
A francia black metal egyik általános jellemzője és meghatározó tulajdonsága, hogy többnyire modern hangzású, illetve a dalok francia nyelven szólalnak meg. Ha csak innen nézzük, a 2019 óta létező párizsi meloblack A/Oratos-t, akkor a szcéna tipikus zenekarának mondható. Valójában a helyzet természetesen nem ilyen egyszerű.
Debütalbumuk, az ezoterikus spiritualitás és a gnosztikus filozófia világába merészkedő 42 perces Ecclesia Gnostica olyan, mint egy monumentális festői vízió, viszont a paletta maga a zene, az ecsetvonások pedig a hangjegyek. És ahogy az A/Oratos legénysége – Aharon (ének), Wilhelm (gitárok), Léo Dieleman (basszsu) és Kampen Turbokot (dobok) – játszani kezd, valóban érezni fogod, ahogy karosszéked mind erőteljesebben fogva tart. Szilárd, sűrű és időálló – ezek a jelzők magukba foglalják az album riffjeinek lényegét, melyek kiegészítve nagy robbanásokkal, dühöngő dobokkal és változatos cinekkel, éppen annyira meggyőzők, mint a fölényes kórus. A tempó a robbanástól a gyors bőgőig széles skálán ingadozik, a riffek pedig tiszta black metaltól, néhány power akkordon át, a dallamos tremolókig terjednek. Szeretni fogod, hogy minden hangszernek nagyon erős hangzása van, legyen szó a lassabb járatokról vagy a zene felgyorsulásáról, a megszólalásban mindig kibontakozik valami különlegesség. Ez igaz a durva, csikorgó vokálra is, ami soha nem temetkezik a mixbe, hanem mindig vadul ontja rád az egyébként elgondolkodtató dalok sötét versszakait.
Természetesen itt is vannak minták, hogy mást ne mondjak vokál és a basszus tekintetében nyilvánvaló lesz a hasonlóság a Griffonnal, melynek jelenlegi énekese, valamint korábbi basszerosa együtt játszanak ebben projektben. Ugyanígy, ha Kampen dobmintáit nézzük, kimutathatók a párhuzamok legalább két másik zenekarával, az Aorlhac-al és a Decimá-val. De Istenem, erről szól az underground világa!
A dalkészlet hangtervezése és előadása fél úton áll a művészi és az eldurvult között. A dallamok folyékonyak, melyet vérprofin is adnak elő. Egyes dalok a lassú, közepes tempójú és gyors részek jó keverékét adják hozzá az összképhez, de hallhatsz éteri kórust, torzított akusztikus vonalakat, illetőleg néhány hagyományosabb, vadállat gitárrész is befigyel. Az Ecclesia Gnostica különös szabadságot ad a brigád számára, lehetővé téve számukra, hogy a nyugodt, levegős post-black elemeket vegyítsék a harcias, nyers fekete fémmel, mindezt vastagon szőtt, lenyűgöző gitárszőnyeg alatt. Az album könnyen hallgatható, és bár nem a nagy meglepetések hajtják előre, hanem saját belső dinamikája, ez semmit nem von le értékből, sőt!
Az Ecclesia Gnostica hét számából engem több is teljesen befolyása alá kerített. Itt van máris hihetetlen robbanásaival és örvénylő dallamaival a Daath, majd a lenyűgöző kórust felvonultató Deuteros, vagy varázslatos cinjátékával az Ô roi des eons, na és persze a csiszolt szólótöredékeivel a Le septième sceau
A befejező gondolat előtt még fontosnak tartom megemlékezni a dalcsokorhoz tökéletesen illeszkedő grafikáról, melyet az Above Chaos grafikus dizájnere, Vincent Fouquet készített. Az ő munkái korábban – többek között – olyan zenekarok borítóit díszítették, mint a Bethlehem, a Catalyst, az Inquisition, a Melechesh, a Nordjevel vagy épp a Tsjuder. A hangmérnöki székben Frédéric Gervais látta el a keveréssel és a mixszel kapcsolatos teendőket, továbbá Johan Be rögzítette a dobokat, Andrew Guillotin pedig az éneket.
A black metal területén több olyan zenekar is létezik, akik tehetségükkel, kompozícióik minőségével és felvételeik hangzásának kiválóságával képesek átérezni ezt a zenei irányzatot, viszont olyanok jóval kevesebben akadnak, akik megértik a sötét fém lényegét. Emez elit klub köszönti most legújabb tagját, az A/Oratos-t.
Kiadó: Les Acteurs de l’Ombre Productions
Kiadás éve: 2024
Stílus: Melodic Black Metal
Web: facebook.com/AOratos.Music
Tracklist:
- Le hiérophante
- Daath
- Deuteros
- Disciplina Arcani
- Ô roi des eons
- De la gnose éternelle
- Le septième sceau
Pontszám: 10