Kiadó: Northfire Records
Weboldal: www.arkhorrl.hu
Kiadás éve: 2006
Stílus: Black metal
A „Layae’s Cradle” már elég régen kiadásra került, csak Arkhorrl elküldte az utolsó két kiadványát és így került hozzám ez a régebbi anyag. Az első dal intrójában egy kedves kis templomi mulatságba botlunk, majd gyorsan el is felejthetjük ezt a badarságot, és Arkhorrl rögtön az arcunkba sikít. Aki ismeri korábbi anyagait, az most sem fog csalódni. Ez az album már egy következő szintre emeli a bandát. Már csak amiatt is, hogy ez egy „nagy” kiadós lemez, és a zenében is sok fejlődés hallatszik a korábbi anyagaikhoz képest. Arányosabban szól az egész, kidolgozottabbak és érdekesebbek a dalok. Az albumon gyorsabb és melankolikusabb részek egyaránt megtalálhatók. Főleg a lassabb témáknál eléggé Burzumosra sikeredett, lehet emiatt sokaknak tetszeni fog és könnyebben megfogja az Aetherius Obscuritas varázsa a hallgatót. Mindenesetre látok fantáziát a zenében, ha még nem is annyira egyedi zene, meg ugyebár, ha a Northfire Records is lát benne fantáziát, bizonyára annyira rossz nem lehet. Természetesen a kínzó szenvedés, gyűlölet és a pusztulás jelképei mind-mind megtalálhatók a zord zenéjükben. Az „Őszi eső” dalt kiemelném, ami egy remek szerzemény, egy egész klassz kis refrént fedezhetünk fel, valamiért nekem itt a Dissection fagyos black metalja jutott eszembe a gitártémáknál, de utána mégis áthajlik a Burzum iránya felé:).Van egy kisebb szünet, nyugisabb rész, de a viharos tempó dominál.
Arkhorrl vicsorgásai jók, kifejezetten tetszenek, talán ezt nevezhetjük egyedinek is. Kicsit a dobot szidnám, hogy nem a legjobb, a gitár néhol tompán és erőtlenül szól, de ezeket a hibákat el lehet nézni. Az „Utolsó táncom” egy kicsit más dimenzióba kalauzolja a hallgatót, egy szomorkás borongós hangulatú instrumentális szerzemény. Egy jót merenghetünk, hogy kik is vagyunk és amire rádöbbenünk, már itt is a „Az elveszett életünk”. Sajnos kicsit felemás az album, vannak rajta egész jó ötletek és témák és kevésbé sikeresek, köztük az előbb említett dal is közéjük tartozik. Egy teljesen unalmas refrénre épül, talán a kipörgések miatt a hallgatható kategóriát megüti. Ilyen dalok miatt egy kicsit húztam a számat:). A lemez végén szerepel a „A vár árnyéka” újra felvett verziója, hogy miért is került ez fel újra, vagy miért is lett rögzítve újra!? A 2005-ös lemezen szerepelt ez a dal és most újra megízlelhetjük. A zárótétel egy kicsit középkori hangulatban előadott tűzpattogás mellett előadott szerzemény. Ízléses befejezés. Azt mondanám, hogy ötlet dús, érdekes, egy-két gyengébb szerzemény is szerepel, de azért változatos és reményteljes az Aetherius Obscuritas muzsikája.
Tracklist:
1. Layae bölcsője
2. Könnyek útja (duet)
3. Fekete hárfa
4. A szenvedést a kárhozat váltja
5. BURZUM – Ea, Lord of the Depths
6. Őszi eső
7. A múltunk hatalmával
8. Utolsó táncom
9. Az elveszett életünk
10. A vár árnyéka (re-recorded)
11. Kínok tüze (outro)