Within Temptation, Coronatus, Ideas – Koncertbeszámoló

2008. január 18. @ Budapest, Petőfi Csarnok

Igen kellemes koncertélménnyel kecsegtetett a Within Temptation budapesti fellépése, és mivel tavaly Szigeten sajnos kihagytam őket, idén mindenképpen be szerettem volna ezt pótolni, hiszen élőben még nem volt hozzájuk szerencsém. Azt ugyan közel sem mondhatnám, hogy én vagyok a zenekar legnagyobb rajongója, ám van egy-két szám, amit imádok tőlük, és ezeknek a – főként régebbi – tételeknek az élő megszólalása már elég nyomós indok volt, hogy részt vegyek az eseményen. Különösen azért, mert Sharon hangja sokat érett az évek folyamán, így biztosan egy egészen másféle élményre számíthattam. Az előzenekarok közül a német Coronatus keltette fel még valamelyest az érdeklődésem, bár az ő albumukat koncert előtt még csak felületesen hallgattam, és az alapján ugyan elsőre nem ütött szíven a zenéjük, ám annak igényessége vitathatatlan volt számomra is; kíváncsi voltam tehát, vajon koncerten sikerül-e megfogniuk a muzsikájukkal.

A koncert előtt óriási sor kígyózott a PeCsa előtt, ritkán látok ilyen hosszú sort – hozzáteszem, általában ritkán látok sort is, inkább a tülekedés az, ami jellemző. Talán a rendezettségnek köszönhető, hogy viszonylag gördülékenyen ment a beeresztés, a kezdő Ideasra így már sokan beértek. Az együttes munkásságát annak ellenére nem ismerem, hogy többször megvolt bennem a szándék, hogy ezen változtassak, hisz a zenéjükről sok jót hallottam. Élőben egyszer volt szerencsém az együtteshez – ha jól emlékszem a Sziget fesztiválon -, de akkor nem tudtak bennem mély nyomot hagyni.

Viszonylag lendületesen, jókedvvel kezdtek neki a koncertnek, jó volt látni, hogy a zenekart nem viselte meg a tagcsere, az új billentyűs, Gallay Lajos is magabiztosan játszotta témáit, amely külön dicséretre méltó, tekintve, hogy – az együttes által közölt információk alapján – alig pár nap állt rendelkezésére, hogy a számokat a zenekarral össze tudják próbálni. A nézőkkel folyamatosan feltöltődő teremben még ugyan nem volt forró a hangulat, de a sok érdeklődő tekintet mellett azért volt mozgás is, ahogy láttam, néhány embert kifejezetten megfogott az Ideas produkciója. Az tény és való, hogy a gitárosok úgy mozogtak, ahogy kell, Anita mosolygós és közvetlen volt, ám valahogy az a bizonyos energiabomba itt még nem robbant, azonban kellemes felvezetése volt az estnek. Koncertjük sajnos nem hagyott bennem túl mély nyomot, ám zenéjük valamelyest felkeltette érdeklődésem, mert maguk a témák tetszettek – különösen az, hogy mernek ritmus-samplereket használni, de ésszel -, és az újabb témák is bizalomra adnak okot. Ezzel a korrekt, ám nem túl maradandó produkcióval azt azért sikerült elérniük, hogy a későbbiekben figyelemmel kísérjem munkásságukat.

Az ezt követő német Coronatusra szinte mindenki becsődült, meg is lepődtem, hogy annak ellenére, hogy tavaly adták ki debütáló lemezüket, ennyire ismertek. Szerintem egy kissé ők is meglepődhettek, hiszen az első egy-két szám erejéig kissé megilletődötten játszottak, ám mikor látták, hogy a közönség egy része velük énekli a szöveget, ráadásul nagy részük tapsol, és tombol, egyből felbátorodtak, és egy fokozatosan egyre energikusabbá és élménytelibbé váló koncertet adtak. Természetesen a közönség nem véletlenül nyilvánította ki tetszését, hiszen valóban, nagyon meggyőzőek voltak, zeneileg és színpadképileg egyaránt. A két különböző kaliberű énekesnő hibátlanul és szépen énekelt, remekül kiegészítették és segítették egymást, egy rövid ideig pedig Carmen még a gitárt is a kezébe vette, és nem is bánt vele ügyetlenül! A többi zenészre sem lehetett panasz, ahogy kezdtek belemelegedni, bejárták az egész színpadot, a gitárosok hol egymással szembe fordulva vagy egymás mellett pengettek, hol pedig egyedül, valahol a színpad szélén játszottak a közönségnek picit.

Azt kell mondanom, hogy ez a színpadi teljesítmény engem is meggyőzött, még akkor is, ha zenéjük önmagában nem a kedvenc irányvonalamat képviseli, de az tény, hogy a legfémesebbek ők voltak az estén. Koncertjük gerincét természetesen az album képezte, de régebbre is visszanyúltak (Strahlendser Erster), valamint játszottak két újabb számot is (Cast My Spell és Beauty In Black). Ezzel a fellépéssel sikerült közelebb hozniuk hozzám a zenéjüket, bár én úgy vagyok vele, hogy a kemény német nyelv egy-egy dallamosabb résznél megtöri a lágyságot, én az angol nyelvű tételeiket jobban kedvelem. A közönség szimpátiáját érezhette a zenekar is, mert koncertjük végén még a visszatapsolás után is kijöttek, csak azért, hogy az addigra már kissé megcsappanó, de még mindig a zenekart éltető publikumot levideózhassák. Remek koncert volt, és aki nem tudott részt venni rajta, annak sem kell bánkódni, ugyanis van egy olyan sejtésem, hogy még fognak jönni Magyarországra.

Ezután pedig következhetett a várva várt varázslás a hollandusoktól. A nézőtér szépen megtelt, ahogy elnéztem majdnem minden korosztály képviseltette magát, a szervezőknek pedig külön dicséret jár azért, hogy gondoltak arra, hogy nem mindenki szereti végigállni a 3 órás koncertet, éppen ezért felhúztak egy többsoros emelvényt, ahová le lehetett ülni, és nagyon jól lehetett látni, ráadásul kipróbáltam, a hangzás is megfelelő volt ott hátul, csakúgy mint elöl. Ahogy bejöttek a színpadra, természetesen a közönség éltette őket, amit Sharon mosolyogva vett tudomásul, és rögtön bele is csaptak, ráadásul a Silent Force egyik legjobb számával, a Jilliannel. Az energia csak úgy sütött mindegyikőjükről a számok játszása közben, Sharon pedig kezdeti bizonytalanságai után hamar megtalálta a hangot, és onnantól kezdve hibátlanul, átéléssel és tényleg csodálatosan énekelt, de mindeközben végig mosolygott, úgyhogy minden pillantás szinte csak rá szegeződött – ami mondjuk nem is meglepő.

Az első számmal igazán magasra tették a mércét, de ezután egyszer sem adták alább: rögtön egy The Howlinggal és egy Stand My Grounddal folytatták, nem csoda, hogy az emberek és a zenekar is egyaránt hamar extázisba estek. Az ezután következő The Cross ugyan nem a kedvencem tőlük, ám így élőben rendkívül tetszett, ehhez pedig rengeteget hozzátett a zenekar színpadi kiállása, ami – csak úgy mint a Coronatus esetében – remek volt. Ruud és Jeroen felváltva rohangáltak a színpad egyik végétől a másikig, csak úgy, mint Sharon, Stephen dobos és Matrijn billentyűs pedig a háttérben egy-egy emelvényen, a színpad két oldalán varázsoltak hangszereiken. Érdekes, hogy sikerült áthidalniuk azt a problémát, hogy Robert nem tudott fellépni, bár sokszor azért kissé erőtlenebb volt a gitár a kelleténél, és ezt nem támogatta az sem, hogy az első néhány számnál, csakúgy, mint a Coronatus koncert elején, gyengébb volt a gitárhangzás. Persze nem volt vészes, hiszen rengeteget szöszöltek a beállításokkal, sőt, ritka alkalmak egyike volt, hogy a végére viszont teljesen elfogadható, telt soundot tudtak előhozni, még egy gitárral is.

A What Have You Done-nál sajnos Keith Caputo nem jelent meg, egyszerűen samplerről mentek az ő témái, és éppen azon gondolkodtam, hogy a szöveget tekintve ez a megoldás még bele is illik a repertoárba. Külön élmény volt, ahogy azt az ominózus kiáltást az egész banda és a közönség együtt üvöltötte, ilyen formában ez a szám is abszolút megnyerte tetszésem. A The Heart Of Everything-blokkban még e két szám után következett a Hand of Sorrow, a címadó tétel, majd minden elhalkult, Sharon felment arra a pódiumra, ahol a billentyűs játszott, a fények rájuk szegeződtek, és lágyan elkezdték a Forgivent. Mondanom sem kell, mindenki lélegzetvisszafojtva hallgatta azt a csodálatos, és tényleg felemelő varázslatot, amelyet a melankolikus atmoszféra tett még teljesebbé. Egyszerűen gyönyörű volt, nem lehet erre mit mondani, a dal mondanivalója sokkal inkább átjön így, mint lemezen.

Ráadásul alig fejezték be, máris elkezdték az Our Solemn Hourt, ami szerintem a legerősebb szám (a Jillian mellett) az új lemezen. Egyértelműen ez a két szám volt a koncert csúcspontja, még akkor is, ha később is akadtak még libabőrös pillanatok. Mielőtt azonban ezt a blokkot a Frozennel lezárták volna, még előadták a The Promise-t is, majd következhettek a régebbi művek, amelyeket talán jobban vártam, hisz jobban ismertem őket.
Reménykedtem, hogy az Enterről is játszanak majd valamit, de a Mother Earthnél régebbre nem nyúltak, igaz ez azért nem nagy baj, mert az a kedvenc anyagom tőlük. Miután eljátszották az Angelst, reménykedtem, hogy esetleg terítékre kerül a See Who I Am is – ami szintén nagy kedvenc – de sajnos be kellett érnem ennyivel, persze lehet, hogy csak én vagyok telhetetlen. Rögtön utána pedig következett a számomra legkedvesebb szám, és szerintem egyben az egyik legjobb Within dal, a Mother Earth. Roppant kíváncsi voltam, hogy Sharon érettebb hangjával vajon hogy fog megszólalni, de természetesen mindenképpen pozitív csalódásra számítottam. Nos, ez nem is maradt el, mint ahogy a libabőrözés sem, egyszerűen gyönyörű és megkapó ez a szám!

Közben eszembe jutott, hogy rengeteg olyan kritika éri az együttest, miszerint azáltal, hogy rengeteg ének- és zenekari téma megy samplerről, ezáltal a zenekarnak az élő produkciója már nem is olyan értékes, rengeteget alibiznek, és így tovább. Nos, én az alibizésből egyrészt nem éreztem semmit, másrészt elgondoltam, hogy nyilván át lehetne írni koncertképessé is ezeket a számokat, de egyszerűen nem hangoznának jól. Például a Mother Earth pont elveszítené a varázsát, bárhogy is próbálnál meg megoldani. A másik része a dolognak, hogy iszonyú precízen használták a samplert, nem volt sem elcsúszás, sem disszonancia. Mindehhez pedig még hozzájött az is, hogy a háttérben menő vj-khez képest sem volt egy pici csúszás sem. Ez különösen a videoklipeknél volt észrevehető, ahol a kivetítőn Sharon szája úgy mozgott, ahogy éppen akkor a színpadon énekelt. És ez nem szokványos, ezt sok profi zenekar is el szokta rontani, elég csak például a Tool 2007-es Szigetes koncertjére gondolni.
A Mother Earth után azonban nem újabb régi számok következtek, hanem a koncert főrészének zárótételét, a The Truth Beneath the Rose-t adták le, majd levonultak a színpadról. Ám a szokásos, és jelen esetben abszolút megérdemelt visszatapsolás után már a Deceiver of Foolszal és az All I Needdel folytatták fellépésüket, majd végül következhetett a zárótételnek abszolút kiváló slágerszámuk, az Ice Queen, ahol a közönség lelkesen énekelte együtt Sharonnal az énektémák nagy részét. Méltó befejezése egy ilyen nagyszerű koncertnek.

Már említettem, hogy sohasem voltam igazán nagy Within Temptation fan, ám ez a koncert abszolút mértékben meggyőzött, azóta is gyakrabban hallgatom anyagaikat, még akkor is, ha sok számuk továbbra sem tud megérinteni igazán. Mellettük még másik nagy meglepetés is ért a német Coronatus személyében, hiszen ugyan zeneileg ők sem lettek kedvenceim, ám annyira élvezetes koncertet adtak, hogy nem tudom megkerülni azt, hogy foglalkozom velük a későbbiekben. Mindent összevetve csupán egy kellemes felüdülésre számítottam így az év eleji hajtás közepette, ennek ellenére csodálatos estével és egy felejthetetlen élménnyel lettem gazdagabb, és kifele jövet úgy láttam az emberek arcán, hogy ezzel nem voltam egyedül.

Kapcsolódó cikkek

Megérkezett az Ideas zenekar legújabb videoklipje

NorthWar

Ideas – “Till the End of Time” videoklip

NorthWar

Within Temptation – Decemberben a Tüskecsarnokban térnek vissza

NorthWar

Az Ideas bejelenti új énekesnőjét

NorthWar

Ideas – Elválnak útjaik Kun Anitával

NorthWar

Concerto Music: Rhapsody, Angra, Nightwish és Within Temptation 2018-ban

NorthWar

KME videók: Brooks, Undawn, Ozone Mama, Coronatus, Hopelezz, Kadinja, Anavar, Adept, C.in.C

NorthWar

A Coronatus bejelenti hetedik stúdióalbumát

NorthWar

Érdekes év a Coronatus számára; változások és újdonságok

NorthWar

Coronatus – Towards Horizon Videoclip

NorthWar

Márciusban Budapesten játszik a Within Temptation

NorthWar

Hot News: Coronatus – reveal album artwork and track list

NorthWar

Hot News: Coronatus are currently writing new material for their upcoming album!

NorthWar

Coronatus – Vor Der Schlacht Videoclip

NorthWar

Hot News: Coronatus – Digital Compilation

NorthWar

Az Ideas zenekar gitárost keres

NorthWar

Hot News – Coronatus: “Terra Incognita” tracklist available

NorthWar

Coronatus – Fernes Land Videoclip

NorthWar

Ideas Interjú

NorthWar

Coronatus Interjú

Southpeace

CORONATUS – Fabula Magna

Southpeace

Ideas Interjú

A honlap alapértelmezése

IDEAS – Főnix / Phoenix 2CD

A honlap alapértelmezése

WITHIN TEMPTATION – The Heart Of Everything

GemO

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár