Mielőtt bármit megjegyeznék a magyar csapat első lemezéről, nem árt tisztázni magunkban szeretjük/elviseljük-e az elektronikus zene és a rap valamilyen formáját. Ha nem, nincs is értelme tovább olvasni ezt az ismertetőt, ha viszont igen, továbbá nyitottak vagyunk az újításukra, abban az esetben egy igazán érdekes albumot ismerhetünk meg a következőkben.
Leszögezem, nem fogok késhegyig menő vitába bocsátkozni arról hasonlít-e bármelyik banda hangzásához a hazai nu metal/insudtrial csapat anyaga. Természetesnek tartom, hogy egy olyan univerzális műfaj mint a metál, folyamatosan reflektál más zenei irányzatokra, amelyből azután valamennyire töltekezik is. E tekintetben úgy vélem a magyar szintér crossover szekciójában az Acid Empire ment el legtovább, s e pillanatban nem tudnék mondani még egy ilyen különleges produkciót, akiknek jellegzetessége volna, hogy nem pusztán átlépik a metál formai mezsgyéit, hanem elmossák azokat.
Korongjuk hét száma 25 perecen keresztül feszegeti a mindeddig ismert zenei határokat is. Rögtön a nyitó szám, a Never Forgiven prezentálja mire számíthatunk: az elektronikus, a rap és a metál eddig idehaza ilyen mély merítéssel ki nem próbált műfaji ötvözetét, amit a második tétel, a Horrified azonnal tökéletes formában futtat ki. Ez a szám olyan konzekvens eredménye a dalszerzésnek, amivel az ezen a vonalon mozgó zenekarok ritkán büszkélkedhetnek (nem véletlenül készült belőle videoklip). Nincsenek benne konstans megoldások, valahogy a végeredményt mégsem érezzük véletlenszerűnek vagy szétesőnek. Kósa Dániel vokál-támadásai kimondottan precízen váltanak a rap és a „hagyományos” torokkaparó ének között, amihez eltalálta a karakterisztikus szintetizátor-témákat is. Ugyanezt hozza a Bloodstains is, ám ennél a számnál kiemelném még Wágner Zoltán pallérozott dobjátékát, ami a We Know-ban majd egyaránt érzékletesen visszaköszön. Az album közepén található Trophy-t egészen a szintetizátor soundok uralják, ami után a We Know-ban a gitárszekció is igazán erőteljes képet mutat. Nem tudom az okát, de mindent egybevetve mintha Farkas Ádám technikás gitárötleteit néha jobban háttérbe szorítaná Turbók Gergely izmos basszusgitárjátéka és Kósa szintetizátora. A Feast hét számából a hatodik egy instrumentális alkotás. Első hallgatásra az Abomination (pt 1) itt céltalannak tűnt, mert inkább zárótétel jellegű, ugyanakkor a We Know dalszövegében megfogalmazott fenyegető üzenetet (We’re coming for you) olvasva, elképzelni sem tudnék vészjóslóbb folytatást ennél. Az utolsó dal, az Inherited Sikckness ámbár minden tekintetben visszaidézi a kezdeti tíz percet, viszont az elektronikus lezárás nemcsak indokolatlan, hanem kivitelezésében egyenesen zavaróra sikerült. A track véget érhetett volna kicsivel a negyedik percet követően és kapunk egy tökéletes alkotást, amiben a hangszerek még egyszer maximális intenzitással szólalnak meg. Helyette azonban ráadásként érkezik két percnyi futurisztikus, horrorfilmbe illő sound, amely szerintem elnyújtja a befejezést, és lefojtja a korábbi dinamikát. A lemezt egyébként is domináló szintetizátorból ehelyütt már sok!
Némely vélemények szerint a trackek összefolynak. Lévén, hogy korábban több indusztriális formáció működését követtem nyomon, ekként ezt egyáltalán nem érzékeltem. Sőt, szerintem az egyes csapások kifejezetten jól elkülönülnek egymástól. Összességében a Feast tehát nem kelt egybefolyó érzést!
Kijelentem, hogy az Acid Empire albuma, apróbb tévedéseivel együtt, önmaga jogán kér helyet az extrémebb zenéket kedvelők CD gyűjteményében és szívében egyaránt. A Feast egy értékes alkotás, ami új utakat nyitott és első lemeznek annak ellenére is szerethető, hogy nyilván nem az old school témák rajongói számára készült.
Ismertetésem végéhez érve még nem szóltam a meglehetősen provokatívra sikerült dalszövegekről, amelyek középpontjában a fogyasztói társadalom kritikája és az ebből adódó igazságtalanságok állnak, kiegészítve az irányított gondolkodás elleni lázadással.
A lemez hangulatához tökéletesen passzoló borítógrafikát Turbók Gergely, Vadas Erik és Artphetamin készítette, míg a felvétel és keverés Turbók László, a mastering pedig Kiss József munkáját dicséri.
Kiadó: Metal.hu
Kiadás éve: 2022
Stílus: Extreme / Industrial Metal
Web: facebook.com/AcidEmpireBand
Tracklist:
- Never Forgiven
- Horrified
- Bloodstains
- Trophy
- We Know
- Abomination (pt 1)
- Inherited Sickness
Pontszám: 8.5