XIII. Farkasnappal egybekötött második búcsúkoncert – Koncertbeszámoló

2007. október 31. Budapest, Wigwam

Fellépők: AKELA, OMEN, CROSS BORNS, DEMONDLORD, MAMUT, STRESS

A Magyar heavy metal rajongók örülhettek, mivel jelentősebb kedvenc zenekari résztvevőik összegyűltek ezen az estén, ezért várható volt a nagy létszámú megjelenés és még tetőzte ezt az a tény is, hogy az Akela együttes búcsúkoncertet adott elvileg. Azért írtam az elvileget, mert ez már a második búcsúkoncertnek volt kiírva, és hát honnan tudjuk, hogy nem lesz esetleg még egy harmadik is? Na mindegy, meglátjuk még mit hoz a jövő. Szinte minden zenekar jubilált, új lemezt adott ki vagy dvd felvételt csinált ezen az estén, így még több ok volt a nagy népgyűlésre. Nem is ragozom tovább a szót, jöjjön hát az élménybeszámoló:

A koncertek sorát a Stress indította el, akik a tipikus Iron Maiden-es riffeket használják alapként zenéjükbe, keverve az egyszerűbb rock’n’roll döngölésekkel. Én kb 18:00 után valamivel értem be a wigwamba, így kicsit késve értem be Lőrincz Tibiék produkciójára. Pont az “új” 2005-ben megjelent Tűz még Ég című albumuk címadó nótájára csöppentem a terembe, ami elég jó hangzással dörgött és a közönség néhány tagja is díjazta ezt egy kis headbang-gel, ordibálással. Kb 150 ember lehetett ekkor a terembe. Egyébként ebbe a zenekarba mindig is bírtam – főleg a már említett Tibi énekesre jellemző – hogy úgy képes színpadon állni 100 fős nézőközönség előtt, mintha egy hatalmas arénába több tízezreknek énekelne. Lelkesség az van benne. Ezután még játszottak két számot a Tűz még Ég után, és nagyjából nekem ennyi is volt a Stress erre az estére. Րk egyébként a 30 éves jubileumi koncertjüket adták ezen az estén.


Következett a 10 éves jubileumi koncertjét ünneplő Cross Borns produkciója, amely a Halhatatlan vágyódás című válogatáslemezük megjelenésével volt egybekötve. Mostanában nem követtem nyomon dolgaikat és anyagaikat, legutóbb a 2001-es albumukat, a Kalandozás Középföldén-t hallgattam meg anno, tehát csak erről voltak számomra ismerős szerzemények. Nyomták a koncert vége fele a Gyűrűk Urát, Vadászatot, Egy rég várt Ünnepélyt és biztosan játszottak még újabbakat is. Az újabb nótáik nekem nem nagyon jönnek be, de nem szint alatti amit csinálnak és biztos vagyok benne, hogy rajongóik sem csalódtak bennük. A hangzás viszonylag rendben volt (a helyhez képest) és a zenészek jó teljesítménye is szemmellátható volt.

A Demonlord produkcióját már jobban vártam. Első két albumuk nagyon el lett találva, szerintem a Magyar berkeken belül szinte a legjobb power metal anyagok. Րk is, akárcsak a Cross Borns 10 éves jubileumot ünnepeltek, de ők megspékelték még egy koncerfelvétellel is. Jurásek Balázs énekes/gitáros szolídan lépett színpadra zenésztársaival. A dvd felvétel miatt (vagy anélkül is?) elég sokat játszottak és kifejezetten jó megszólalással. Ez a társulat mindig vidám és ennek hangulata ezen az estén sem maradt el, folyamatosan vigyorogtak, nevettek. Az ilyen látvány mindig jólesik az embernek, átjön valami plusz lelkesedés. Minden korszakból válogattak nótákat, de ami szerintem – és úgy vettem észre a közönség szerint is – a legjobban ütött az a Quo Vadis, Ruins in the Dark, Solitude, Poisoned Souls. A közönség is beindult ezekre a nótákra – és még az összes többire – már rendesen, össze is gyűlt egy nagyobb tömeg és a levegő is egyre jobban homályosodott a cigifüsttől. Játszott egy szám erejéig velük egy szaxofonos ember is, akit Jurásek így konferált be: “Szeretitek a Bud Spencer filmeket!?”. Ez jó pont volt, mert magam is igen nagy hagymásbabevő fan vagyok.He-he. Egyébként az Akelások-sok-sok-sok kántálás már itt elkezdődött. He-he Tehát jó volt a buli, panaszra nem volt ok. Power rulez!

Az Omen volt következőnek terítéken és megmondom őszíntén, hogy a hangulat jó volt, de én nagyon ragaszkodom a régi Kalapács Józsis Omenhez. Elméletileg az Omen a 1990-es híres Akelás turné tiszteletére jött el erre az estére, bár ennek átütő hangulatát nem lehetett érezni. Ami nagyon szép volt ezen az estén, az a Daczi Zsolt-ra való megemlékezés volt, aki 2007 augusztus 6-án halt meg. Az énekes Gubás Tibor kért a közönségtől 1 perc néma csöndet emlékére és egy-két hátul ordibáló részeg arc kivételével ennek mindenki eleget is tett. Nagyon nagy hangulata volt. Azt mondta az énekes, hogy ennél szebbet még nem látott és nekem is csatlakoznom kell: nagyon szép volt. Emlékére egy lassabb, megemlékező nótát adtak elő, ami megintcsak hatásos volt. Nyugodj békében Zsolti. A koncert időtartama itt sem volt rövid és meg kell mondjam, ahoz képest nem is volt rossz, amire számítottam. A Brutális Tangós, Vámpír Város pl nagyon ütött, de volt még itt Magas Vagyok, Agymosás és még néhány régi és újabb szerzemény. Gubásnak a nagyon idióta háromnegyedes nadrágja mosolyt csalt mindenki arcára. He-he. Eszembe nem jutna ilyet fölvenni. Összességében jó kis koncert volt ez, csak így tovább!

És íme az est fénypontja, az Akela. A wigwam nézőtere csurig megtelt részeg és kevés nem részeg Akelás arcokkal. Itt aztán volt minden: lemezbemutató, dvd felvétel, XIII. farkasnap, búcsúkoncert, stb…. Tényleg, hallott valaki már olyanról, hogy lemezbemutató bócsúkoncert!? Na mindegy, nem is ragozom tovább az előszót, inkább rátérek magára a koncertre: az új albumról, a Fattyúdalból kaphattunk elsőként ízelítőt, (aminek ez volt a megjelenési dátuma is), ami nekem nem nagyon jött be, akárcsak a Feletlenség album, de lehet, hogy otthon többszöri meghallgatásra beérik. Főnök hosszú fekete betyár ruhában lépett színpadra, szokásos VBK-ját iszogatva, amit a koncert felénél le is cserélt a megintcsak szokásos Akela pólóra és háromnegydesre, persze lábbeli viselete nélkül. Koncerthosszúsággal itt se volt probléma, rengeteget játszottak minden korszakból. Volt itt Farkasok vagyunk, Fenevad, Megkisértelek, Fekete Bárány, Ki ad nekem Pénzt?, Forr-a-Dalom, Szemet szemért, Nekik Mond, Felkészültem a halálra, Rockernek születtem, Közeleg..!, Döntsd el..! és még néhány említett újabb nóta. Vendégként meg lett hívva Györki István is, aki egy szám erejéig pengette fehér gitárját. Azt hiszem pont a Fekete Bárány volt az. A hangzás itt is abszolút korrekt volt, panaszra nem lehetett ok. Jövőbeli terveiről a csapat nem túl sokat árult el, csak annyit, hogy meg fog jelenni egy Akela könyv. Meglátjuk milyen lesz. Többet nem is tudnék nagyon hozzáfűzni, de azthiszem nem is lehet, aki már volt Akela koncerten, az mindig tudja mire számítson és ma sem csalódott senki abban biztos vagyok, mert egy Akelában nem lehet.

A hosszúra nyúlt koncert után fellépett a Sámán tagokból verbuválódott Mamut. Elég kevesen maradtak már erre a koncertre, a közönség nagyrésze Akela után lelépett, de sebaj. Itt mutatták be debütalbumukat, amelynek véletlenszerűen Mamut a címe, ami meg kell mondjam őszintén egyáltalán nem lett rossz. Igazi pattogós, döngölős Heavy Metalt játszanak a “srácok”, olyan ős rock’n’roll ízzel. Molics Zsoltinak baromi jó hangja van az efféle muzsikához. Kellemes levezető volt egy ilyen sűrű estén, reméljük még lesz hozzájuk szerencsénk a jövőben. Itt a vége, fuss el véle. Ennyi koncert után csak a hajnalig tartó after party volt “felüdülés”, ami a szokásos Motörheades, Panterás, Manowaros zúzda volt. Jó kis koncert volt ez én mondom! Keep Supporting Hungarian Heavy Metal!

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár