Kiadó: code666
Weboldal: www.aenaon-band.com
Kiadás éve: 2014
Stílus: Progressive / Avantgarde / Black Metal
Brief Sum: All in all, Extance is a fine album with a perfect sound and varied usage of instruments compared to its genre, so those who are more open minded about the genre will not be disappointed.
Bevallom, hogy az Aenanon neve ismeretlenül csengett számomra, annak ellenére, hogy nem egy frissen bemutatkozó zenekarról beszélünk. 2006-os alakulása óta a görög banda az Extance előtt 2011-ben jelentette meg első nagylemezét „Cendres Et Sang” címmel, már a Code666 kiadónál. Jó kis bemutatkozó korong volt ez, hiszen a Metal Storm 2012-es szavazásán a 4. helyet érte el „a legjobb avantgarde/experimental metal album” kategóriájában. Azért egy kis hazai vonatkozásra is megemlékeznék ezzel kapcsolatban: a mi Thy Catafalque-unk Rengetegje lett a 2. ezen a listán. 🙂
A két nagylemezen kívül dobtak ki még egy demot, egy EP-t és több split is fűződik a nevükhöz.
Mint már említettem, nem hallgattam az Aenaon eddigi lemezeit, így hát teljesen elfogulatlanul, mit sem sejtve vágtam bele az Extance hallgatásába. Tehát alább abszolút az első benyomásaimat olvashatjátok.
Stílusukat leginkább a progresszív black metal kategóriájába sorolnám.
Szövegeik témáját az emberi gyengeség, bánat, a fájdalom ihlette, gyakran esik szó a halálról és a paranoia is általános vendég a dalszövegeikben.
Kezdjük kívülről, az Extance borítóját Lukasz Wodynski nevéhez köthetjük, gyönyörű, igényes festményt láthatunk.
A korong hangzása kiváló, a Görögországban fekvő Crown Stúdióban rögzítették.
Az albumon 11 dal található, több mint 1 órás játékidővel.
Nyugodt, zongorás bevezetővel kezdenek, majd nem kis meglepetést okozva számomra, olyan hangszerek is feltűnnek egy-egy dalban, amelyek finoman szólva sem megszokottak ebben a műfajban. Ilyen például a szaxofon, ami miatt itt-ott kicsit jazz-es beütést is érzek néhány dalban. A zene „lazasága” is oka ennek az érzésnek, néhol nem igazán kötöttek a szerkezetek, érezni a spontaneitást, a rögtönzést is egy-egy szakaszban. Rengeteg érzés, benyomás áraszt el az Extance hallgatása közben. A meglepetés szaxofon után, csak ámultam mikor meghallottam a harmonikát. Nagyon tetszik ez a hangszer változatosság, ötletes, hatásos. Nem érzem azt, hogy ez a sokszínűség ne férne össze a black metallal. A károgós black éneket is „feldobják” egy-egy különlegességgel, néhol dallamos énekkel, máshol női vokállal találkozunk.
Szinte minden egyes dal más-más feelinget ad, mást juttat eszembe. A Grau Divát hallgatva egy jó kis black&roll dalt fedezünk fel, sodor magával a lendülete, aztán a következő tételben meghallod a szaxofont és nem tudod hova tenni magadban ezeket a görög embereket, meg a zenéjüket, de leesik az állad, pozitív értelemben.
Összességében egy nagyon jó lemez az Extance, tökéletes hangzással, műfaján belül sokszínű hangszerhasználattal, úgyhogy a stílus nyitottabb hallgatóinak nem okozhat csalódást.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. The First Art
2. Deathtrip Chronicle
3. Grau Diva
4. A Treatise on the Madness of God
5. Der Mude Tod
6. Pornocrates
7. Closer to Scaffold
8. Land of no Water
9. Algernon’s Decadence
10. Funeral Blues
11. Palindrome
