pillanatok bőven – valljuk be, hogy még közel sem az a kategória, amit az Age of Aquarius képvisel. Véleményem szerint mindössze ez az egy olyan tétel hallható rajta, ami felfért volna akár az Aquarius-ra is.

A folytatásban maradtunk a korai korszaknál, a Perdikomata következett, ami egy kissé blues-os beütésű, meglehetősen lassú, közel nyolc perces darab. A korábbi állomások setlist-jeiből kiindulva úgy sejtettem, hogy ezután az instrumentális Skaros jön majd, ezért ekkor éreztem alkalmasnak az időt körbejárni a termet, más helyekről is szemügyre venni a színpadot, beszerezni némi innivalót, valamint meglátogatni a mosdót is. Ez nem okozott különösebb gondot, elég jól lehetett közlekedni a viszonylag szellős, és mellesleg kifejezetten kulturáltnak tűnő tömegben. Hátul, a keverőpult mögött egyébként sokkal arányosabban szólt, faszán lehetett hallani mindent. Látni már kevésbé, de még az sem volt vészes, mert a terem végében lévő lépcsőfokokra fel lehetett állni. A jobb oldalban egy nagy oszlopokkal elkülönített kocsmapult helyezkedett el, ami a koncert közben szinte teljesen szellős volt, viszont onnan is rá lehetett látni valamelyest a színpadra, ezen keresztülhaladva pedig könnyedén el tudtam jutni teljesen előre. Közben – ahogy tippeltem – jött is a Skaros, ami leginkább olyan, mint egy hosszan elnyújtott interlude, de egyébként szerintem nagyon jól működik koncerten. Ezt egy roppant kedves srácnak köszönhetően közvetlenül az első sor jobb széléről élvezhettem, mert udvariasan beengedett maga mellé fotózni. Majd jött az Arrival, ami konkrétan egy rövid átvezető tétel a duda főszereplésével. Ezzel átmenetileg vissza is tértünk “a Vízöntő korához”, én pedig közben bal előre a “helyemre”.

Ahogy a lemezen is, az Arrival a Father Sun című nótát készítette elő, ami egy rendkívül élvezetes folk-stoner fúzió izmos riffekkel és domináns népies dallamokkal klarinéton. Ennek a dalnak a második feléről készítettem egy pár perces videót is (lásd lejjebb), szerintem az önmagáért beszél. A tracklist tovább követte az albumot, jöttek szépen egymás után a jobbnál jobb szerzemények. Először a kellemesen dub-os ritmikával indító, majd a második felében hirtelen beinduló Millennium Blues. Ez a tempóváltás kb. olyasmi ebben a dalban, mintha mondjuk egy elegáns bárból átmennénk egy rock buliba a kocsmába. Aztán jött a kifejezetten lendületes Cosmic Soul, a végén egy király gitárszólóval. Nagyon élveztem ezeket a perceket, amivel szemmel láthatóan nem voltam egyedül, mert a közönség is egészen megélénkült ekkorra. Nem is csoda, mert ezekre a fülbemászó bőgőtémákkal kísért fogós ütemekre már jóformán táncolni is lehet! A muzsikus fiúk pedig becsületesen odatették magukat. Szó sem volt itt semmiféle enervált hozzáállásról, ment a zúzás rendesen!

A műsor végéhez közeledve természetesen felcsendült a Riza lemez egyik legnagyobb slágere is, a folkos dallamokkal és masszív riffekkel operáló Ti Kako. Becsukott szemmel erre könnyen valami balkán hegyvidéken legelésző kecskék, vagy juhok között találhatja magát az ember képzeletben, legalábbis én valami hasonlóra tudok asszociálni közben. A honfitárs közönség nagyon szereti ezt, az athéni koncerten szinte egy emberként kántálják kórusban a szövegét Alex-szel. A végére ráadásul ez is rendesen beindul, jól meg lehet mozgatni a nyakakat rá. Az este utolsó dalaként felkonferált For the Innocent-re nemkülönben, ami az egyik legütősebb sláger a zenekar repertoárjában, mellesleg az Age of Aquarious lemez első klipnótája is egyben. Sodró tempójával, illetve a jól eltalált dudakísérettel megtámogatott zúzós refrénjével igazi csúcspontot jelent, mondhatni tökéletes finálé. Természetesen férfiasan odatették ezt is, így bárki kitombolhatta magát a végére, aki még nem tette. A végén a közönség hangos tapsviharral fejezte ki elégedettségét, amit őszintén szólva maximálisan meg is érdemeltek, aztán elköszöntek és levonultak a backstage-be. Nyilván ezzel még nem volt vége, mert szinte biztosan lehetett tudni, hogy lesz némi ráadás. Szerintem még akkor is visszajöttek volna, ha eredetileg nincs betervezve, mert a rajongótábor elég lelkesen várta, hogy ez megtörténjen. Így is lett, végezetül eljátszották még a Zvara/Karakolia EP mindkét dalát, amikről simán elhinné bárki, hogy valami görög népdal feldolgozások. Jó is volt ez így zárásképpen.

Összegezve az estét: határozottan kijelenthetem, hogy egy kiváló koncert részesei lehettünk, minden percét élveztük! Bár a végén abszolút elégedetten távoztunk különösebb hiányérzet nélkül, azért hagy említsek meg egy utólag már eléggé fájó dolgot, hogy két hatalmas kedvencem, a kifejezetten pszichedelikus és katartikus Part V, valamint a Dance of Night is lemaradt a setlist-ről. Ez már csak azért is nagyon bosszantó, mert a turné többi állomásain ezeket is játszották, ráadásul nem valami más helyett, hanem két dallal többet, mint nálunk. Na, úgy lett volna igazán fenomenális a buli! Viszont így is kaptunk egy közel két órás műsort, ami kétségkívül teljesen rendben volt. Nem kérdés, hogy ha egyszer újra jönnek Magyarországra, mi egész biztosan ott leszünk megint!

Végezetül még annyit, hogy a hellyel, a hőmérséklettel, a biztonsági személyzettel és a közönséget alkotó társasággal sem volt semmi bajom, ez a családias klubkoncert feeling nekem abszolút bejött! Szívesen visszatérek az Instant-Fogasba máskor is, ha alkalom adódik. Köszi mindenkinek mindent!

SETLIST:

Welcome
Age of Aquarius
Nova
Perdikomata
Skaros
Arrival
Father Sun
Millennium Blues
Cosmic Soul
Ti Kako
For the Innocent
Zvara
Karakolia

Villagers of Ioannina City221110

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek