Kiadó: Nuclear Blast
Weboldal: www.acceptworldwide.com
Kiadás éve: 2014
Stílus: Heavy Metal
Brief Sum: Heavy metal at its purest and best, with modern production and yet absolutely true to the traditions. Trivial though it seems, isn’t it exactly what we want to get from a long-standing old school band like Accept?
A rock / metal színtéren az utóbbi sok-sok év legjobban sikerült visszatérése egyértelműen az Accepthez fűződik. A történeti hűség kedvéért ez már a harmadik újjáalakulásuk és az előző olyan nekifutás is csodálatosan indult, amelyből stúdiófelvételek születtek (a 2005. évi megmozdulás mindössze egy utolsónak szánt turnéra szólt, amely az Udo Dirkschneider énekessel való együttműködést volt hivatott véglegesen lezárni). Most azonban Mark Tornillo áll a veterán csapat frontján és hallatja az itt megszokott eszelősen reszelős hangot, a Blind Rage pedig már a harmadik albumuk a jelenlegi felállással 2010 óta. A lendület nem hagyott alább – és szerencsére a színvonal sem esett vissza.
A mai Accept nagy erénye, hogy a futószalag-termelést és az önismétlést elkerülve képes menetrend-szerűen jelentkezni friss anyaggal. Még úgy is, hogy nyilvánvalóan nem igyekszik megújítani, újradefiniálni magát. Nincs is rá szüksége. Elég (nekem legalábbis), ha nyílegyenesen halad előre a maga által kijelölt úton és úgy kétévente leszállít egy töményen megszólaló, veszett ököl-és fejrázásra ingerlő nótákkal teli, ízig-vérig heavy metal albumot.
A fentieket ugyanígy begépelhettem volna a Stalingrad lemez kapcsán, csak éppen annyi fenntartással, hogy azt az anyagot valamivel kevésbé éreztem erősnek. Na persze közrejátszhat ebben az is, hogy az új aranykor kezdetét jelentő Blood Of The Nations hihetetlenül magas szintjét eleve nehéz ismét elérni vagy pláne túlszárnyalni, ám a Blind Rage-ről mégis több igazán maradandó számot tudnék megnevezni. Ha maga az egyik őstag, Wolf Hoffmann gitáros mondja, hogy most kedvezőbb körülmények között tudtak dolgozni és hogy ezzel a koronggal kerültek a legközelebb az elképzeléseik maradéktalan megvalósításához, azt a végeredmény ismeretében nyugodtan elhihetjük.
Az étvágygerjesztőként közzétett Stampede azért még nem lelkesített fel ennyire. Tipikus Accept, a banda valamennyi jellegzetességével, de nem sokkal több (bár Wolf ízes szólója mindenképpen említést érdemel). Lendülete miatt nyitószámnak így is megteszi, a java azonban tényleg csak ezután jön.
Itt van mindjárt a hőn szeretett műfaj nagyjai előtt tisztelgő, menetelős Dying Breed, amelyet a koncerteken is egészen biztosan viszonthallunk majd! A Dark Side Of My Heartban, a Wanna Be Free-ben, valamint a From The Ashes We Rise-ban az Accept dallamosabb (a Metal Heart és Russian Roulette korszakát idéző) oldala domborodik ki, míg a Fall Of The Empire és The Curse a lassan döngölő ütemek mellett a himnikus refrénjével tűnik ki és van felhúzott középtempókra épülő headbanger-csemege is a 200 Years képében. A Bloodbath Mastermindot, a Stampede-hez hasonlóan, valamivel szürkébbnek érzem, de a Trail Of Tears és a záró Final Journey fékevesztett speedelése bőségesen kárpótol minden apróbb botlásért. Utóbbiban Wolf főhajtása Grieg előtt a szóló alatt nemkülönben.
Sarkos riffeken alapuló, sallangmentes, szigorú és intenzív dalgyűjtemény a Blind Rage – tehát 100%-ig Accept – ugyanakkor kellően változatos. Emellett Mark is többet ad önmagából az eddigiekhez képest. Nem mintha mostanáig pusztán az Udo-imitátor szerepe jutott volna neki, de mondjuk a The Curse-ben valóban az ő saját (a TT Quickből ismert) hangját halljuk.
Ja igen, a borítóra is jó ránézni. Nem holmi hivalkodó, színpompás képzőművészeti jelenség, szimplán egy remekül eltalált, kifejező kép. Erre azért térek ki külön, mert az Acceptnek bizony közel sem minden borítója ennyire frappáns, még a nagy alapművek esetében sem.
Ha hozzávesszük, hogy az idei munkájával egész karrierje legjobb listás pozícióját harcolták ki barátaink – odahaza Németországban egészen az első helyig vitte! –, hát az eredmények végképp őket igazolják. Tudom, ma már alig-alig beszélhetünk lemezeladásokról, de akkor is!
Ugye mindenki bevéste már a naptárba október 26-át?!
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Stampede
2. Dying Breed
3. Dark Side Of My Heart
4. Fall Of The Empire
5. Trail Of Tears
6. Wanna Be Free
7. 200 Years
8. Bloodbath Mastermind
9. From The Ashes We Rise
10. The Curse
11. Final Journey