Kiadó: Edge Records
Weboldal: myspace.com/alosingseason
Kiadás éve: 2010
Stílus: Metal
Brief Sum: Among the current clichéd metalcore/modern metal stuffs this album is outstanding, I have no doubt regarding the band’s talent and versatility. They are among the bests in the genre.
Mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban elmondható, hogy ha felfut egy adott metal zenei trend, akkor arra tömegével ugranak rá a zenekarok. Egy idő után azonban elveszti varázsást a trend, a csapatoknál elfogy a muníció, egymást kezdik el másolni, ezáltal túltelítetté válik a színtér. Ritkán fordul elő, hogy az aktuális trenden belül egy banda valami újjal, váratlannal rukkol elő, vagy legalábbis megpróbál előrukkolni.
Napjainkban a modern/nu metal, metalcore, matek metal a legnépszerűbb zenei irányzatok. Felületes hallgatás után az A Losing Seasonre is rásüti a hallgató, hogy egy újabb modern/metalcore csapat, amit az is erősít, hogy két énekessel dolgoznak, pedig esetükben jóval többről van szó. Ahogy ebben a stílusban megszokott, az énekesek, Medve Balázs és Bokodi Bálint, hörgéseket éppúgy produkálnak, mint fogós dallamokat, azonban a feladatokat nem osztották fel egymás között, mert –Nedoluha György basszusgitáros e-mailben írta nekem- mindketten hörögnek és énekelnek. Meglepetésként ért a Power Means Controlling Massesben a dallamos énektéma, ami a fiatal Fodor Zoltánt (The Bedlam) juttatta eszembe. Több hatásból táplálkozik a hatos zenéje, egyértelmű céljuk a változatosságra való törekvés, amit meg is valósítottak.
Az intróként funkcionáló, lemezt nyitó, egy perces A Certain Redemption epikus pogány metalnak definiálható, az A Small Part Of The Serpent Killed! az Arch Enemy/Dark Tranquillity fémjelezte dallamos, göteborgi metal jegyében fogant, a Too Close To Silence súlyos, doomos nyitó riffjei a Crowbart idézik, a pörgős, már említett Power Means Controlling Massesben és a Pain Swept Away In A Blink Of An Eye-ben Pantera illetve System Of A Down (főleg az éneket illetően) hatások bújnak meg, tehát egydimenziósnak semmiképpen sem nevezhető a korong. Ezen tételekben fontos szerephez jutnak a folk metalhoz erős kötődést mutató témák illetve az akusztikus részek is, mintegy színesítve az amúgy durva dalokat. Szaggatott riffek, groove-ok figyelhetők meg a Like Nails On A Dead Man’s Hand We Grow-ban, az A Public Announcement From The Agoraphobicban tördelt ritmusok és egy csodaszép andalító rész hívják fel magukra a figyelmet, a High Noon pedig átkötő szerepet tölt be, amely az Another Farewell Songba torkollik.
Feltétlenül az anyag javára írandó, hogy nem játszották túl a számokat, a tizenkét felvételt 43 percben vezetik elő, nem nyújtják a témákat, mint a rétestésztát. Természetesen a dallamok, a fogósság is sokat segítenek a lemez befogadásában. Hangzásilag sem lehet belekötni a produkcióba, vaskosan, töményen szólal meg a korong.
Annyiból mindenképpen feladja a csapat a leckét a hallgatónak, hogy bele kell merülni, fel kell fogni, fel kell dolgozni a hallottakat, első hallgatás után nem lehet, nem szabad véleményt alkotni róla. Nem tagadom, a hideg ráz ki a mai zenei trendektől, de ez a lemez betalált tálam, igényes alkotás, egy tehetséges csapattól. Van egy olyan érzésem, hogy a következő anyag, még ütősebb lesz.
Tracklist:
1. A certain redemption
2. A small part of the serpent killed!
3. To close to silence
4. Power means controlling masses
5. Pain swept away in a blink of a eye
6. Like nails on a dead man`s hand we grow
7. Delirium provides the safest shelter
8. A public announcement from the agoraphobic
9. Constant infinite
10. High noon
11. Another farewell song
12. MNP