2008. október 3. @ Budapest, Blue Hell
Ritka zenei élményben lehetett része a Kék Yuk közönségének 2008. október 3-án, ugyanis nem kisebb név, mint a Wall of Sleep tette tiszteletét ott. A fiúk leginkább külföldön vagy Nyugat-Magyarországon játszanak, ezért minden ilyen alkalmat meg kell becsülni. Ráadásul nem is akárkikkel lépett fel, ugyanis itt volt a magyar stoner két jeles képviselője a Shapat Terror és a Locust on the Saddle, valamint a roppant energetikus koncertjeiről elhíresült Nadir is. Mindenképpen jó bulira volt tehát kilátás.
A kiíráshoz képest jókora csúszással csapott a húrok közé az egri Shapat Terror. Ennek megfelelően eléggé szép számú nézősereg is fogadta őket. Ă…Âk megindították a lavinát. A súlyos ritmusok és a gyönyörűen dörmögő basszus mellé az összes hangszer felzárkózott. Rég hallottam magyar koncerteken ennyire bika hangzást. Mindenelismerésem a hangosítóké, meg természetesen a zenekaré, hiszen ezt kihasználva valami iszonyatos bulit csaptak. Az első sorban azért csak páran tomboltak, de a számok között felhangzó taps szerintem mindent elárult a zenekarnak is, a fiúk meg rátettek még egy lapáttal, príma kis hangulatot teremtve ezzel. Hasítottak a szólók, a bassz meg akkorát szólt… Ha ilyen lesz az összes többi banda is, akkor az év bulijában vagyok- gondoltam. A Shapat Terroron nem múlt semmi, jó magasra tették a mércét a többi banda előtt.
Ezt a mércét először a Nadir próbálta meg feljebb tornázni. Az erejük megvolt hozzá. Akkora mozgást rendeztek a színpadon, hogy ha a közönség csak feleannyit is mozog, szétszedte volna a berendezést. Tauszik Viktor énekes hozta a szokásos formáját. Felszántotta a színpadot és a színpad környékét is. Mikrofont kaptak azok, akik tudták a szövegeket, beállt az első sorba headbangelni a többiekkel, nemes gesztus tőle. Igazi örömünnep vette kezdetét. Jöttek a wah-wah pedálos szólók, a döngölések, a zakatolások. Mindannyian odatették magukat. Az első sorban már jelentős intenzív headbang bontakozott ki, amire Viktor is rásegített. Jobbára a Those Who Bought the Rain című új lemezükről játszottak, és jópáran ismerték a szövegeket is. Volt olyan szám, hogy a felét az első sor énekelte, soronkénti váltásban. Nagy show kerekedett ki belőle.
Harmadikként a Locust on the Saddle lépett a deszkákra. Kicsit pörgősebb zenét játszanak, mint az est másik southern rock bandája, a Shapat Terror, de nem rosszat. A kicsit döcögősebb kezdet után szépen felpörgött a daráló, és bedarálta a közönséget is. Szép lassan lendültek bele a srácok a színpadon és a nézőtéren is, de a koncert második felére már ismét ment az elmaradhatatlan headbang, és azt éreztem, egyre nagyobb ólomsúllyal nehezedik ránk a zenéjük. Jöttek a pöpecebbnél pöpecebb szólók, a súlyosabbnál súlyosabb riffek, a hangosabbnál hangosabb taps pedig megköszönte ezeket. Sajnos az igazán dögös része a koncertnek nem olyan fél óra körül lehetett. Én még el tudtam volna hallgatni még egy kicsit… És szerintem nem voltam egyedül.
Az est fénypontja, akinek megadatott, hogy feltegye a koronát a három zenekar bivalyerős produkciójára, a Wall of Sleep közeledett. Meglepetésemre nem tódult mindenki azonnal a színpad köré, de azért 2-3 szám után már erősen megtelt a terem. Beindult a malom. Lassú zakatolással, hatalmas málházással gördült a mázsás kő. Nagyot is ütött. A közönség pedig átszellemült arccal hallgatta Magyarország egyetlen igazi old school doom metal zenekarát. Nem volt akkora öldöklő headbang, mint az első három bandánál, de ez a zene nem is arról szól. Lassú, hömpölygő áradat, gyönyörű énekhanggal, fantasztikus szólókkal. Az estét pedig a hatalmas I Sleeppel zárták, ami igazán fényes koronát tett az este fejére. Ami különösen jól esett, az az a tudat, hogy a doom mégsem annyira kitaszított, perifériás zene, és igenis van kereslet a jó doom iránt. Márpedig a Wall of Sleep jó doom metal, mi több, kiváló. Nem hiába lesz egyre ismertebb banda külföldön. Ez egyrészt dicsőség, másrészt kár is, mert egyre ritkábban játszanak hazánkban. Pedig nagy szükség lenne rájuk, hiszen ők meg tudják mutatni a doom igazi erejét. Mint tették ezt ezen alkalommal is. Bebizonyították, hogy a doom „Slow But Not Dead”.