ABYZZ – Empusa

Kiadó: Infinite Metal

Weboldal: www.abyzz.eu

Kiadás éve: 2010

Stílus: Death / Thrash

Brief Sum: Airy, clean sound and characteristic riffs. The grim lyrics are compensated by the often relieved music. No math song structures, it delights us with it’s simplicity.

 

Az Abyzz 1994-ben alakult Németországban. Azóta ritka rendszerességgel adnak életjelt lemezek képében, és egyre gyakrabban fellépések formájában. Leginkább az anyaországban, de a környező vidék sem ismeretlen számukra. Maguk mögött tudhatnak egy demót, két EP-t és három nagylemezt. Most, ez utóbbi csoport utolsó tagjáról lesz szó.

Az Empusa borítója remekül tükrözi az albumon található zenét. Elsőre kicsit szokatlan, egyszerű, de mégis körüllengi egy parányi baljós báj. A muzsika leginkább a dallamos death vonalhoz áll közel, ha be akarjuk rakni valahová. Nagy darálásokra senki se számítson, a hangzás is elég szellős, a tempó is többnyire középen marad, bár kisebb zakatolások növelik a változatosságot.

Az intró suttogásai után keleties dallamokkal és meneteléssel folytatódik, Hekate címmel. Nincsenek túlzsúfolva a sávok, az ének köti össze a zenei egységeket. A szólók dallamosak, a hörgés kivételével, nem is nagyon emlékeztet az anyastílusra. A karakteres dal, méltatlan módon egyszerűen lekeverve végződik. A Creation Divine már a kezdő nordikus riffel megalapozza azt, hogy kedvenc lesz, és ebben a dal kibontása nem is hagy kétséget. Maximális eltaláltságával kilóg a sorból, elég direkt ahhoz, hogy elsőre már a lemez csúcspontja legyen. Stílusa a mosonmagyaróvári Flamedropra emlékeztet. A közepén lévő kiállás annyira kívánja az akusztikus aláfestést, de ezt nem kapjuk meg, viszont kárpótol érte a komótos gitárfüggöny és a mögötte aprító dob. Akár egy hóvihar, ami távolról nézve hömpölygő fehérség, de ha benne vagyunk, érezzük a kristályok ezer tűinek szúrását.
Egy ilyen dal után nehéz folytatni, a Withered Evolution vissza is rángat a földre. Szétoszlik a varázs komor zakatolás veszi kezdetét. A középrészben a gitárok az elbukó emberiségért játsszák gyászdallamukat.

A The Heritage bátortalan dallammal indít, de aztán egyből, mintha a nóta közepébe csöppennénk. Nem kapkodnak a srácok, kimérten adagolják a zúzást, de aztán pár verze után nem bírják tovább és felszabadultabb a zene, a dobok nem vontatnak, hanem pörögnek, bár a tempó lényegében változatlan. Aztán megjön a várva várt akusztikus kiállás, bár itt akár ki is maradhatott volna, de így sem rossz. A következő dal már egészében véve lazább, mondhatni optimistább vagy csak belenyugvóbb. Ez után érkezik a titkos fegyver. A félelem – üresség – kétségbeesés barátságos hármasa képében. A nem túl derűs címmel ellentétben van a zene, mert tempója mást sugall.

A vége felé a lemez átalakul és a direktebb hatás helyett a lassan kibontakozó dalszerkezetek kerülnek előtérbe. Az Alone a majd hét percével, a leghosszabb nóta a lemezen. Nincs is semmi kapkodás. A várható akusztikus kezdést meg is kapjuk, amire súlyos, de sodró riff épül. A verzébe visszatér az akusztikus gitár, és a torzítás csak a refrénben lép be. Szövegében a tatabányai Agregátorra emlékeztet. Hagyjatok egyedül bánatommal, hogy megküzdhessek vele, és újjászülethessek. A folytatás a nem túl kellemes cím ellenére lendületes darab. Középtempóban, de mégis végigzakatol az emberen, szinte észre sem veszi. Mint az élet, ha nem figyelsz, csak elmúlik, nincs olyan pont, ahol megállnál és elgondolkodnál mekkora kicseszés is az egész, csak meghalsz… Mégis ezt a súlyos témát könnyed zene övezi, csak a legvége lassít be, mikor is vége a dalnak…
A lemezt záró újjászületés nagy meglepetésre, szinte thrashes gyorsulásokat tartalmaz. Tempójával kilóg a sorból, de hangulatilag jó folytatása az előző tételnek.

Bár egyes pontjai a lemeznek gyorsan hatnak, az igazi megismeréshez meg kell párszor hallgatni. A csapat nem hozott létre újdonságot, de mégis a meglévő eszközök olyan kombinációjával állt elő, ami nem túl gyakori. A lemez vége felé, kicsit ellentétet érzek a bús szövegek mellé társított könnyedebb zenei aláfestéssel, de lehet csak azt jelenti, még nem értettem meg teljesen a dalok jelentését, még ásni kell a mélybe, hogy igazán feltáruljanak.

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. Intro… Empusas Lair
2. Hekate
3. Creation Divine
4. Withered Evolution
5. The Heritage
6. My Existance
7. Fear Emptiness Despair
8. Alone
9. And Now You’re Die
10. Reborn Again

Pontszám: 8

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár