2023. november 25. @ Debrecen, Nagyerdei Víztorony
Már az elején le kell szögezzem azt a tényt, hogy a debreceni Nagyerdei Víztorony bármennyire sem underground koncert színhely, már sokadik alkalommal bizonyítja be a nagyérdemű és a szervezők előtt, hogy igenis, lehet vele számolni, alkalmas ilyen megmérettetésekre. Az sem utolsó szempont, hogy a folyamatosan növekedő érdeklődéssel is elbír, nem jelent gondot egy nagyobb létszámú közönség befogadása sem.
Katara (RO)
A fotós kollégával, Gyrsee-vel még csak a becsekkolásnál tartottunk, mikor odalentről (az underground-ból, bocsi), már folkos hegedű melódiák csendültek fel. ”Hát, elkezdődött…” Az első sorban lecövekelve megkérdeztem a mellettem állókat, hogy hanyadik dalnál tartunk, közölték, ez már a harmadik dal, amit éppen hallunk. Az aradi zenekarnak a műsorára nem teljesen felkészületlenül érkeztem, néhány héttel ezelőtt az egyik legnépszerűbb videómegosztó oldal már feldobta számomra ajánlásként. Nem mondtam nemet az algoritmusnak, néhány dalukat azonnal lemeóztam és megállapítottam, hogy bár szerzeményeikkel, stílusukkal nem fordítják ki a világot a sarkaiból, azonban igényes és elsőre is emlékezetes számokkal áldoznak a melodikus death metal oltárán. Bíró Arnold, az éneklés, hörgés mellett ízes hegedűfutamaival dobja fel a dalokat.
A koncerten a frontemberi képességeit is megmutatta, kommunikált a közönséggel, időnként még a buzdításig is eljutott. Egy végtelenül szimpatikus és hálás csapatot láthattunk a színpadon, akiktől a még nem maximális létszámú közönség nem irigyelte a tapsot, lelkesítést. Csak így tovább Katara, ismerjenek meg benneteket minél több országban, mert van keresnivalótok a nemzetközi szintéren is!
Atrox Trauma (HU)
Immár harmadik alkalommal láttam a bandát élőben, de ez a koncertjük számomra mindent vitt az eddigiekhez képest. Az aktuális fesztivál első adrenalin-bombája azonnal robbant, időhúzás, vacakolás nélkül nyakak kezdtek őrült tornagyakorlatba. Nem beszélve a hamar kialakuló pogó-csoportokról. A némi death metalban pácolt thrash metaljuk még a kerekesszékes, mankós embereket is stage diving-ra sarkalják. Azonban Török Imre ezzel sem elégedett meg, olykor még további olajat öntött a tűzre, két gyilkos riff-orgia között még a maradék energiát és tüdőkapacitást is el szerette volna kobozni a publikumtól. Már a Katara fellépése során is meg kellett állapítanom, hogy ezen az estén úgy tűnik rendben van a hangosítás, de az Atrox Trauma buli alatt már végképp nem voltak kétségeim. Minden hangszer tisztán szólt, nem beszélve Imre kíméletlen, grizzly bömböléséről. Bár a csapat már régen letette a névjegyét a hazai underground asztalára, nagylemezt még csak tavaly helyeztek le rá. Nem is lehetett kérdés, mely kiadványuk képezte a koncertnek a gerincét… Nem hiszem, hogy könnyű lehetett válogatni a kitűnően sikerült On The Line Of Nothing And Something debüt album dalai között. Az erős lemez erős dalcsokorral szolgált a színpadon is. A hálás és elkötelezett közönségnek köszönhetően van olyan érzésem, hogy fogunk még velük Debrecenben találkozni.
Doomas (SK)
Az újbányai trió (koncerteken négyesfogat) fellépését már izgatottam vártam. Ezen az estén számomra ők voltak a húzónév, az ő stílusuk áll legközelebb hozzám, de élőben még nem találkoztam velük. A januárban megjelent R’lyeh kiadványuk nagyon megfogott, azonban a korábbi albumaik is igencsak emlékezetes, kiváló doom-death dalokat tartalmaznak. Mostanság már nagyon adnak a színpadi képre is, a megjelenést egységesítették a mondanivalóhoz, szövegvilágukhoz: a fekete, csuklyás palást alatt Cthulhu maszkot viselnek. Ok, nekem is elsőre, mikor a neten szembesültem vele, egy szájhúzást eredményezett ez az imázs, mert már nagyon kezd unalmassá válni, szerintem soha nem adtak el ennyi hálós maszkot, kámzsát, kapucnis palástot, mint az utóbbi 5-6 évben… De úgy döntöttem, hogy ezen az estén ezt most inkább előnynek titulálom, egy érdekes momentumként aposztrofálom. Itt már intro is volt, ahogy illik, tapintható közelségbe került egy pokoli szeánsz. Ami odahaza előítélettel töltött el néhány hete, az itt, most egy helyénvaló plusz „szolgáltatásnak”. Viszont nem sikerült sokáig élvezni ezt a színpadképet, mert az első dalt követően a srácok levonultak a színpadról vissza a backstage-be. Hát ezeket meg mi lelte? Ennyire nem voltunk szar közönség. Néhány perc elteltével mindannyian visszatértek, de már maszk, sallang nélkül, Petert kivéve egy szál pólóban…
Azt ne kérdezzétek, hogy ez most mire volt jó, csak találgatni tudok. Bár Manyi, az Angerseed koncert alatt, két dal között, köszönetét nyilvánította a Doomas felé, mert beteg frontemberrel is vállalták a fellépést… Mindegy, hagyjuk a körítést, a lényeg viszont így is ütős volt: pazar, sötét himnuszok építették fel a Doomas programját. Dimenziókon túli utazást, eonokon átívelő lélektisztítást nyújtottak. Értelemszerűen kevésbé a tombolásé, mint inkább a hangulaté volt a főszerep. Én még a furcsa közjátéknak köszönhetően sem csalódtam a csapatban. Alig várom, hogy újra lássam őket egy nagyobb időkerettel felvértezve.
Angerseed (HU)
Tartva a korábbi fellépőknél már odabiggyesztett élő fellépés követését, akkor jelen esetben már megszámolni sem tudom, hogy az elmúlt öt évben hányszor láttam az Angerseed-et. Többnyire fesztiválokon vonultam a színpadjuk elé, hogy újra és újra megállapítsam, az igazán extrém, kompromisszumnetes death metal nem fog kihalni idehaza, amíg ez a zenekar létezik. Azaz amíg, Mányák Peti fel nem adja. Márpedig ő fel nem adja. Minden túlzás nélkül: Manyi, a hitében megingathatatlan Metal Underground Főpap. Vagy inkább sámán? Minidig összecelebrál egy emlékezetes fesztivált Debrecenben. Idén már a tizennegyediket! Ha már számok: a banda meg a tizenötödik gyertyát illesztheti a képzeletbeli death tortára, szóval van mire nézni, van miről számot adni, alakul a történelem. A szervezés és lebonyolítás idén sem vallott szégyent. Változatos programot, színes stílusfelhozatalt sikerült ezúttal is a deszkákra varázsolni. Aminek egyik ékköve éppen az Angerseed fellépése volt. Brutálisan szóló, kíméletlen produkciót élhettünk át. Ezúttal is. Nincs min csodálkozni. Ahogy fentebb is írtam, nincs kompromisszum! És ennek a jövője is biztosítva van. Manyival lezajlott beszélgetéseim során felvázolt egy jövőképet, ami egy új albumban fog teste ölteni. Ami, az old school miliőt, kort hozza vissza és ebből kaptunk is ízelítőt az este folyamán. Minden elfogultág nélkül írom, ezúttal sem csalódtam, a maximálisat nyújtották és már nagyon várom az új kiadványt!
Vale Of Tears (HU)
2005-ben figyeltem fel rájuk a Destined For Desolation album tesztelése alkalmával. Kifejezetten szimpatikus és magával ragadó volt amit hallottam, és láttam a borítót lapozgatva. A debreceni bulit megelőzően nagyok voltak az elvárásaim, lehet, túlságosan is. Végre, mikor a színpadon láthattam a bandát, éreztem, hogy egy varázslat fog elkezdődni, vagy egy időutazás, viszont inkább egy megelőlegezett, kikövetelt hype-nak lehettem a tanúja. Még semmi sem történt, de Mulicz Feri már kezeket kart látni, buzdítást akart hallani, a nézőtéten hamarabb kellett teljesíteni, mint a színpadon…
Őszintén szólva, én úgy vagyok vele, mindennek megvan a természetes folyamata, semmi sem fog elmaradni, csak tegyünk le valamit az asztalra, jelen esetben a színpadra. Sajnos a buli feléig számomra nem volt képes megjönni a varázs, de amikor az igazi klasszikusok is terítékre kerültek, akkor már én sem sztoikusan álldogáltam. Még több emblematikus nótának és kevesebb frontemberkedésnek sokkal jobban örültem volna, bár így is rendben volt a koncert. Szépen beindult a közönség, de leginkább azok, akik nem egy tökéletes Vale Of Tears fellépés miatt jöttek el.
Paediatrician (HU)
Őket az elmúlt három évben immár ötödik alkalommal csekkoltam. Na, nem azért, mert annyira rajongójuk vagyok, csak azokon a fesztiválokon, ahol valamelyik kedvenc miatt megjelentem, ez a mentős, műtős brigád is jelen volt fellépőként. Őszintén szólva a goregrind műfaj számomra 5-6 szerzeményig működik, utána exponenciálisan nő az érdeklődés és a figyelem elvesztése. Sajnos ebből a betegségből nem sikerült kigyógyulnom, vagy stílusosabban: nem műtötték még ki belőlem.
Üde színfolt számomra amikor Bonin Ádám kolléga is megjelent a színpadon egy Mortician feldolgozás erejéig. A sok fehér hacuka között ő is kiereszthette bársonyos hangját, de feketében. Továbbá elhangzott az a kifejezetten romantikus dal is, amit végig hallgatva, a bíróság 25-től 40 évig tartó fegyházat ítél meg. Szóval jöttek a már ismert, rádióbarát slágerek, amire még egy relatíve elfogadható nézősereg ebben a késői órában is kíváncsi volt. Egy biztos: a rajongóknak ezúttal sem okoztak csalódást.
„Ismét egy remek underground rendezvénynek lehettünk szem-, és fültanúi, ami ezúttal is nagyszerű bandákat vonultatott fel. Minden zenekar kiválóan teljesített, és a hangulat is nagyon jó volt. A helyválasztás is megfelelőnek bizonyult, a Nagyerdei Víztorony alagsori koncertterme tökéletesen alkalmas volt erre a célra. Külön kiemelném a hibátlan hangosítást, nagyon szépen és erőteljesen szólalt meg mindenki. Ez alkalommal nekem legjobban az Atrox Trauma tetszett, de az Angerseed is nagyot ment! Király buli volt, köszönjük a lehetőséget!” – Gyrsee
| Utólag is hatalmas köszönet mindenkinek, aki eljött a november 25-i XIV. FULL OF ANGER UG. METAL FESZTIVÁLra! Nagyon izgultunk, hogy a több, mint fél éves szervezői munkánk gyümölcse legalább olyan édes legyen, mint tavaly volt, de a Full Of Anger közönségében ezúttal sem kellett csalódnunk! A tavalyihoz hasonló hangulatú buli kerekedett ki belőle, egy igazi őrült és a régi idők hangulatát visszaidéző underground érzés járta át a Víztorony hasonlót még csak ritkán látott falait! Nem lehetünk eléggé hálásak Nektek, hogy újfent eljöttetek, támogattátok a rendezvényt és a bandákat, ezzel biztosítva a további jövőjét a Fesztiválnak! 2024-ben újra találkozunk, még az is lehet, hogy két alkalommal is, de ez még a jövő zenéje – figyeljétek posztjainkat, hamarosan írni fogunk erről! Végezetül gigantikus köszönet: – A bandáknak – Katara (RO), Atrox Trauma, Doomas (SK), Vale Of Tears, Paediatrician – hatalmas bulikat adtak mindannyian! – A Nagyerdei Víztoronynak és személyzetének a lehetőségért és mindenkinek, aki segített a buli szervezésében, vagy bárhogyan részt vette benne! – Kiss Tamás (KT) barátunknak, sofőrünknek, mindenesünknek és mecénásunknak a rengeteg, mindenféle irányba szerteágazó segítségéért! – És végezetül köszönet Nektek, akik már 14 éve támogatjátok a rendezvényt – tartsatok továbbra is velünk! Találkozunk jövőre, Underground Mindhalálig!!! Mányák Péter |
FOTÓK, VIDEÓK: Gyrsee
