ABRASIVE – The Birth … Born In Sodom

Kiadó: MDD

Weboldal: http://www.abrasive.de/

Kiadás éve: 2011

Stílus: Death metal

Brief Sum: Mediocre death metal, started with a mediocre performance, doesn’t really add anything to the genre, but at least it neither takes away from it.

 

Ahhoz képest, hogy Németország a death metal fénykorában a fasorban sem volt, a ’90-es évek végén elképesztő robbanás történt underground szinten. Egymás után bukkantak fel a jobbnál jobb, brutálisabbnál brutálisabb német death hordák, mint pl. az Anasarca, a Mental Aberration, a Death Reality, a Profanity, a Defeated Sanity, a Kadath stb. Kizárólag a fanzine-eket fanatikusan olvasó és gyűjtő arcoknak mondanak valamit ezek a nevek. A Defeated Sanity-n kívül sajnos a többiek beleálltak a földbe, pedig higgyétek el nekem, nagyon jó zenekarokról van szó.
Az Abrasive szintén az idő tájt jött létre. Egészen pontosan 1999-ben alakultak Stuttgartban, tehát kezdőknek semmiképpen sem nevezhetjük őket. Hihetetlen, de az eltelt 12 év alatt nem történt tagcsere soraikban, Ralf Köhler énekes/gitáros, Alex Ringwald basszusgitáros és Alexander Mäckle dobos a kezdetek óta együtt zenélnek. Az eddig trióként funkcionáló banda idén kvartetté lett, mivel Björn Dähn személyében új gitáros csatlakozott hozzájuk. Idei alkotásuk már az ötödik diszkográfiájukban, az eddigi négy albumon kívül öt demo fűződik még a nevükhöz. Nem ismeretlenek előttem, hiszen anno Ralf Köhlertől megkaptam a Desire demót – ha jól emlékszem az volt – és noha többször is meghallgattam akkoriban, konkrét részletet nem tudnék felidézni arról az anyagról. Ha a fentebb említett csapatokhoz hasonlítom az Abrasive-ot, akkor egy közepes együttesről beszélünk. Ők is a floridai death metalból merítenek, a szövegek szexualitásról, erotikus fantáziákról (pl. Porn Addicted, Tales Of Lust) szólnak, azonban korántsem olyan pusztítóak, brutálisak, mint teszem azt a Defeated Sanity, a Despondency vagy a Profanity. Helyenként begyorsítanak, próbálnak itt-ott komplexek lenni, de alapvetően a középtempók uralják a terepet. Azt kell, hogy mondjam, Björn Dähn nem tesz sokat hozzá a zenéhez, hiányzik a húzás, a pusztítás, nem használják ki a húros hangszerek adta lehetőségeket. Úg vélem, hogy mind Ralf, mind Alexander kiveszi részét a hörgésből, mely helyenként (pl. Sit On My Face) John Tardy-t idézi. A hangzásra nem lehet panasz, underground szinten ez a megszólalás abszolút helytálló.
Mivel korábbi anyagaikat nem ismerem, így nem tudom eldönteni, hogy fejlődtek-e vagy sem (esetleg stagnálnak), maradjunk annyiban, vannak ennél gyengébb teljesítmények is.

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:
1. Birth
2. The Other Side
3. Hungry
4. Porn Addicted
5. Sit On My Face
6. Unleash
7. Still Standing (Pussyfied Part II)
8. Hate Us
9 Tales Of Lust
10. WYSIWYG
11. Stimmulat

Pontszám: 7

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár