Kiadó: Metal Blade Records
Weboldal: www.aeon666.com
Kiadás éve: 2010
Stílus: Death Metal
A ’90-es évek legvégén egy sereg, fiatal, tehetséges death metal zenekar bukkant fel Svédországban. Magam részéről csak a svéd death metal második hullámának hívom ezt a mozgalmat (folyamatot) és olyan csapatok tartoznak ide, mint az Insision, a Repugnant, a Visceral Bleeding vagy az Immeresed In Blood. Mindegyikőjükre jellemző, hogy szakítottak a klasszikus, az évek során védjeggyé vált Sunlight hangzással -a Repugnant kivételt képez ez alól- és a technikás, floridai death metal hatását magukba szippantva tálalják minőségi, brutális muzsikájukat.
Ebbe a körbe tartozik a 2000-ben alakult Aeon is. Tommy Dahlström énekes és Zeb Nilsson gitáros egykoron a sokkal többre hivatott Defaced Creationben muzsikáltak (1999-ben megjelent Serenity In Chaos albumuk ajánlott a brutális death metal híveinek), az Aeon tulajdonképpen ebből a csapatból fejlődött ki, a Defaced Creation romjain alakult, ha úgy tetszik. Annak ellenére/Ahhoz képest, hogy ez már a harmadik lemezük, eleddig még nem volt szerencsém hozzájuk, ez az első album, amit hallok tőlük. Kár, teszem hozzá rögtön, mert a Path Of Fire meggyőzött a zenekarban rejlő potenciálról, a zenészek tehetségéről, egyben az idei év egyik legjobb death metal anyagát tették le az asztalra az östersundi fickók. Ugyebár a harmadik lemezre mondják azt, hogy sorsdöntő egy csapat pályafutásában, egy biztos, ezzel a koronggal nem bukik meg a zenekar.
Elég belehallgatni a nyitó Forgiveness Denied-ba ahhoz, hogy képet kapjunk a csapat zenei világáról, hogy tudjuk mi vár ránk az elkövetkezendő percekben (42 perc az anyag hossza). A sátánista szövegvilág (pl. Kill Them All, Abomination To God, Liar In The Name Of God), a dalok intenzitása a korai Deicide-ot juttatja eszembe, de a Morbid Angel, a Cannibal Corpse és a Monstrosity hatása is érvényre jut a nótákban; a Kill Them All doomba hajló váltása a Blessed Are The Sick korszakos Morbid Angelt idézte fel számomra. Tommy Dahlström hangjában David Vincent orgánuma (hatása) ugyanúgy megbújik, mint Glen Bentoné vagy George „Corpsegrinder” Fisheré, mintegy a floridai hatást erősítendő. Mondanom sem kell, hogy tehetségnek nincs híján a csapat, legyen szó Zeb Nilsson és Daniel Dlimi gitárosok illetve a Marcus Edvardsson basszusgitáros Nils Fjellström dobos alkotta ritmusszekció teljesítményéről.
A gyilkos, brutális riffek mellett komoly hangsúlyt fektetnek a dallamokra, a harmóniákra, a kitűnő szólókra (halld Forgiveness Denied, Liar In The Name Of God) nem „váltják túl” magukat a srácok, a komplexitás nem válik az anyag befogadhatóságának rovására. A gyors – lassú – gyors váltásokkal operálnak, a lemez egy percre sem veszít szélsőségességéből, lendületéből, brutalitásából, a zenészek remekül prezentálják a floridai death metal iskola jellemzőit. Érdekességként felbukkan egy rövid, flamenco átvezető, a Total Kristus Inversus, az utolsó God Of War pedig komolyzenei résszel fejeződik be. A sok kiváló felvétel közül mindenképpen kiemelendő még a női hangeffektekkel megtámogatott Of Fire, számomra a korong csúcspontja ez a dal. A hangzásról csak annyit, hogy az Empire stúdióban, Östersundban vették fel a lemezt és Erik Rutan keverte a Mana-ban, tehát a pengeéles, gyilkos megszólalás garantált.
Legyen szó klasszikus skandináv vagy technikás floridai death metalról (a dallamos göteborgi vonalat most mellőzzük) mindkettőt nagyon kedvelem. Az Aeon egy minőségi, kompromisszummentes death metal anyaggal örvendezteti meg a stílus rajongóit, amely köröket ver a legutóbbi Deicide lemezekre. Ha nem hiszed el, győződj meg róla te is.
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. Forgiveness Denied
2. Kill Them All
3. Inheritance
4. Abomination To God
5. Total Kristus Inversus
6. Of Fire
7. I Will Burn
8. Suffer The Soul
9. The Sacrament
10. Liar In The Name Of God
11. God Of War