ADRENALINE MOB – Omertà

Kiadó: Century Media Records

Weboldal: http://adrenalinemob.com/

Kiadás éve: 2012

Stílus: Progressive metal

Brief Sum: No matter how controversial Mike Portnoy became after his departure from Dream Theater, he still has a great intuition to find the right people to play any kind of music. After the debut EP, the first full length album of Adrenaline Mob is a reassuring combination of heavy riffs, modern grooves and catchy vocal melodies. Even though Omertá will not reinvent the genre, it showcases excellent songwriting and musical performance – not to mention that it’s already one of the most talked about metal releases of the year.

Ha egy ismert muzsikus vagy zenekar jelenkori tevékenysége alaposan megosztja a hallgatóságot és ily módon széles körben válik beszédtémává, annak az egyik legbiztosabb jele, hogy a Bukás című film egy bizonyos jelenetére paródia készül. Tudjátok, amikor a kis bajuszos magából kikelve üvöltözik a vezérkarával a sorozatos vereségek miatt, miközben a feliratozás szerint kvázi a rajongók által aktuálisan kipécézett előadót szapulja. Az ilyen videókba akaratlanul is belefut az ember a világhálón, és ami azt illeti, szeretném, ha közel annyi szabadidőm volna, mint azoknak, akik ezeket összehegesztik. Más kérdés, hogy én biztosan nem a különböző megosztóhelyeken, meg közösségi oldalakon lógva tölteném azt.

Nos, a legutóbbi „áldozatok” egyike nem más, mint Mike Portnoy, akinek a Stuck Mojo gitáros Rich Warddal és a Symphony X énekes Russell Allennel alakított Adrenaline Mob kapcsán jól a képébe dörgölték itt is – ha nem volna elég a fórumozók kismillió hozzászólása –, hogy nu metal, béna Godsmack utánzat, telefonon keresztül szóló gitárok stb. Sőt, újabban velük játszik a Disturbed bőgős John Moyer is, ami megint csak alapot ad a további jóindulatú és konstruktív vélemény-nyilvánításoknak. Persze, mint tudjuk, a negatív hírverés is lehet fölöttébb hatékony reklám, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, olyanok is egészen biztosan belehallgattak a Mob tavalyi bemutatkozó EP-jébe és / vagy az Omertá albumba, akik a Dream Theaterből való távozása óta egyfolytában köpködnek a dobos-fenoménra…

…A lemez pedig jó. Határozottan jó. Rendesen hallgattatja magát. Mondhatni, kitaposott úton halad a társaság, de a tipikusan amerikai, kétségtelenül Stuck Mojo (nagy kár, hogy Richnek nem volt maradása!), Godsmack, Disturbed jellegű groove-okra építő, néhol kifejezetten rádióbarát zenei világhoz igenis tud olyan pluszt hozzátenni, ami egyrészt számottevő minőségi különbséget jelent a mezei kópia-bandákhoz képest, másrészt ezáltal szélesebb célközönséghez is képes szólni az Adrenaline Mob.

Ha pusztán a zenészek teljesítményét nézzük, Portnoy érdeme az egészben annyi, hogy maximális mértéktartással üt: a gyorsabb tempók hasítanak, a kimért ütemekre a fej és a láb egyaránt bemozdul, és semmi túlbonyolítás (nem mintha a muzsika megkövetelne bármi ilyesmit). Igaz, ez sem kevés. Mike Orlando gitáros nem éppen az egyéniségével tűnik ki, a fent elsorolt csapatok vagy mondjuk Zakk Wylde modorában ugyanúgy otthonosan mozog – alighanem bárkinek a bőrébe gond nélkül képes volna bebújni –, ám tagadhatatlanul van vitalitás a játékában, és a vastag, húsos riffek mellett egy-két villantós szólóval is felhívja magára a figyelmet a fickó. Az igazi ütőkártya viszont egyértelműen Russell Allen, aki itt egyfolytában hódolhat az utóbbi Symphony X korongokon is meghonosított karcos-rekesztős énekstílusnak. Sőt itt még szikárabb dallamokat hoz, a nyitó Undaunted verzéiben egyenesen David Draiman módra kántál. Azonban még az ilyen minimál-melódiákat is úgy tudja megtölteni élettel, hogy élvezet hallgatni. Hát még amikor lágyabb, érzelmesebb tónusokra vált, lásd-halld Indifferent, All On The Line és Angel Sky. A mai metal mezőny legfelsőbb ligájában játszik emberünk, ez nem is kérdéses.

Az EP-re írt valamennyi dal visszatér az Omertán, méghozzá újabb, feltuningolt változatban. A kedvenceim ezek közül továbbra is a Stuck Mojo-san zakatoló Psychosane és a beindulós, váltásokban gazdag Hit The Wall. Érdekességként megemlítendő még a Duran Duran Come Undone-jának feldolgozása. Lizzy Hale (Halestorm) hathatós segítségével valóságos power líraivá duzzasztották a jó húsz éves popnótát.

Ha eltekintünk a viharos előzményektől – a Dream Theaterrel való szakítást követő, Portnoynak az Avenged Sevenfolddal való együttműködésére is kiható nyilatkozatháborútól, na meg az Adrenaline Mob létrejöttét kísérő felhajtástól –, kapunk egy minőségi, igazán erős dalokkal teli anyagot, amely nem reformálja meg napjaink tengerentúli metal muzsikáját, viszont a messzemenőkig igazolja az illusztris tagsággal szembeni várakozásokat. (Mi lesz még, ha legközelebb is találnak időt egymásra, és a következő anyagra még jobban összeérik majd az alkotói gárda?!..) Kétségünk ne legyen, a júniusi budapesti koncert is igazolni fogja!

SAMPLE:
YouTube link

Tracklist:

1. Undaunted
2. Psychosane
3. Indifferent
4. All On The Line
5. Hit The Wall
6. Come Undone
7. Believe Me
8. Down To The Floor
9. Angel Sky
10. Freight Train
11. Feelin’ Me


Pontszám: 8.5

Kapcsolódó cikkek

Adrenaline Mob – „Dearly Departed” feldolgozásalbum február 9-én

NorthWar

Hot News: Adrenaline Mob – “Men Of Honor ” Out Now!

NorthWar

Hot News: Adrenaline Mob – Premiere “Feel The Adrenaline” Lyric Video via Metal Hammer UK

NorthWar

Hot News: Adrenaline Mob – “Come On Get Up” Lyric Video

NorthWar

Hot News: Adrenaline Mob – Men Of Honor to be released February 24, 2014, Track streaming starts today

NorthWar

Hot News: Adrenaline Mob – Mike Portnoy and Co. on tour in Europe!

NorthWar

Hot News: Adrenaline Mob – Headling Back To Europe!

NorthWar

Hot News: Adrenaline Mob – Announce New Bassist & European Festivals

NorthWar

Hot News – Adrenaline Mob Release Debut Album “Omertá” On Century Media Records In Europe

NorthWar

Szólj hozzá!