2013. augusztus 21. @ Budapest, A 38 Hajó Tetőterasz
Már sokszor megénekeltem mennyire öröm és bódogság WéeMDé koncertre menni, így most nem részletezem.
Az estét a Subliminal Merger névre keresztelt zenekar indította. Számomra olyasmi a zenéjük, mintha az Emmure jellegü DeathCore-t ötvöznéd egy kis Dubsteppes pütypürüttyel. Ezzel alapvetően nincs is baj hisz remek meglovagolása az első stílusnak azonban a másodikkal kilehet üldözni a világból. Utánuk hallgattam kicsit és vegyes érzések voltak, a zúzós részek korrektek kellően súlyosak, azonban az utóbbival nem állt össze a kép.
Ez a viszonylag jól megszólaló koncertet is jellemezte. Az elektronikus zajokat kezelő úriember és az énekes folyamatosan tartotta a kontaktot a szokásosan félkörben álló néha-néha megmozduló közönséggel. Szóval voltak súlyos megmozdulások, jó témák, de a kettő nekem nagyon távoli világ és nem áll össze az egész. A zenekar előadására és produkciójára egyébként rossz szó nem lehet.
Átszerelés, időben kezdés és egy új intro-val való nyitás után elindult a Watch My Dying-os pusztítás. A gitárok iszonyat nyersen szólaltak meg, mely most elég jól jött ki. A koncert jó hangulatban sok bolondozással, néhai rontásokkal zajlott.
Sajnos a dob szinte végig kicsit halk volt. Sokszor jót tesz a koncertverzió a számoknak, de sajnáltam, hogy pl. a Túladagolt Idő akusztikus része nem ehhez passzoló hangzással volt kijátszva. Ezzel együtt se tudnék rosszat mondani, remek előadást és amíg a dobbal volt valami szerelés némi sztorizgatást is kaptunk.
Játszottak nekünk, ha minden igaz három új számot a szépen lassacskán megjelenő korongról, melyből egy-kettő erősen operál az elektronikus zajokkal ugyancsak. Természetesen volt Carbon, Fényérzékeny, Holtsúly mely utóbbi most különösen jól átjött.
Sajnos nem volt tűzzel való játszás Téglás Krisztina jóvoltából, bár valószínűleg ki is gyulladt volna a tetőtér:D Aztán kétszer visszatapsoltuk őket és stílusosan az Utolsó Hívással zártak. Utána pont gondoltam elindulok haza, erre nem betolták cédéről a DevilDriver-től az I Could Care Less-t… hát így muszáj volt mégis egy pohár sörre maradni – a francba 🙂
Remek este volt, jó hangulatban, jó kis nyárzáró buli. Találkozunk a rockélet 4. szülinapi bulin ahol remélem, végre beszerezhetem az új pólót mely igencsak pofásra sikeredett.
