2008. április 12. Budapest, Blue Hell
A Planetnoir szervezésében:
Party-ra hangolódva érkeztünk meg a yukba…:) Nem is beszélek mellé, csapjunk bele!
Az estét a Sollen nevezetű formáció kezdte. 2001-ben alakultak, 2004-ben alakult ki a mai végleges felállás. Egy három számos demót rögzítettek már a skandináv vizeken utazó srácok. A produkciójuk sajnos még a demójuk nyomába se nagyon ért. A saját számok többnyire az egykaptafa kategóriába tartoztak, a buli végig lapos volt, egy helyben totyogott mindenki, végig középtempó (néhol azért persze gyorsult a dolog, de éles váltások, amire felkaptam volna a fejem…), hogy véletlenül se mozduljak meg. A műsor színesítése végett próbálkoztak a klasszikus Amon Amarth feldolgozással (Death In Fire), amelyett lassan már minden város, minden kisebb zenekara eljátszik.
Na de persze mi más volt még a tarsolyban mint At The Gates. Igazából semmi baj nincs a nagyokkal, de aki ezt a féle dallamvilágot választja a thrash/death metal színtéren, könnyen abba a hibába kerülhet, hogy elcsépelt klisés riffeket ír, amit mindenki hallot már 53-szor. Nem akarom bántani a Sollen zenekart, de egy eredetibb és erőteljesebb, határozottabb kiállású zenekar lehet, hogy jobban megmozgatta volna azt a jópár tébláboló fiatalt…
Kezdeti csalódottságomat A Losing Season formáció teljesen elűzte ötletes tördelt erőteljes röfögésével. A hattagú formáció két rendkívül tehetséges énekes fiatalemberrel az élén zseniális zenét játszik. Bizonyítja ezt a 2006-ban elkészült To Whom It May Concern EP-jük is. A srácokat semmilyen stílus nem köti meg, látszik rajtuk, hogy imádnak zenélni, kalandozni mindenfelé. Az előadással sem volt semmi gond, abszolút feloldódhattam és kapkodhattam a fejem. Egyszóval tudják mitől döglik a légy, ezt bizonyítja, hogy eljutottak a Metalchamp-en egészen Bécsig, megfordultak már a Szigeten, turnéztak a Depresszióval és még sorolhatnám. Nagyon jól éreztem magam a koncertjük alatt, remélem minél hamarabb viszont láthatomőket!
Az este következő fellépője a Mindcontrol Banán vezette formációja volt. Meglepetésemre egy kedves ismerősömet láthattam viszont a színpadon. Maci, aki megfordult már a Grindman-ben és a Gutted-ban is, elvállalta a Mindcontrol bőgősszerepét. Mélyrehangolt modern zúzdametálról van itt szó kérem szépen, sok ötlettel, ügyeskedéssel. Ugra-bugra miegymás, zúztam ahogy csak tudtam, mert egyhelyben állni nem lehetett…:) Remekül vitték tovább az A Losing Season által elindított energiahullámot. Még a néha-néha elhallgató gitár sem tudta elrontani a bulijukat annyira ott voltak! Sajnos annyira sokat nem tudok még a zenekarról, szeretnek ködbe burkolózni(no honlap vagy vmi…), de amit hallottam és láttam azzal semmisemmi gond nem volt.:)
A felcsigázott közönségen aztán elégtételt vett a Watch My Dying, akik a szokott formájukat hozták. Hallhattunk beállásként valami új ötletet is a készülő új anyagról, azt hiszem jól emlékszem!:) A megszokott koncertnóták mellé- mint a Klausztrofónia, az Eredeti Testforma, Nicht For Dem Kind és még sorolhatnám- leporolták a Húsmágnes EP címadó dalát is, amit kétségtelenül mindenki fülig érő vigyorral fogadott. Örömömre szolgált még az Ohm, amit régebben nem játszottak olyan gyakran, de az utóbbi koncerteknek már szerves alkotórészévé vált. Igazából a WMD-ről nem lehet az új albumig sok újat mondani, egyre fényesebbre csiszolják csak a fejükön lévő koronát. Hitelességüket még mindig őrzik, karmájukon csorba nem eshet!