2012. július 9. @ Budapest, Szabad az Á
Először is had írjak pár szót a helyről mivel még nem voltam itt. A név választás nem tudom honnan jöhetett mindenesetre jópofán hangzik. A hely meglehetősen kicsi és idővel nagyon meleg lesz lent, de a dekorációra nem lehet panasz. A tündérgyár jutott eszembe róla, viszont fellehet menni bármikor a levegőre ami már csak azért is előnyös, mert lent nem található mellékhelység! Ami meglepett, hogy 500 egész magyar forintért lehet venni egy „tagsági” kártyát aminek az előnye az, hogy lehet például lent dohányozni, bár ez engem annyira nem érint és az összeg is lefogyasztható.
Az estét a Larry Cubaic nevű magyar zenekar kezdte nem sokkal a meghirdetett időpont után. Ők a régi fajta felállásban nyomják: gitáros, basszeros, dobos. A vokálokat a két gitáros vállalta magára. Itt jegyezném meg, hogy a basszeros mezítláb tolta végig a koncertet, mintha csak a strandon lenne. Maga a koncert nem szólt rosszul és a keverős srác folyamatosan mászkált, hogy előrébbről is hallja a dolgot. A srácok zenéje, mint egyébként az este alatt szinte mindenkié a Napalm Death-es vonalat követte. Nem vitték túlzásba se a beszédet se a számok hosszúságát. Túl sok kiugró dolog nem fedezhető fel a zenéjükben, a stílusba viszont teljesen illenek.
Persze egykét jobb pillanatot ellehetett kapni, már csak azért is, mert beleélték magukat a zenéjükbe és lehet hallani, hogy gyakorolnak. A lábdob a gyorsabb részeknél el-el veszett. Egy erős negyedóra után hagyták el a színpadot a srácok az ekkor még nem túl nagyra dagadt ember sereglet előtt.
Utánuk egy hosszúra sikeredett átszerelés után az este másik magyar bandája a Human Error lépett a deszkákra. Az ő zenéjük már hosszabb és jobban élvezhető elemeket tartogat. A hangzásuk végtelenül nyers, ami ebben az esetben nem is baj. Szeretik, amit csinálnak ők is, az énekes pedig nagyon jól emeli a hangulatot. Látszik, hogy őket már többen is ismerik, voltak akik tudták a dalszövegeket, egy ember pedig végig nyomta őket és egy saját maga által készített Human Error-os pólóban tolta.
Kicsit sok volt nekem a magas a hangzásban, de a kőkemény őrjöngés ami a közönség és az együttes részéről volt ezt teljesen feledtette. Stílushű és jópofa témákat hallhattunk tőlük, amit CrustGrindnak hívnak. Körülbelül fél órát játszottak és a főbandát leszámítva talán rájuk voltak a legtöbben kíváncsiak.
Egy körülbelül 20 perces átszerelés után a Hard Charger névre hallgató brigád kezdte meg a rombolást. Sajnos az ő koncertjüket az elejétől fogva hazavágta a hangosítás, ami azt hiszem részben a zenekar hibája is volt. Elől rengeteg volt a magas és túl is volt hangosítva. Sercegett, zajolt minden, ami eléggé megnehezítette a témák kihallását.
Őket kevesebb ember is nézte meg és nem is volt akkora mozgás. Aztán amikor hátrébb mentem a pulthoz, ott valamivel jobb volt, de így sem tűnt különösebben érdekesnek, amit produkálnak, így a koncertjük végén inkább kimentem kicsit levegőzni.
Mire az Evisorax a színpadra lépett már igencsak szauna jelleget öltött a terem, már csak azért is, mert kezdett megtelni. Ők már az igazi régi fajta GrindCore-al operáltak, ami azonnal felkeltette az érdeklődésem. Az énekesnek igazi szenvedős magas hangja volt, amit én nagyon csípek. Mindenki teljes beleéléssel játszotta a jobbnál jobb témákat. Ami meglepő volt, hogy a dobosuk csakis a gitárból és a dobból kért a monitorba. Az énekesen Pig Destroyeres póló volt és szerintem ez mindent elárul a zenéjükről.
Az énekes megkérdezte, hogy van a köszönöm magyarul, amit utána többször is megkérdezett, mert elfelejtette. Ezerféle csúszkálós, tört gitártémákkal operáltak és megfelelően tempós dobtémák szolgáltatták az aláfestést. Ők már többet kommunikáltak a közönséggel, legalább is próbáltak, amit nem mindig reagált le a publikum, gondolom nyelvtudás hiányában. Persze a disszonáns hangzás végig jelen volt és ez a közönségből totális őrületet váltott ki és már engem is mozgásra késztetett, ami teljesen leégett vállal nem biztos, hogy jól átgondolt ötlet volt. Sajnos ők sem játszottak többet, mint fél órát.
A WormRot-ot már nem kell bemutatnom szerintem. A szingapúri csapat már harmadjára lép fel nálunk. A zenéjük pedig a kőkemény Grind, amit nagyon jól adnak elő és szerencsére nagyon jól is szólt. Egyébként az előző zenekarok között még lazább zenék szóltak, viszont ilyenkor márcsak mindenféle durvulat. Nekik sem volt basszerosuk, de nem is nagyon hiányzott belőle. Nagyon jó hangulatot csináltak és nagyon profin tolták, amit a közönség is díjazott és ilyenkorra már meg is telt a terem.
A számokat javarészt a régebbi kiadványaikról válogatták, de azért 2-3 új számot is játszottak amik abszolút nem okoztak csalódást. Ugyanaz a a nyers erő árad az összes számából az együttesnek. Üde színfolt volt a közönség soraiban a pók emberes maszkban zúzó egyén.
Remek hangulatot csinált a két utolsó zenekar, de a többire sem lehet panaszunk. Sajnos a Hard Charger borzalmas hangzása/hangosítása kicsit ront az estén, de így is nagyon jóra sikeredett. Utána még elég sokat beszélgettem az Evisorax tagjaival amíg pihegtem illetve egy fotóra is elkaptam őket. Nagyon jófejek és közvetlenek voltak.
