VOLT Fesztivál 2008 – Koncertbeszámoló

2008. július 2-5. @ Sopron, Lővér Kemping

Mindenhol jó, de legjobb Sopron, szól a VOLT fesztivál ismert szlogenje. Lehet vitatkozni, hogy ez igaz-e magára a fesztiválra vagy sem, azonban nekem számos kellemes emlékkel szolgált már a város és amikor csak tehetem ellátogatok oda. A VOLT fesztiválon azonban négy éve nem tettem tiszteletemet, valahogy mindig úgy alakult, hogy egyetlen számomra érdekes zenekart sem sikerült leszervezniük, azonban idén változott a helyzet, így ismét tiszteletemet tettem a Hűség Városában.
Vonatom szerda délután tetemes késéssel érkezett meg a soproni állomásra, így sajnos már azzal a tudattal indultam a fesztiválra, hogy a Cool Head Clan műsoráról biztosan lecsúszok. A fesztivál különbuszával pár perc alatt a rendezvénynek otthont adó kemping bejáratánál voltam a busz utasaival egyetemben (később a busz szolgáltatása pénzes volt). A sajtójegyet gond nélkül átvehettem, nem volt semmilyen fennakadás a rendszerben, a látogatók nagy része már előző este letáborozott az idén korábbi időpontra tett kapunyitás és 0. nap miatt.

A fesztivál emlékeimben még sokkal kisebbként, emberközpontúként élt, így igencsak meglepődtem a kibővített és így is zsúfolásig megtelt sátorozó helyeken és a zsúfolt utakon, ahol esetenként (főleg éjszaka) lépésben is alig lehetett haladni. A fesztivál tényleg rászolgál a kis Szigetként történő emlegetésre, több és változatosabb kínálatú színpad biztosítja a látogatók felhőtlen szórakozását, mint annak előtte, bár a drága, de cserébe sajnos kevésbé magas minőségű ételeket is átvette a nagytestvértől. Így lehetett egy falatnyi gyros 750 Ft vagy egy hot dog 500 Ft! A fesztiválok elemi kiegészítőjéről, a sörről nem is beszélve. A csapolttal még nem is lett volna gond, a 300Ft nem kiugróan magas ár érte, de a minőségére többen panaszkodtak, a dobozos változattal sem voltak maradéktalanul megelégedve, többször langyosan került a vásárlók kezébe a malátaszörp. Azért egy olyan fesztiválon, amit egy neves sörgyár támogat és annak a székhelyén rendezik, talán oda lehetne figyelni az ilyesmire.

Negatívumként említhetem még a bandák felettébb érdekes megosztását a sátorok és a színpadok között, többször nem lehetett bejutni egy-egy zenekar koncertjére! A nagyszínpad melletti téren ha megállt az ember egyszerre hallhatta az mr2 és a nagyszínpad műsorát, az egyik italozóból hallatszó zenét, a soproni rocktár műsorát és egy kivetítőn futó Sziget reklámot, természetesen zenei betétekkel. Nem tudom ez az elrendezés kinek az ötlete volt, de remélem sokáig kellett ott állnia, és jövőre kijavítja ezt a hibáját!

Mint említettem a Cool Head Clan műsoráról már lemaradtam, így csak az utánuk következő Drawing zenekart láthattam. Egyszerű HC-szerű zenét nyomtak, azonban ez a dögmeleg Headbangers Ball Arénában cseppet sem tudott lekötni, így hamar tovább is mentem a Red Lounge sátorba, ahol internetezhetett a netfüggők hada, ezen kívül egy gyönyörű piros Ferrarit is megcsodálhatott bárki, aki már elmúlt 18 éves (vagy nem, ugyanis az egyik ott dolgozó őrtől megtudtam, hogy sokan próbálkoztak mások személyi igazolványával bejutni). A Red Lounge után a VOLT Civil faluja felé orientálódtam, útközben belehallgatva a Budapest Bár előadásába is.

A civil szervezeteket bemutató helyszínen töltöttem el a Junkies koncert idejét, de legalább megtudtam, hogy még mindig nem vagyok egészen borderline. Ettől fellelkesülve indultam a Pokolgép koncertjére, ahol már szép számban gyülekeztek a rockerek a továbbra is fullasztó hőség ellenére.

A hosszas beállás után – miközben arra gyanakodtam, hogy elfogyott pár üveg itóka a színfalak mögött, ugyanis a tagok előszeretettel beszéltek a női nemi szervről – végre felcsendült Orff Carmina Buranaja és kezdetét vehette a Pokoli Színjáték. Szerencsére a hangzás hamar helyreállt csak egy-két gerjedés zavarta az összképet. A csapat egésze vidáman, felszabadultan játszott, gondolom tetszett nekik a zsúfolt sátorban zúzó rockerhad látványa, mert nem nagyon állt le a buli. Jöttek sorban a klasszikus és még kevésbé klasszikus dalok, a zenekar szinte minden korszakából válogatva. Bon Scott emlékére, Ítélet Helyett, A jel, A Háború gyermeke, Újra születnék. Ezek olyan dalok, amiket remélhetőleg senkinek sem kell bemutatni. A korai Rudán érából előkerült a személyes kedvencem, A harang értem szól, Aki másképp él, Adj új erőt és a ráadásban a gyönyörű lírai Hol van a szó. Az újabb lemezekről az Így szép az élet, a Túlélő és a Sajtot oszt a róka került a programba. Szerencsére kiderült, hogy az előre tervezettnél többet játszhat a Gép így egy 5 számos ráadást élvezhetett a nagyérdemű, a végén természetesen a Mindhalálig Rock”n”rollal. Nagy Dávid tőle szokatlanul még egy George Fishert idéző hajpörgetést is bemutatott, de az egész zenekarról elmondható, hogy nagy kedvvel játszották végig ezt a körülbelül másfél órát. Voltam már jobb koncertjükön és rosszabbon is, de ez a buli a számomra kedvesebbek között lesz feljegyezve.

Pokolgép után a Pataky Attila vezette Edda zenekar következett, akik azon az estén engem nem tudtak lekötni, persze a rajongóik teljesen megtöltötték a sátrat, lengtek a zászlók, de ez nekem azon az estén valahogy nem jött át, pedig Alapi István gitározását máskor órákig tudnám nézni, annyira jónak tartom. Persze a legnagyobb beindulás a slágerekre volt: Éjjel érkezem, Minden sarkon álltam már, Hűtlen, Kölyköd voltam, Gyere Րrült, Mi vagyunk a rock. Táncoltak a sátorban a kisgyerekektől egészen a középkorúakig minden korosztály és szubkultúra képviselői, én azonban a koncert közepe/vége felé inkább áttáncoltam magam Mystery Gangre. Azaz csak táncoltam volna, ugyanis a CIB színpad előtti út is tömve volt olyanokkal, akik nem fértek be az aprócska színpad előtti térre, de mindenképpen bulizni akartak a kellemes rockabilly zenére.

Este 11 után nem sokkal kezdődött az aznapi főzenekar, a Tankcsapda koncertje, amit sikerült egy kis kavarodás miatt lekésnem, csak arra értem oda, hogy Lukács Laci mindenki szexuális tárgya lesz. Nem mondhatnám, hogy túlzottan nagy tombolást mutatott be a soproni publikum, minden különösebb megerőltetés nélkül tudtam magamat hátulról a második sorig verekedni majd vissza. Ugyanis a hangzás elől még pocsékabb volt, mint hátul, bár nyilván az sem segített, hogy Laci hangja sem volt csúcsformában. Szerencsére az újabb albumokról csak az Adjon az ég, Azt mondom állj, Nem kell semmi, Füst és lábdob és a legújabb Elektromágnest kellett végigszenvedni egyébként a műsor gerincét a régebbi dalok adták. Volt Baj van! (különösen azok érezhették magukat bajban, akiket a szám kezdetekor lőttek fel a katapultból!), a “csajozós” számok közül a Kis orosz lány, Nem érdekel, Fordulj fel továbbá a 3 grácia, bár utóbbi témája az előbbiekkel ellentétben tényleg a csajozás pozitív oldalait mutatja be!:) Előkerült a régóta nem hallott Lopott könyvek (személyes favorit), Rock”n”roll rugója, Ez az a ház. A ráadásban a megszokott Mennyország Touriston kívül az Egyszerű dal, az Üdvözöl a Pokol és a koncertprogramból sokszor méltatlanul kimaradó Legjobb Méreg kapott még helyet és a koncert végén Lukács nem játszotta el a Lemmytől átvett basszusgitár-gerjesztést.

Csapda után számomra már csak az F.O. System exkluzív koncertje maradt hátra a napból, bár a hosszú beállás alatt többször is az elalvás gondolatával játszottam, végülis nem bántam meg, hogy maradtam. A körülbelül félházas Headbangers Ball Aréna közönsége láthatóan vevő volt Mátyás Attiláék zenéjére és nem csak Ganxsta Zolira voltak kíváncsiak a dobok mögött. Némi hangzásbeli problémák ellenére azonban a késő éjszakai órán nagyon hangulatos volt ez a külsőségektől mentes dark rock zene. Mivel a csapat viszonylag rövid ideig volt aktív, nem adtak ki tonnányi lemezt, így az 1990-es, saját magukról elnevezett lemezük legjavát hallhatta a vége felé eléggé elfáradt közönség. Ha a pletykák igazak, akkor jövőre ismét fellép valahol a banda, aki teheti mindenképpen nézze meg őket.

A koncert után még keringtem egy kicsit a fesztiválon, ismét jó sok ismerőssel összefutottam, majd nyugovóra tértem volna, ha valami monoton gépzenétől nem remegett volna az egész sátor, ahol aludtam!

A következő két napot sajnos kihagyni kényszerültem, így csak szombatra tértem vissza a Voltra, de sebaj, úgyis az a nap érdekelt legjobban.

Elsőnek a helyi fiatalokból álló Amadea műsorát néztem meg. A csapat lelkesen tolta a goth metalra hajazó témáit, némi death metallal vegyítve, de sajnos a szép számban megjelent közönségnek csak egy kis részét sikerült megmozgatniuk, valószínűleg a korai időpontnak és a nagy melegnek köszönhetően, mert a zenekar hozzáállásával nem volt probléma. Mindkét eddig megjelent EP-jükről játszottak egy-két új dalt adagolva a népnek. Sass Márton hörgős a vaduláson és derékig érő hajának lóbálásán kívül a közönséggel is jól tartotta a kapcsolatot, ugyanez nem mondható el Cser Ágnesről, bár neki sokkal szebb hangja van! 🙂 A koncertet Smici is végignézte, talán van valami rokonság közte és a zenekar fiatal gitárosa, Schmiedl Balázs között.

Amadea koncert után rohantam át a Samsung Arénába, ahol már javában készülődött a Tűzmadár! Sajnos a zenekart jópár éve nem láttam élőben, azóta nem egy tagcserén átesett a banda, én csak Schrott Péter énekest ismertem fel magabiztosan a régi gárdából. A koncertre egy rossz szavam se lehet, energikus, jó hangulatú bulit nyomtak le a srácok körülbelül 50 percben, számomra az abszolút csúcspont az Élünk még, különösen annak refrénje volt! A közönségnek is láthatóan bejött ez a fajta progresszívebb megközelítésű heavy metal. Hangszereseket nem is tudnám kiemelni, mindenki hozzárakta a maga részét a kerek egészhez, Schrott Péter pedig a tőle megszokott magabiztossággal énekelte a dalokat. A már említett Élünk mégen kívül biztosan elhangzott a Colombus, Másról szól, Miért nem én lettem? És a koncertet záró Fények. Azt hiszem ezentúl ismét jobban odafigyelek erre a csapatra, mert érdemes.

Tűzmadár után a Méhek zenekar antikoncertjére szerettem volna bejutni, de hát ismét esélytelen volt a bejutás a CIB színpad elé, így a Sárga tengeralattjáró sramli verziója után távozóra vettem a figurát, hogy megtekintsem az általam már ezerszer látott szombathelyi Lord zenekart. A koncert most sem tartogatott túl sok meglepetést számomra, ami a programot illeti, de Gidófalvy Attilát valaki más helyettesítette a koncerten valamint Sipőcz Ernő, a Lord eredeti énekese is tiszteletét tette egy szám erejéig (Egyedül) a deszkákon. Elhangzott többek között még az Itthon vagy otthon, Virágdal a XXI. Századból, Kisfiú majd a végén az elmaradhatatlan Vándor. A közönségre itt is igaz, amit az Eddánál leírtam, mindenféle szubkultúra és generáció képviseltette magát, szinte teletömve az amúgy nem kicsi Headbangers Ball Arénát.

Moby Dick koncertjét most csak távolról figyeltem, szinte ugyanazt a műsort nyomták le, mint az Avalon Clubban a Húsvéti Metal Viharon, szóval Sopron is kapott egy nagy adag Kegyetlen Éveket és további korai thrash csapásokat.

Moby Dick után a fesztivál egyik sztárfellépője, a svéd Clawfinger következett. Nem mondhatnám, hogy én vagyok a zenekar legavatottabb ismerője, de az olyan számok, mint a Zeros&Heroes, Nigger, Life will kill you engem is rendesen megmozgattak, bár talán az énekes Zak pólója tetszett leginkább: Rehab is for quitters. Ha ezt szegény Ozzy látná! 🙂
Nagy zúzást vittek végbe az agyig megtelt sátorban, be is indult rendesen a közönség. A keverőtől a színpadig csak úgy hullottak az emberek a nagy mozgásban, a levegő is egyből felforrósodott! Talán jobb lett volna a Clawfingert tenni a nagyszínpadra az URH helyett, a rajongótáboruk kétség kívül sokkal nagyobb. Akinek még mindig nem volt elég a zenekarból, megnézheti őket augusztus elején a Szombathelytől 20 km-re megrendezett bildeini Picture On fesztiválon.

Clawfinger koncert vége felé utamat a nagyszínpad felé vettem, hogy Offspringre valami tisztességes helyet foglaljak magamnak, de hamar elmenekültem az URH miatt. Nem túlzó szerintem az a kijelentésem, hogy egy full amatőrökből álló garázsbanda is ötletesebb zenét csinálna két hónap alatt, a közönség jelentős része is inkább az Offspring mint miattuk volt a nagyszínpad előtt. Ok, hogy underground alapbanda meg kult és satöbbi, de ez így nagyon égő volt, és közel sem voltam egyedül a véleményemmel. Talán jól mutatja az is, hogy a műsoruk végén szinte taps nélkül vonultak le!

A fesztivál végére hagyta legnagyobb attrakcióját a VOLT, jelesül a hazánkban először járt Offspringet. Ha valaki azt mondja nekem 10 évvel ezelőtt, hogy Sopronban élőben fogom hallani a Pretty Fly-t vagy a The Kids Aren”t Alrightot, akkor azt hiszem sürgős orvosi kivizsgálást javasoltam volna neki.
Nem sokkal 11 után színpadon is termett a négy amerikai zenész egy vendéggitárossal kiegészülve és belecsaptak az Americanába. A közönség egyből megőrült, ilyen sokemberes zúzást itthon nem sok koncerten tapasztaltam, mondjuk itt volt emberanyag rendesen, a hivatalos adatok szerint közel 20000-ren voltak kíváncsiak az Offspringre. Minden különösebb cicoma vagy átkötő szövegek nélkül nyomták le a 75 perces bulit, ezért és a viszonylagos rövidség miatt kicsit hakniérzésem volt, de ez inkább a koncert után jött elő. A vendéggitárost szintén nem értettem, hogy miért van a színpadon, a zenéhez nem sokat tett hozzá, különösen akkor nem, amikor Dexter nyakában is gitár lógott. A hangosítással is voltak problémák, eleinte nagyon erőtlenül szóltak, de szerencsére hamar helyreállt a rend és mehetett tovább a best of program, pár új számmal fűszerezve. Dexter Holland helyett inkább a gitáros Noodles kommunikált a közönséggel, még egy kis poénkodásra is futotta az erejéből, amikor az egyik nóta alatt megkérdezte, hogy ugye mindenki letöltötte már az új lemezt? Ezen kívül ő mozgott a legtöbbet, míg a többiek, főleg Greg K basszer inkább csak egyhelyben állt. A közönség pedig hallhatóan ki volt éhezve egy Offspring koncertre, hiszen minden nótát tele torokból üvöltöttek és nem csak a refréneket, hanem a verzéket is. A Bad Habit kiállásakor pedig közel húszezer ember ordította a soproni éjszakába, hogy “Something”s odd I feel like I”m God, you stupid dumbshit goddamn motherfucker”. A legnagyobb slágereket még a rendes műsoridőbe bepasszírozták, itt kapott helyet a Gone Away, Pretty Fly, Why Don”t You Get a Job, All I Want, Want You Bad, az új lemezről három szám (Half-Truism; You”re Gonna Go Far, Kid; Hammerhead), a számomra nagyon kellemes meglepetés Staring At The Sun és Walla Walla is. A záró The Kids Aren”t Alright előtt megtudtuk, hogy a mostani turnén a magyar volt a legjobb közönség (nyilván máshol mást mondtak :). Levonulás után persze gyorsan visszajöttek, hogy eljátsszák nekünk a Can”t get my head around you, What Happened To You és a Self Esteem hármast. Nyilván az utolsó megasláger vitte a trióból a prímet, ezt is mindenki torkaszakadtából üvöltötte.

Összességében egy jó bulit láthatott a soproni közönség, de azért visszatérhetne a zenekar valamikor egy hosszabb programmal, ezek után biztosan lenne rá sok jelentkező.
Elhangzott dalok (nem sorrendben): Bad Habit, Come Out And Play, Self Esteem, What Happened To You, Gone Away, All I Want, Have You Ever, Staring At The Sun, Pretty Fly (For a White Guy), The Kids Aren”t Alright, Walla Walla, Why Don”t You Get A Job, Americana, Want You Bad, Hit That, Can”t Get My Head Around You, Half-Truism; You”re Gonna Go Far, Kid; Hammerhead

Offspring után még egy kicsit belenéztem a Superbutt műsorába, de most nem tudott lekötni, így hamarabb indultam a vasútállomásra, mint eredetileg terveztem. Összességében pozitívan csalódtam a fesztiválban, szinte minden tekintetben. Remélem jövőre is sikerül leszervezni valami jó bandát és akkor semmi sem állíthat meg, hogy ismét a VOLT fesztiválon találjam magam.

Kapcsolódó cikkek

VOLT Fesztivál 2014 – Koncertbeszámoló

Darkjedi

VOLT Fesztivál 2009 – Koncertbeszámoló

Darkjedi

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár