ABYSSIC – Brought Forth in Iniquity

Norvégia és a szimfonikus metal hosszú ideje elválaszthatatlanok. Innen érkezik az Abyssic új albuma, a Brought Forth in Iniquity, amely üde színfolt az elmúlt hónapok zenei pezsgésében. Ha elsőre nem ugrik be a symphonic doom/death művészek munkássága, az nem az olvasó hiányos ismeretei miatt lesz, hiszen a projekt mindössze 2016-tól, három évente szállítja a lemezit a műfaj kedvelőinek.

Az Osmose Productions gondozásában megjelent albumon, mindössze öt szám található, azonban játékideje így is valamivel meghaladja az 50 percet. Ugyan a démonokat és elkárhozott lelkeket ábrázoló borító elsőre inkább utal valamely slamming brutal death horda sorlemezére, a tartalom teljesen mást mutat. Mindegyik tétel tökéletesen megkomponált, elégikus hangzású. Leszögezem, amikor megkomponált dalokat említek, akkor nem műanyag szintetizátor-muzsikát értek ezalatt, hanem álomszép zongorabetéteket, valamint rézfúvósok és vonósok tökéletes összhangban lévő egységét, sőt harmóniáját. André Aaslie billentyű játéka már-már könnyfakasztó, de a hegedű, a fúvós betétek és az összes hangszer pontosan azon részeknél szólalnak meg, ahol várni lehet és ahová illenek.

Az ének kivételével minden hangsáv kifogástalanul illeszkedik a mű egészéhez. Bevallom itt találtam rá a Brought Forth in Iniquity egyetlen apróbb szépséghibájára. Értem én, hogy a doom-os részekre ráépítik a death témákat vagy az egyik töri a másikat, azonban Memnoch (Håkon Didriksen) vokálja amellett, hogy néha zavaró helyen kapcsolódik be a produkcióba, többször túl határozott és mélyütemű ehhez a zenéhez, amit ezáltal leural kissé.

Érzésem szerint a melodramatikus hangzást az Abyssic pont fél útra pozicionálta egy horrorfilm és egy modern szimfónia közé, amely nagyszerűen bevált. Az album atmoszférája, valami hihetetlen! Az egyik külföldi kritikában olvastam, hogy a Brought Forth in Iniquity megszólalását tekintve „filmes töltetű temetkezési szimfónia”, ami egyszerűen nem igaz. Az elmúlás fanyar pátosza valóban meghatározza az anyag hangulatát, ám a kompozíció egészét nem fedik temetővirágok. Noha a dalok pesszimista perspektívából tekintenek a világra és a „soundtrack”-motívumokból sincs hiány, azért a death meatalban sokszor megjelenített kriptahangulat egyáltalán nem érződik rajta.

A norvég kvintett egy igazán színvonalas alkotást hozott létre, amiben – a Djevelens Lys-t kivételével – nincs sok helye pörgésnek, zúzásnak, helyette viszont megigéz, átszellemít. A trackek hossza minden esetben hat perc fölött van, kivéve a címadó Brought Forth in Iniquity-t a maga tizennyolc és fél percével(!). Az álomszerű Chronicle of the Dead mellett számora ez a mélabús szám volt a leginkább unikális.

Zárásként Emil Cioran szavai jutnak eszembe A bomlás kézikönyvéből: „Az emberek azt mondják: ’minden elmúlik’ – de vajon hányan fogták fel e rémületes banalitás horderejét?” Nem tudom az Abyssic tagjai ismerik-e a filozófus ezen kijelentését, ellenben művükből kiderül, hogy megértették az exitust.

Tracklist:

1. Cold as Winter Storm
2. Chronicle of the Dead
3. Mirror of Sorrow
4. Djevelens Lys
5. Brought Forth in Iniquity

Pontszám: 9,5