2014. január 10. @ Budapest, Dürer Kert
Évről évre az egyik legjelesebb mini-fesztivál a StageDiving, melyet már 11. alkalommal rendeztek meg. Az előző mintha csak tegnap lett volna. Idén négy bandát néztem ki megtekintésre, azonban munkahelyi elfoglaltságok miatt, sajnos a Don Gatto-ról -már megint-lemaradtam.
Így aztán Scerra-ék nyitották számomra az estét a kisteremben. Most valamivel kevesebben tekintették meg az idén 5 éves zenekart, mint a Tattoo The Sun-on. Maga a buli nem szólalt meg túl jól. Kevés volt a gitár és az egész valahogy erőtlen volt.
Persze a zenekar tolta beleéléssel a bulit. A közönség pedig némi fejrázással díjazta az előadást. Komolyabb mozgás nem alakult ki, mondjuk nem is lehet úgy pogózni, hogy hely van körülötted. Már ekkorra egyébként szép látogató szám gyűlt össze a Dürerben, így folyamatosan ment a ki-be mozgás a termekben, lehet emiatt is tűnt kevesebbnek a hallgatóság egy helyen.
Mivel Cadaveres-éket is meg akartam lesni ezért a Halálom c. nóta után a nagyterem felé vettem az irányt.
A nagyterem körülbelül félig telt és jobban is szólalt meg a koncert, mint a kisteremben. Ők -is- lemezbemutatót tartottak, így Zoliék jó kedvűen csapatták a témákat. A közönség mozgott, élt, ugrált pogózott. Szerencsére oda figyeltek egymásra az emberek, így amíg előre mentem fotózni nem kellett élet-halál harcot vívni.
Most kevésbé kapott el a hangulat valamiért, de az új lemezről például a Chief című nótára muszáj volt megmozdulnom. A régebbi dalok közül az Elixir még mindig nagyot üt, a The Pilgrim indítása az új korongról pedig talán a legjobban eltalált darab.
Kovács Attila csatlakozott hozzájuk egy szám erejéig, így felötlött bennem, hogy lehet a Watch My Dying-hoz is beugrik, hisz mostanság, ha Viktor nem ér rá ő szokta kisegíteni őket. Az utolsó klasszikus Sepultura feldolgozásra (Chaos. A.D.) pedig felhívták a népeket a színpadra, amiből egy hatalmas nagy őrjöngés és hülyéskedés kerekedett ki. Ezzel megkoronázták a hangulatot. Kicsit később fejezték be, így gondoltam, hogy a W\m/D is később kezd.
Elviekben megtekinthettük volna a Harmatátkozóhoz megjelent klipet kivetítőn, de ez elmaradt gondolom a kis csúszás miatt. A klip nagyon jó lett (a „poén verzió” is) érdemes megtekinteni mindenkinek. Ellenben így egy kicsivel hamarabb robbanhatott be a banda az Intro-val és az Elsőbbségi-vel.
Gaobr korom feketére mázolva, Sanyi pedig kapucnis köpenyben (nem tudom mi a pontos szó rá :D) a többiek nagyjából a megszokott szerelésben. A fentebb említett dolog bekövetkezett így pár szólót is most Attila játszott /Viktor gondolom külföldön/. Mivel karácsony előtt kicsivel jelent meg a 4.1 digitálisan beszerezhető EP, ezért ők is lemezbemutatót tartottak és különleges műsorral készültek.
Több dalnál is (pl. a már említett Harmatátkozó) az Anima Prizma Mozgásműhely több művésze is sűrítette a látképet. Jó lenne már őket is teljes műsorban, teljes létszámmal megtekinteni. Már a bevezető alatt előkerült a gázmaszk és némi lángnyelv. A buli nagyon korrektül dörrent meg az első sorban is, így hamar beindult az őrjöngés.
Az együttes is határozottan jól érezte magát. Nagyon örültem, hogy volt Túladagolt Idő és az új dalok közül a Száraz Felhők is nagyot ütött ismét. Igazság szerint nehéz dolgom van, hisz nehéz átadni azt az atmoszférát, ami uralkodik/uralkodott újfent.
Úgy érzem, tényleg nem kell már ide kottamankó, csak tűz, metál, jó közönség és egy nagyon jó koncert banda. Ami itt teljesült is a sör meg ugye kötelező kellék. Pillanatok alatt eltelt a buli, ha jól emlékszem a Fényérzékeny volt a záró akkord. Végszónak pedig kiemelném a holtsúly alatt előadott plusz elemeket, melyek még jobban beleégtek az agyamba. Ahogy Gábornak is „szárnyai” nőnek ez alatt.
StageDiving: Remélem jövőre ugyanitt! 🙂
